Creative Commons Licenc

Nevezd meg!

 Ne add el!

 Ne változtasd! 

 

Néha egy hang, egy íz, egy illat 
 fellebbenti  a múltnak fátylát, 
és bolyongok emlékeim
 útvesztőiben, ha
megérzem
 a kávé illatát. 

 Ahhoz, hogy Boldog légy nincs szükség semmi másra csak egy Őszinte, Megbízható Társra, egy Összetartó Családra, pár Igaz(i) Jóbarátra és Élj Önmagaddal Békében. Minél több Embert gyűjtögetsz magad köré és minél több Emberrel szeretnél kiegyensúlyozott életet élni, annál nagyobb kudarc vár rád, hisz mindenkinek szeretnél majd megfelelni, mindenkire odafigyelni és ez sajnos nem megy, felőrlődik benne az Ember. Egyszerűen csak SZERESS nagyon egy pár Embert, a Többieket meg NE BÁNTSD MEG. *melba*

    Amikor az ember átlépi az 5. X-et, addigra már sok mindenen túl van, rengeteget változik, jobban átlátja azokat az összefüggéseket, amelyektől megérti az életét, és azt, hogy mi, miért történt vagy történik vele. A lelkem még fiatal, de szellemem már érett, és ez bölcsebbé, nyugodtabbá tesz. Bár az igazi bölcsesség csak keveseknek adatik meg, az odavezető út jelentősége mégis felbecsülhetetlen. Őszintén azt is meg kell vallanom, ha egy nő elmúlt ötven, abban nincs sok öröm ...., ááá, csak viccelek. Ötvenen túl az a legjobb, hogy átlépsz a "nem is látszol annyinak!" kategóriából a "jól nézel ki a korodhoz képest!" táborba. Óriási nyomástól szabadulsz meg egyszerre, mert megengedheted magadnak, hogy ráncokat viselj vagy egy kis pocakot eressz. Egyetlen dolog rémiszt, így ötven felett, ez pedig az ösztönös előérzet. Ilyen korban már hálás lehetek a sorsnak, hogy egyáltalán megértem, és már éltem annyit, hogy elveszítettem olyanokat, akiket nagyon szerettem. Tudom, hogy az idő véges, hiszen kevesebb van előttem, mint mögöttem, és azt az időt amire még számíthatok szeretném úgy élni, hogy jól érezzem magam a bőrömben. *melba*

"Néha azért jusson eszedbe: az évek múlásával te is visszaadogatod a díszeidet. Ám ha közben lélekben gyarapodsz, nem érhet veszteség, mert e csinosságok vonzatai - szeretet, szeretet, szeretet - megmaradnak, felkavarhatatlanná mélyülnek, más értelmet nyernek, és kiderül, sosem a külsőnek, hanem a teljes lényednek szóltak." *V.Fable*

,,A boldog élet titka az, hogy az embernek legyenek sikerei, amelyekre büszke lehet, és legyenek céljai, amelyek hajtják."
*Jeff Lindsay*

 

 

 

“Kozmikus törvény, emlékszel? A hasonszőrüek vonzzák egymást. Te csak legyél, aki vagy, csendes, egyenes, világosfejű. A dolog önműködő: ha azt adjuk, amik vagyunk, ha minden percben megkérdjük magunktól, valóban azt akarjuk-e tenni, amit tenni készülünk, és csak akkor tesszük, ha a válaszunk igen, akkor automatikusan el fognak kerülni bennünket azok, akiknek nincs mit tanulniuk az olyanoktól, amilyenek mi vagyunk, és vonzani fogjuk azokat, akiknek van, és akiktől nekünk is van tanulnivalónk.” *Richard Back*

"Az ember rájön, hogy amint megváltoztatja gondolatait a dolgokról és más emberekről, a dolgok és más emberek megváltoznak vele szemben... Az ember nem azt vonzza, amit szeretne, hanem ami rá hasonlít... Az istenség, amely sorsunkat alakítja, mi vagyunk. Saját magunk... Amit az ember elér, az gondolatai egyenes következménye... Csak akkor emelkedhetünk fel, győzhetünk és lehetünk sikeresek, ha gondolatainkat is felemeljük..." *Dale Carnegie*


"Nem kívánok ragyogást, pénzt, dicsőséget. Csak egy tűzhelyet kívánok. Hívó lámpa fényt, meleget azoknak, akiket szeretek. Egy darab kenyeret, csendet, pár halk szót, jó könyvet, és kevés embert. De az aztán Ember legyen!" *Fekete István* 

 

"Aki szeretetben él, nem büszke, nem akar másokon uralkodni, nem halljátok soha, hogy hibáztatna, vagy gúnyolna másokat. Nem kutat mások szándékai felől, nem hiszi azt, hogy ő jobban cselekszik, mint mások, és soha nem tartja többre magát embertársainál. Aki szeret, az amennyire csak lehet, elkerüli, hogy fájdalmat okozzon." *Vianney Szt.János*

"A halogatás egyszerűen ostobaság. Holnap ugyanúgy döntened kell, akkor miért ne tennéd meg már ma? Azt hiszed, holnap bölcsebb leszel, mint ma? Azt hiszed, holnap elevenebb leszel? Hogy holnap fiatalabb vagy frissebb leszel, mint ma? Holnap csak öregebb leszel, a bátorságod is kevesebb lesz, holnapra tapasztaltabb leszel, és még több kifogást találsz. Holnapra a halál egy nappal közelebb ér hozzád, és ettől csak még jobban megijedsz, még tétovább leszel. Soha ne halogass. Ki tudja? A holnapot talán meg sem éred." *Osho*

  

Ui.: Érdekes dolog ez a halogatás. Életem törvényszerűségeiből kiindulva úgy tapasztaltam,  hogy  a  legtöbb helyzetben a  legelső megérzésem volt a helyes. Az 'alszom rá még 1-et' döntéseimet, - ha előzőleg más volt, mint az első pillanatban - utólag mindig megbántam. *melba*

                            

 "A fiatalság mércéje nem (csak) az életkor,  hanem a szellem és a lélek állapota:  az akarat- és képzelőerő, az érzelmek intenzitása, a jókedv és a kalandvágy győzelme a lustaságon. Csak az öregszik meg, aki lemond eszményeiről. Az évek múlásával ráncossá lesz az arcod, de ha  kialszik benned a lelkesedés, akkor a lelked ráncosodik meg. Gondok, kétségek, az önbizalom hiánya, reménytelenség: mind hosszú évek, melyek nemcsak a testet húzzák le a föld porába, hanem a lelket is. Az ember - akár 16 éves, akár 66 - csodára szomjazik, elámul a csillagok örökkévalóságán, a gondolatok és dolgok szépségén: nem fél a kockázattól, gyermeki kíváncsisággal várja, mi lesz holnap, szabadon örül mindennek. Olyan fiatal vagy, mint a reményeid, olyan öreg, mint a kétségeid. Fiatal vagy, amíg befogadod a szépség, az öröm, a merészség, a nagyság,  az ember, a föld, a végtelenség hírnökeit. Csak akkor öregszel meg, ha már nem szárnyalsz, és hagyod, hogy a pesszimizmus és a cinizmus megdermessze a szívedet." 

       "A nagy titok: úgy járni végig életutunkat, hogy ne kopjunk el. Erre az olyan ember képes, aki nem az embereket és a tényeket veszi számításba, hanem minden élményét önmagára vetíti vissza, és a dolgok végső okát önmagában keresi."

"Néha kialszik bennünk a fény, de aztán ismét felgyúl, ha találkozunk egy másik emberi lénnyel. Mindannyian óriási hálával tartozunk azoknak, akik képesek újból felgyújtani ezt a belső fényt."

*Albert Schweitzer*

                                 

"Nem a külső dolgok tesznek minket boldoggá, hanem a dolgokhoz való hozzáállásunk. Ha nincs bennünk nyitottság, akkor a legvonzóbb társ szépsége is megfakul, és a legörömtelibb dolgok is unalmassá válnak." *Ole Nydahl*


          

A lényeg

A szépben az a legszebb,
ami leírhatatlan,
a vallomásban az,
ami kimondhatatlan,
csókban a búcsúzás
vagy nyíló szerelem,
egyetlen csillagban a végtelen.
Levélhullásban erdők bánata,
bújócskás völgy ölében a haza,
vetésben remény, moccanás a magban,
kottasorokban rabul ejtett dallam,
két összekulcsolt kézben az ima,
remekművekben a harmónia,
részekben álma az egésznek,
és mindenben a lényeg,
a rejtőzködő, ami sosem látszik,
de a lélekhez szelídült anyagban
tündöklőn ott sugárzik.

* Fésűs Éva*


Ahol még jelen vagyok

http://poet.hu/tag/Melba

 



Pedig vártam, nagyon vártam, hogy újra enyém legyen az életem! De kiről fogok ezután gondoskodni, kiért aggódom majd, kire főzök, és kivel veszekszem?
Ahol megtalálhattok
Megosztás
Látogatók

2012.07.10-

free counters

2013 március 31. 17:49

A másik én

Az idő mindent a helyére tesz, ha van elég türelmed kivárni. Az egyik felem már egy ideje tudja ezt, de a másikat ez nem érdekli, nem lehet meggyőzni. Ez a racionális, vagyis az agyi oldalam, aki nem fogadja el mindazon feltételezéseket, melyek nem reálisak. Vele szemben ott a másik, a szív felem, akinek határtalan képzelete elfogadja mindazokat a jelenségeket, amelyek irreálisak.

A két én együtt él a testemben, nem akarnak barátkozni, de nem is ellenségek. Elvileg mindkettő meg van a másik nélkül, és ha dönteni kell, akkor hol az egyik lép, hol meg a másik.

Mindketten tudják melyik az a terület, amelyik az övé, amikor neki kell meghozni a kérdésre a végső választ.

Az egyik sokkal vakmerőbb és szinte fékezhetetlen, míg a másik tele van szelíd érzelemmel, és olyan szeretettel, hogy szinte elborítja a másik területét is. A szív ereje sokkal meggyőzőbb, mivel mélységesen hiszi a maga igazát, és mágnesként vonzza magához mindazt amit szeretne elérni. Hiába hiszi az agy, hogy ő a vezér, ez csak illúzió. Az igazi irányító a szív, melynek hullámai ezerszer erősebbek....

Csak idő kérdése, hogy mikor adja meg magát a másik.  Tovább»

2013 március 15. 16:49

Könnyek helyett

/forrás: hír24.hu/

 

Nehéz múlt időben beszélni egy olyan Emberről akit szeretünk, és már nincs köztünk. Akiben még annyi minden lett volna, de ezeket már soha nem tudhatjuk meg. Jelentéktelennek tűnő dolgok akkor kerülnek nyilvánosságra valakiről, mikor már végleg elment, és mennyi mindent nem tudunk Cipőről, de szeretjük, főképp a dalai által. Például, hogy gimnazista korában mennyire utálta a matekot, vagy, hogy szerette dúdolni Mekk mester melléfogásairól készült bábfilmsorozat főcím dalát. Társai ezért Eleknek hívták. Cipő érezte, hogy lassan útja végére ér, sok baráttól elköszönt, és volt olyan barátja is, akitől úgy búcsúzott el, hogy egy Republic-lemezre karcolta feltételezett halálának dátumát: 2013. november 10. Úgy érezte eddig fog élni, nincs ennél több ideje. Emlékét méltán megőrizzük, nyugodjon békében!

 


Fotó: Story/Best archívum

2013 március 7. 18:21

„Túl hosszú ideig nem akarnék itt maradni”

(forrás: Hvg, Blikk, alon.hu, promenad.hu)

Közvetlen közelről nem láttam, de a párom mesélte anno, amikor a 'nyóckerben' dolgozott, bejött az üzletükbe A Cipő. Mint kiderült az utcában lakik és lakásfelújításhoz akart vásárolni különböző anyagokat. Ez még a pályájuk elején volt.

Pár éve viszont volt szerencsém egy szabadtéri   koncertjükön lenni a Bókay kertben, ahol a Szeptemberfest program keretében léptek fel. Semmi művészi allűrjük nem volt, nagyon emberien és egyszerűen adták elő számaikat. Sokszor énekeltette meg a közönségét, s igen nagy sikerük volt!

Nem tartozom a kimondott rajongótáborhoz, de mindig szívesen hallgatom az együttes dalait. Szeretem a zenéjüket - még, ha olykor pesszimista felhangja van némelyik daluknak. De amikor ilyen zenére van szükséged valahogy a kezed hozzájuk vezet. A népi hangszerekkel átszőtt, egyedien dallamos és a szókimondó dalszövegeiket nagyon díjazom.

Mint utólag a sajtóból és a médiából is megtudhattuk, Bódi Laci hosszú ideje küzdött szívritmuszavarral. Négy éve megoperálták, de idén, február közepén leállt a szíve, és csak az mentette meg az életét, hogy az ott lévők elkezdték az újraélesztést, míg a mentők kiérkeztek. Kórházba szállították és gégemetszést hajtottak rajta végre, hogy szabaddá tegyék az oxigénellátást, majd szervezetének regenerálódása érdekében mélyaltatásban tartják. Egy hét után megpróbálták az altatásból visszahozni, ami nem sikerült, de az együttes tagjainak hangjára pulzusemelkedéssel reagált. Ez jó jel, de sajnos nem elég.

"Az  MRI-vizsgálat szerint nincs morfológiai elváltozás a zenész agyában, ezért bármikor felébredhet a kómából." Tovább»

2013 február 21. 18:39

"Semmit se tarts többre, mint a mai napot!"

 

Szó mi szó, elég tömören és velősen fogalmazott a német író, de ha jól belegondolok Goethének teljesen igaza van. Ma kell(ene) derűsnek, sikeresnek, boldognak, esetleg tán még egészségesebbnek lenni. A sor persze tetszés szerint folytatható, kinek-kinek ízlése szerint. A mai nap már csak azért is értékes lehet, mert megélted. Ha kellemesen, akkor mindenképp jól telt el. Ha a napod beárnyékolta egy kis felhő, akkor legalább nem kellett napszemüveg és ma is láttál, tanultál valamit az élet borúsabb oldaláról. Nézőpont kérdése az egész, és igen is szerencsés az, aki minden átélt rosszban meg tudja találni azt a pici jót is! Mindegy, hogy otthon, vagy a munkahelyeden, de sikeresen megoldottál egy feladatot, vagy éppen valami finomat ebédeltél, esetleg jót beszélgettél a szomszéddal, vagy újra találkoztál egy régi baráttal...., szóval örültél a nap apró, emberi történéseinek.

 

égebben még átsiklottam olyan dolgokon amiket természetesnek vettem, hogy vannak. Idén viszont tudatosabban figyelek a részletekre, és már képes vagyok venni a jeleket. Sokszor elé megyek a boldogságnak, és ha sikerül tetten érnem minden nap juthatok valami örömmorzsához. Nem várni kell, hanem meg kell élni a mindennapokat, és mikor máskor, ha nem MA! Mindig MA van a legjobb alkalom!
Mondják alkalom szüli a tolvajt is! Tehát nincs más hátra neked sem, mint elkapni azt a pillanatot, amikor a boldogság megérint és gyorsan a tarisznyádba tenni. Ha nem teszed úgy elszalad melletted az élet, hogy csak na! 

Lényeg a lényeg: a tegnap már elmúlt, a holnap még csak ezután jön, de közöttük van, ami igazán a lényeg. És ha már Goethét idéztem elfér mellé angol kollégájának, Tolkien idevágó gondolata is: "Lehet, hogy MA van az a holnap, amit tegnap annyira vártál!"

Annyi mindenképp bizonyos, hogy a holnap más lesz, mint a tegnap volt. Ez törvényszerű, hisz minden változik; az idő kerekét nem állíthatod meg. De attól még jó lehet a holnapod, különösen, ha MA teszel érte. És ha sikerül, lehet mosolyogni! Tényleg mosolyogtál már MA?



2013 február 15. 15:44

Egymásra hangolva

 

Kellemes megkeresést kaptunk a helyi közösségi háztól, mely szerint sok szeretettel várnak bennünket a "házasság hete" alkalmából.  Érdekes idáig nem hallottam erről, pedig már 6 éve tartanak különböző rendezvényeket Magyarországon.

A közel két órás programot a 2=1 Alapítvány szervezésében egy gyülekezeti házaspár tartotta. Az elköteleződés ünnepét igen szép szavakkal méltatták, és nagyon jó volt visszahallani mind azt, amit mi már régóta megélünk. Előadásuk során elhangzott a házasságon belüli kommunikáció hiánya és zavara, illetve a konfliktusok megfelelő kezelése. Mindenki a párjával jött, ami ugye természetes, ha már házaspárokról szól, kivéve engem. Már megint kilógtam a sorból, az én párom ugyanis aznap reggelre lebetegedett. Képtelen lett volna elmenni, és először  én sem akartam, gondoltam unalmas is lesz, meg nem is érezném magam jól így 'egyedül', de a rábeszélés és a kíváncsiságom mégis csak elindított. A rövid bevezető után a résztvevők közötti beszélgetés során egyre érdekesebb történetek elevenedtek meg, újabb tanulságokat vontam le magamban, majd egy közös játékkal fejeződött volna be, de a legvégén még egy nagy meglepetés volt hátra.

Öt házaspárt külön kiemeltek, akik idén jubilálnak, vagyis kerek házassági évet töltenek be. Közöttük voltak akik az 5, 10, 20, 40 évet töltik, és bennünket is megemlítettek a 'potom' 35 évünkkel. Hát még ami ezután jött: felkértek bennünket, mondjuk el pár mondatban, mi a házasságunk titka........
Erre senki sem készült, és így ad hoc nem volt könnyű a saját teóriánkat mások előtt megfogalmazni. Szerencsére nem én voltam az első, és mire rám került volna a sor nagyjából összeálltak a mondatok a fejemben. 
"A mi házasságunk legnagyobb értékét - az összetartozás és a megbecsülés mellett, ami természetes, hogy feltétele egy kapcsolatnak - a
bizalom-biztonság, és a másik iránti tisztelet vezérli. Persze az elején nem ezzel indult, és eltelt jó néhány év mire ez tudatosult bennünk. Ez a kötelék, mégis olyan szabadságot jelent mindkettőnknek, ami nyilvánvalóvá teszi az őszinte megbocsátás értékét. Ha kell segítjük, bátorítjuk és megvédjük egymást, megtartva benne saját szuverenitásunkat. Nem akarok nagy szóval élni, de áldásos házasságunk épp olyan ajándék az égiektől, mint gyermekeink. "

"Akit párodul melléd rendelt az ég,
becsüld meg, szorítsd meg a kezét,
és ha minden álmod valósággá válik,
akkor se feledd el, légy hű mindhalálig."

*Madách Imre*

 

Nézzétek meg ezt a videót, ami eredetileg a biztonsági öv használatát hivatott reklámozni, de  - a fentiek ismeretében - sokkalta többről van itt szó.


 

Tovább»

2013 február 8. 16:35

A kevesebb néha több

 

Szépíthetsz, a valóságot a maszk ellenére sem tudod eltakarni, ezért azt mondom, kár ezzel időt töltened. Ez csak a felszín. De vajon belül is át tudod magad festeni?
Mélyebb lényedet csak azok láthatják, akiknek engeded. És hiába próbálkozol! Lelkedet átmázolni nem tudod! Igaz jobban el tudod takarni, mint a külsőd, de mond érdemes? Mit érsz el vele? Lehet, hogy mázlista leszel az ő szemükben, és egy darabig jobbnak látod magad irigyeid szemében, de utána gyötörni fog a gondolat, hogy még sem tudsz olyanná válni, mint amilyennek látatni szeretnéd magad.

Olyan vagy, mint egy bohóc. Este Te is lemosod magadról a festéket. Akiket szeretsz és melletted vannak mindig ilyennek látnak, festetlenül és kendőzetlenül. Ők így szeretnek! De reggel újra felkened magadra a látszatot, próbálsz belül is ilyenné válni, és egész nap cipeled ezt a képet. A nap végén pedig alig várod, hogy lemoshasd magadról mindazt, ami nem TE vagy! Könnyebb leszel, és nem csak a make-up súlyától szabadulsz meg, hanem a magadra aggatott látszatnevektől is. Most, hogy újra tiszta vagy...., mond, nem lenne jobb mindig ilyennek lenni? Az érzések elborítanak; szemedre fátyol terül, és torkod szorításából már nem tudsz szabadulni. Könnyeid elindultak lefelé, mázsás súlyúak, és nincs ki megállítaná. Hiába nyelsz befelé csak a levegő, ami után kapkodsz; utat találnak és előtörnek, mert ők is a szabadságra vágynak. Már csak egy ajtó van, és ha kinyílik a sós cseppek önkéntelenül csorognak végig arcodon.
Soha ne szégyeld, - bármit is mondjanak erről. Ez NEM GYENGESÉG, hanem az érzelem túlcsordulása. Az elviselhetetlen lelki fájdalom indul utolsó útjára.

2013 február 2. 17:53

Vadonatúj szabadság

 

"A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak."

Valahogy így érzem én is. Túl sok minden kavarog bennem, de nehéz 'kiöntenem'.

Egy ideje már csak álmodozom, elképzelem magam helyzetekben és reménykedem, hogy valamikor megvalósulhat. Tiszta és színes a kép, szinte valóságos, és annyira akarom, hogy megszűnik körülöttem a tér....
Jó így!.... Szárnytalanul lebegni a képzeletben, a semmi és a valami határán.

Aztán a távolból feldereng egy ismerős arc, egyre erősebbek a hangok és egy pillanat alatt visszazuhanok a jelenbe, és szertefoszlik minden.

A valóság ridegsége már nem élteti bennem a megvalósulást. Az első hibát itt követem el, hamar feladom, mert nincs bennem elég kitartás. Pedig jól tudom, hogy a legszebb álmokra vigyázni kell, dédelgetni, játszadozni kell vele, mint ahogy a kisgyermek teszi a léggömbbel.
Pontosan ugyan úgy!

Az álmodozás szabadság, ahol éned határtalanul repülhet. Semmi kényszer! Semmi megfelelni akarás, nincsenek elvárások, számonkérések, korlátok.
De jó is lenne így élni egészen addig amíg csak akarom!

arrow2.jpg arrow1.jpg

2013 január 1. 02:11

Az utolsó Miatyánk

 

{forrás: http://refszatmar.eu}

Kabátjába takarja arcát. A céltalan nap után végre leül a híd alá, onnan lát néhány csillagot. Nagyon hideg az éjjel. Bóbiskolni kezd, de korgó gyomra ébren tartja. „Jó lenne egy szelet kenyér” – gondolja, s máris valóság és álom között elindul egy útra, mely közel hatvan mérföldkövet számlál.

Látja édesanyja arcát, érzi illatát, kezének érintését. Hallja édesapja érdes hangját. Aztán egy női hang emléke melegíti föl fagyos lelkét: a feleségé, aki tíz éve búcsút vett az élettől. Gyermekek kacagása, munkatársak letűnt árnyai, az otthon édes melege.....… 
Végezetül valami megmagyarázhatatlan tragédia, melyből csak annyira emlékszik, hogy az utcára került. Évek óta itt él. Feleség hangja helyett ebek vonítása és lelke mélyén ordítozó gorgó; gyermekek kacaja helyett patkányok nyüszítése; kenyér helyett szemét-maradék.

Utolsó gondolatát is összeszedi, hogy önmagának megmagyarázza: hogyan jutott ide. De hiába keresi a választ, nem találja. Valahogy, mint a sokáig vizet nélkülöző teve, ő is akklimatizálódott a sivár, embertelen, sivatagi és szeretet nélküli élethelyzethez.
Aztán eszébe jut lelkésze, akit utoljára vallásórán hallott. Máté evangéliumából tanította a Miatyánkot. Érdekes, még az is eszébe jut, hogy a 6. fejezetből. Hogy mikre vissza nem emlékszik az ember? Zsibbad a keze, fázik a lába. Igen, a Miatyánk. Mikor is mondta utoljára? Hogyan hangzik? Megpróbálja reszkető kezeit összekulcsolni, de nem sikerül. Ujjai elgörbültek, élettelenek. „Milyen boldogok lehetnek, kik meleg fedél alatt mondhatják”– gondolja.... Aztán belekezd: „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy…”


* Király Lajos *

2012 december 30. 00:01

A legparányibb remény is szárnyakat ad


Van aki a kudarcot nem tudja feldolgozni. Ők egy idő után véget vetnek mindennek. Aztán van olyan, akinek több idő kell, mert olyan rágódós fajta. Én pont ilyen vagyok. Viszonylag gyorsan, - de nem biztos, hogy jól - döntök, ha észérvek közül kell kiválasztani a legmegfelelőbbet. Ellenben, ha érzelmi sikertelenség ér azt újra és újra átélem, filózok, tapogatózok az útvesztőben, keresem a megoldást és a válaszokat a miértekre...., nem mindig, de a legtöbbször igen.

Hát eN nem ilyen, ellenkezőleg,  még mindig reménykedik, hogy állapota visszafordítható. Most -11 hónap után- jelentkezett az első tagadás; nem tud beletörődni, hogy cukorbeteg. Együtt érzek vele, és jó érzéssel tölt el, hogy nekem önti ki a szíve bánatát, megbízik bennem, és nagyon is megértem fájdalmát, mert enyhén szólva elég macerás egy cukorbeteg fiatal élete.
Bár már rutinosan végzi az ezzel járó feladatokat, csak időnként telik meg az 'elegem van pohár', és azzal az egy cseppel kibuggyan belőle minden. Ilyenkor hagyom, dühöngje ki magát, mert attól egy időre megkönnyebbül.
Barátjával szeretnének összebútorozni és elindítani közös életüket, de mindig beleütközik abba a falba, amit saját maga húz fel. Pedig el kellene fogadnia, hogy állapota visszafordíthatatlan, és ha betartja a 'diétát', ami belegondolva inkább egy egészséges táplálkozás, nem is tűnik annyira borzasztónak. Talán a kellemetlenségek közül ami igazán rossz, az a napi 4x-i inzulinbeadás, meg a vércsepp az ujjából, de oly pici a pentoll tűje, hogy nekem szemüveg kell, hogy lássam.
Naponta ötször kell ennie, de mindig csak annyit, amennyi kompatibilis az inzulinmennyiséggel, vagyis viszonylag keveset, összeválogatva a fehérjék, zöldségek és gyümölcsök arányát. Inni is kell és nem mindegy, hogy mit és mennyit. Pontosabban az alkoholra gondolok. Holnap egy olyan társasággal fog szilveszterezni, akik nem biztos, hogy tudnak a betegségéről, ezért felhívtam figyelmét, hogy a szesszel csak óvatosan! Az édes égetett italokat inkább ne, de ha mindenképp szeretné, akkor hígítva igya. Általában a fiatalok az édes borokat, pezsgőt, bólékat, likőröket és a vermutokat részesítik előnyben. Valószínűleg most is ezek lesznek, ezért javasoltam, hogy jobb, ha visznek magukkal 1-1 palack száraz minőségű bort vagy pezsgőt, nem árt, ha van náluk ásványvíz és rágcsálni való is. Ezek is megemelik a vér cukorszintjét, de még sem annyira, mint az édes változatok. Újra emlékeztettem eNt a cukrosok mumusára a hypoglikémiára is! Vagyis míg mértéket tart, addig az alkohol 'csak' emeli a vércukorszintjét, de ha átesik a másik oldalra és többet iszik a kelleténél, akkor nagyon könnyen behypózhat. 

Remélem minden baj nélkül, szerencsésen átmulatja magát 2013-ra, és nemsokára jelentkezik, hogy BUÉK-ot kívánjon.

2012 december 23. 16:43

Aki itt keresgél, valamit találjon . . . .

. . . . Jó kívánságomként kis versem ajánlom.
Érezze belőle ki-ki szívem vágyát,
Úgy adja Karácsony meg a boldogságát.

 

Eltelt ismét egy év. Még egy pici maradt
Ezt használjuk ki a „Karácsonyfa” alatt
Tegyél félre mindent, nézzél a szívedbe

Ha széjelséget látsz ott, tedd most azt is rendbe

Légy hálás mindenért, amid van, mid lesz még
Nem lehet több az, az igaz szeretetnél
Azért is érdemes jót látni mindenben
Érdemes eltelni igaz szeretetben

Amikor az ADVENT tölti be a házat
Mi az, mit az ember leginkább kívánhat
Egészség, boldogság, hit és a szerencse

Ezt adja meg nekünk a jövő SZENT- ESTE

Aki elvesztette karácsony csillagát,
Nézzen az égre fel, ott ragyog az, talán
S ha mégsem lelné meg az ég tengerében,
Meg kell, hogy találja családja körében

Nézzél szeretettel a másik szemébe
Sugallj szeretetet, s megterem a béke

Ezt a fényt lásd meg a szerető lelkeddel
Ezt a fényt sugározd tágra nyílt szemekkel

Tedd félre a gondot, és ami nem tetsző
Mi tegnap bánat volt, legyen örömtermő

Nézz a jövő elé reménnyel, és hittel
Boldog ÜNNEPED lesz úgy, neked is, hidd el.

 

* Pethő István *