Creative Commons Licenc

Nevezd meg!

 Ne add el!

 Ne változtasd! 

 

Néha egy hang, egy íz, egy illat 
 fellebbenti  a múltnak fátylát, 
és bolyongok emlékeim
 útvesztőiben, ha
megérzem
 a kávé illatát. 

 Ahhoz, hogy Boldog légy nincs szükség semmi másra csak egy Őszinte, Megbízható Társra, egy Összetartó Családra, pár Igaz(i) Jóbarátra és Élj Önmagaddal Békében. Minél több Embert gyűjtögetsz magad köré és minél több Emberrel szeretnél kiegyensúlyozott életet élni, annál nagyobb kudarc vár rád, hisz mindenkinek szeretnél majd megfelelni, mindenkire odafigyelni és ez sajnos nem megy, felőrlődik benne az Ember. Egyszerűen csak SZERESS nagyon egy pár Embert, a Többieket meg NE BÁNTSD MEG. *melba*

    Amikor az ember átlépi az 5. X-et, addigra már sok mindenen túl van, rengeteget változik, jobban átlátja azokat az összefüggéseket, amelyektől megérti az életét, és azt, hogy mi, miért történt vagy történik vele. A lelkem még fiatal, de szellemem már érett, és ez bölcsebbé, nyugodtabbá tesz. Bár az igazi bölcsesség csak keveseknek adatik meg, az odavezető út jelentősége mégis felbecsülhetetlen. Őszintén azt is meg kell vallanom, ha egy nő elmúlt ötven, abban nincs sok öröm ...., ááá, csak viccelek. Ötvenen túl az a legjobb, hogy átlépsz a "nem is látszol annyinak!" kategóriából a "jól nézel ki a korodhoz képest!" táborba. Óriási nyomástól szabadulsz meg egyszerre, mert megengedheted magadnak, hogy ráncokat viselj vagy egy kis pocakot eressz. Egyetlen dolog rémiszt, így ötven felett, ez pedig az ösztönös előérzet. Ilyen korban már hálás lehetek a sorsnak, hogy egyáltalán megértem, és már éltem annyit, hogy elveszítettem olyanokat, akiket nagyon szerettem. Tudom, hogy az idő véges, hiszen kevesebb van előttem, mint mögöttem, és azt az időt amire még számíthatok szeretném úgy élni, hogy jól érezzem magam a bőrömben. *melba*

"Néha azért jusson eszedbe: az évek múlásával te is visszaadogatod a díszeidet. Ám ha közben lélekben gyarapodsz, nem érhet veszteség, mert e csinosságok vonzatai - szeretet, szeretet, szeretet - megmaradnak, felkavarhatatlanná mélyülnek, más értelmet nyernek, és kiderül, sosem a külsőnek, hanem a teljes lényednek szóltak." *V.Fable*

,,A boldog élet titka az, hogy az embernek legyenek sikerei, amelyekre büszke lehet, és legyenek céljai, amelyek hajtják."
*Jeff Lindsay*

 

 

 

“Kozmikus törvény, emlékszel? A hasonszőrüek vonzzák egymást. Te csak legyél, aki vagy, csendes, egyenes, világosfejű. A dolog önműködő: ha azt adjuk, amik vagyunk, ha minden percben megkérdjük magunktól, valóban azt akarjuk-e tenni, amit tenni készülünk, és csak akkor tesszük, ha a válaszunk igen, akkor automatikusan el fognak kerülni bennünket azok, akiknek nincs mit tanulniuk az olyanoktól, amilyenek mi vagyunk, és vonzani fogjuk azokat, akiknek van, és akiktől nekünk is van tanulnivalónk.” *Richard Back*

"Az ember rájön, hogy amint megváltoztatja gondolatait a dolgokról és más emberekről, a dolgok és más emberek megváltoznak vele szemben... Az ember nem azt vonzza, amit szeretne, hanem ami rá hasonlít... Az istenség, amely sorsunkat alakítja, mi vagyunk. Saját magunk... Amit az ember elér, az gondolatai egyenes következménye... Csak akkor emelkedhetünk fel, győzhetünk és lehetünk sikeresek, ha gondolatainkat is felemeljük..." *Dale Carnegie*


"Nem kívánok ragyogást, pénzt, dicsőséget. Csak egy tűzhelyet kívánok. Hívó lámpa fényt, meleget azoknak, akiket szeretek. Egy darab kenyeret, csendet, pár halk szót, jó könyvet, és kevés embert. De az aztán Ember legyen!" *Fekete István* 

 

"Aki szeretetben él, nem büszke, nem akar másokon uralkodni, nem halljátok soha, hogy hibáztatna, vagy gúnyolna másokat. Nem kutat mások szándékai felől, nem hiszi azt, hogy ő jobban cselekszik, mint mások, és soha nem tartja többre magát embertársainál. Aki szeret, az amennyire csak lehet, elkerüli, hogy fájdalmat okozzon." *Vianney Szt.János*

"A halogatás egyszerűen ostobaság. Holnap ugyanúgy döntened kell, akkor miért ne tennéd meg már ma? Azt hiszed, holnap bölcsebb leszel, mint ma? Azt hiszed, holnap elevenebb leszel? Hogy holnap fiatalabb vagy frissebb leszel, mint ma? Holnap csak öregebb leszel, a bátorságod is kevesebb lesz, holnapra tapasztaltabb leszel, és még több kifogást találsz. Holnapra a halál egy nappal közelebb ér hozzád, és ettől csak még jobban megijedsz, még tétovább leszel. Soha ne halogass. Ki tudja? A holnapot talán meg sem éred." *Osho*

  

Ui.: Érdekes dolog ez a halogatás. Életem törvényszerűségeiből kiindulva úgy tapasztaltam,  hogy  a  legtöbb helyzetben a  legelső megérzésem volt a helyes. Az 'alszom rá még 1-et' döntéseimet, - ha előzőleg más volt, mint az első pillanatban - utólag mindig megbántam. *melba*

                            

 "A fiatalság mércéje nem (csak) az életkor,  hanem a szellem és a lélek állapota:  az akarat- és képzelőerő, az érzelmek intenzitása, a jókedv és a kalandvágy győzelme a lustaságon. Csak az öregszik meg, aki lemond eszményeiről. Az évek múlásával ráncossá lesz az arcod, de ha  kialszik benned a lelkesedés, akkor a lelked ráncosodik meg. Gondok, kétségek, az önbizalom hiánya, reménytelenség: mind hosszú évek, melyek nemcsak a testet húzzák le a föld porába, hanem a lelket is. Az ember - akár 16 éves, akár 66 - csodára szomjazik, elámul a csillagok örökkévalóságán, a gondolatok és dolgok szépségén: nem fél a kockázattól, gyermeki kíváncsisággal várja, mi lesz holnap, szabadon örül mindennek. Olyan fiatal vagy, mint a reményeid, olyan öreg, mint a kétségeid. Fiatal vagy, amíg befogadod a szépség, az öröm, a merészség, a nagyság,  az ember, a föld, a végtelenség hírnökeit. Csak akkor öregszel meg, ha már nem szárnyalsz, és hagyod, hogy a pesszimizmus és a cinizmus megdermessze a szívedet." 

       "A nagy titok: úgy járni végig életutunkat, hogy ne kopjunk el. Erre az olyan ember képes, aki nem az embereket és a tényeket veszi számításba, hanem minden élményét önmagára vetíti vissza, és a dolgok végső okát önmagában keresi."

"Néha kialszik bennünk a fény, de aztán ismét felgyúl, ha találkozunk egy másik emberi lénnyel. Mindannyian óriási hálával tartozunk azoknak, akik képesek újból felgyújtani ezt a belső fényt."

*Albert Schweitzer*

                                 

"Nem a külső dolgok tesznek minket boldoggá, hanem a dolgokhoz való hozzáállásunk. Ha nincs bennünk nyitottság, akkor a legvonzóbb társ szépsége is megfakul, és a legörömtelibb dolgok is unalmassá válnak." *Ole Nydahl*


          

A lényeg

A szépben az a legszebb,
ami leírhatatlan,
a vallomásban az,
ami kimondhatatlan,
csókban a búcsúzás
vagy nyíló szerelem,
egyetlen csillagban a végtelen.
Levélhullásban erdők bánata,
bújócskás völgy ölében a haza,
vetésben remény, moccanás a magban,
kottasorokban rabul ejtett dallam,
két összekulcsolt kézben az ima,
remekművekben a harmónia,
részekben álma az egésznek,
és mindenben a lényeg,
a rejtőzködő, ami sosem látszik,
de a lélekhez szelídült anyagban
tündöklőn ott sugárzik.

* Fésűs Éva*


Ahol még jelen vagyok

http://poet.hu/tag/Melba

 



Pedig vártam, nagyon vártam, hogy újra enyém legyen az életem! De kiről fogok ezután gondoskodni, kiért aggódom majd, kire főzök, és kivel veszekszem?
Ahol megtalálhattok
Megosztás
Látogatók

2012.07.10-

free counters

2013 június 5. 19:18

Ne légy kemény

“Furcsa, ahogy az idő az ember fölött tovamegy. Események, emberek, gondolatok jönnek és mennek, érzések hullámzanak az ember lelkén keresztül, aztán egy idő múlva nem marad belőlük semmi. Elkallódnak szerte az életben, mint apró haszontalan holmik a házban. Itt-ott valami leszakad az emberből, valami láthatatlan kis lelki cafat, odaakad egy ajtókilincshez, egy-egy ablakpárkányhoz, rozoga padlóhoz, keskeny sétaúthoz. Az ilyeneket emlékeknek nevezzük, tiszteljük őket hosszabb-rövidebb ideig, a szerint hogy mekkora bennünk a romantika. Aztán szépen és észrevétlenül végképpen elmaradnak mellőlünk, mint halkszavú régi barátok, vagy mint az élet, aki velünk indult s valahol egyszer lemaradt.”


Hát eljutottam idáig, de azt hiszem tovább már nem megyek. Most elköszönök mindazoktól, akik idáig olvastak, látogatták és esetleg szerették is a blogomat. Sokáig tépelődtem milyen zene lenne a méltó befejezés, míg végül is Charlie mellett döntöttem. Azt hiszem most ez áll hozzám a legközelebb, mert mondanivalójának olyan üzenete van, ami igencsak elgondolkodtató.

Ne légy kemény, nem úgy vagy erős
mi változik, ha győz, aki győz?
Engem is elhagytak már, rád is számoltak már
gyere álljunk tovább!

Dolgod van, épül a házad
felnőtt leszel és sebzett és fáradt
és nem tudod már, aki elmegy az miért megy el?
És ha nem lesz majd, aki megvesse ágyad
és a félelem az estékre szárad
legyőzöd tudom, csak félek, hogy nincs győzelem.

Próbáljatok legalább Ti úgy élni, hogy ne bántsátok meg a másikat, se szóval, se tettel. Ne bánjátok, ha nem szeret mindenki, a lényeg, hogy haraggal sose fejezzétek be a napot . . . . ., mert nem tudhatjátok, hogy nektek lesz-e holnap!

Senki sem szeret búcsúzni, én sem, mert az mindig fájdalmas, szomorú és torokszorító érzés, de szó nélkül nem akarom elhagyni ezt a szigetet. Jó volt itt veletek, igaz sok minden maradt még bennem, de most  úgy érzem mennem kell.

2013 április 19. 20:44

Virágkötéllel, selyempárnán

"A múltba vissza nézve valami fáj, valakit keresünk, aki nincsen már."

Most már tényleg kellemes, 'tavaszias' az idő, ezért  elültettem a téli álomból ébredező virághagymákat. Előkerültek a négylevelű lóhere hagymák is, amit pár éve, kedves szomszédnénimtől kaptam, melyek még tavaly is szépen kihajtottak, gyönyörű sötétrózsaszín virágokat bontva. Ezek a növények nagyon érzékenyek a hidegre, ezért késő ősszel - még a fagy beállta előtt - fel kell szedni, és a hagymákat száraz helyen kell átteleltetni. Akkor írtam Panninéniről is, ITT olvashatjátok a történetét.

A munka után gondoltam meglátogatom, és elújságolom, hogy ma földbe kerültek a szerencsehozó hagymák. Meglepődtem mikor csengetésemre nem a néni, hanem egy férfi jött elém. Kérdésemre elmondta, hogy a nagynénje a hónap elején rosszul lett, kórházba szállították, de útközben leállt a szive, és a mentősök már nem tudták visszahozni. A hír hallatán szinte a földbegyökeredztem és alig tudtam megszólalni. Elkéstem...., előbb kellett volna! Ha korábban el tudom ültetni, akkor már előbb is átmehettem volna, de az idő nem engedte, és a fejemben kőröztek az értelmetlen "ha"-mondatok. Nem olyan rég találkoztam vele, nem említette, hogy valami nincs rendben, igaz sosem panaszkodott....  És most elment, örökre, és vele ment az a temérdek tapasztalás és tudás....


"Megszűnt önmaga lenni, hogy "Minden" lehessen...."

 

 

{forrás: http://www.1000questions.net}

2013 március 15. 16:49

Könnyek helyett

/forrás: hír24.hu/

 

Nehéz múlt időben beszélni egy olyan Emberről akit szeretünk, és már nincs köztünk. Akiben még annyi minden lett volna, de ezeket már soha nem tudhatjuk meg. Jelentéktelennek tűnő dolgok akkor kerülnek nyilvánosságra valakiről, mikor már végleg elment, és mennyi mindent nem tudunk Cipőről, de szeretjük, főképp a dalai által. Például, hogy gimnazista korában mennyire utálta a matekot, vagy, hogy szerette dúdolni Mekk mester melléfogásairól készült bábfilmsorozat főcím dalát. Társai ezért Eleknek hívták. Cipő érezte, hogy lassan útja végére ér, sok baráttól elköszönt, és volt olyan barátja is, akitől úgy búcsúzott el, hogy egy Republic-lemezre karcolta feltételezett halálának dátumát: 2013. november 10. Úgy érezte eddig fog élni, nincs ennél több ideje. Emlékét méltán megőrizzük, nyugodjon békében!

 


Fotó: Story/Best archívum

2013 március 7. 18:21

„Túl hosszú ideig nem akarnék itt maradni”

(forrás: Hvg, Blikk, alon.hu, promenad.hu)

Közvetlen közelről nem láttam, de a párom mesélte anno, amikor a 'nyóckerben' dolgozott, bejött az üzletükbe A Cipő. Mint kiderült az utcában lakik és lakásfelújításhoz akart vásárolni különböző anyagokat. Ez még a pályájuk elején volt.

Pár éve viszont volt szerencsém egy szabadtéri   koncertjükön lenni a Bókay kertben, ahol a Szeptemberfest program keretében léptek fel. Semmi művészi allűrjük nem volt, nagyon emberien és egyszerűen adták elő számaikat. Sokszor énekeltette meg a közönségét, s igen nagy sikerük volt!

Nem tartozom a kimondott rajongótáborhoz, de mindig szívesen hallgatom az együttes dalait. Szeretem a zenéjüket - még, ha olykor pesszimista felhangja van némelyik daluknak. De amikor ilyen zenére van szükséged valahogy a kezed hozzájuk vezet. A népi hangszerekkel átszőtt, egyedien dallamos és a szókimondó dalszövegeiket nagyon díjazom.

Mint utólag a sajtóból és a médiából is megtudhattuk, Bódi Laci hosszú ideje küzdött szívritmuszavarral. Négy éve megoperálták, de idén, február közepén leállt a szíve, és csak az mentette meg az életét, hogy az ott lévők elkezdték az újraélesztést, míg a mentők kiérkeztek. Kórházba szállították és gégemetszést hajtottak rajta végre, hogy szabaddá tegyék az oxigénellátást, majd szervezetének regenerálódása érdekében mélyaltatásban tartják. Egy hét után megpróbálták az altatásból visszahozni, ami nem sikerült, de az együttes tagjainak hangjára pulzusemelkedéssel reagált. Ez jó jel, de sajnos nem elég.

"Az  MRI-vizsgálat szerint nincs morfológiai elváltozás a zenész agyában, ezért bármikor felébredhet a kómából." Tovább»

2013 február 8. 16:35

A kevesebb néha több

 

Szépíthetsz, a valóságot a maszk ellenére sem tudod eltakarni, ezért azt mondom, kár ezzel időt töltened. Ez csak a felszín. De vajon belül is át tudod magad festeni?
Mélyebb lényedet csak azok láthatják, akiknek engeded. És hiába próbálkozol! Lelkedet átmázolni nem tudod! Igaz jobban el tudod takarni, mint a külsőd, de mond érdemes? Mit érsz el vele? Lehet, hogy mázlista leszel az ő szemükben, és egy darabig jobbnak látod magad irigyeid szemében, de utána gyötörni fog a gondolat, hogy még sem tudsz olyanná válni, mint amilyennek látatni szeretnéd magad.

Olyan vagy, mint egy bohóc. Este Te is lemosod magadról a festéket. Akiket szeretsz és melletted vannak mindig ilyennek látnak, festetlenül és kendőzetlenül. Ők így szeretnek! De reggel újra felkened magadra a látszatot, próbálsz belül is ilyenné válni, és egész nap cipeled ezt a képet. A nap végén pedig alig várod, hogy lemoshasd magadról mindazt, ami nem TE vagy! Könnyebb leszel, és nem csak a make-up súlyától szabadulsz meg, hanem a magadra aggatott látszatnevektől is. Most, hogy újra tiszta vagy...., mond, nem lenne jobb mindig ilyennek lenni? Az érzések elborítanak; szemedre fátyol terül, és torkod szorításából már nem tudsz szabadulni. Könnyeid elindultak lefelé, mázsás súlyúak, és nincs ki megállítaná. Hiába nyelsz befelé csak a levegő, ami után kapkodsz; utat találnak és előtörnek, mert ők is a szabadságra vágynak. Már csak egy ajtó van, és ha kinyílik a sós cseppek önkéntelenül csorognak végig arcodon.
Soha ne szégyeld, - bármit is mondjanak erről. Ez NEM GYENGESÉG, hanem az érzelem túlcsordulása. Az elviselhetetlen lelki fájdalom indul utolsó útjára.

2013 február 2. 17:53

Vadonatúj szabadság

 

"A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak."

Valahogy így érzem én is. Túl sok minden kavarog bennem, de nehéz 'kiöntenem'.

Egy ideje már csak álmodozom, elképzelem magam helyzetekben és reménykedem, hogy valamikor megvalósulhat. Tiszta és színes a kép, szinte valóságos, és annyira akarom, hogy megszűnik körülöttem a tér....
Jó így!.... Szárnytalanul lebegni a képzeletben, a semmi és a valami határán.

Aztán a távolból feldereng egy ismerős arc, egyre erősebbek a hangok és egy pillanat alatt visszazuhanok a jelenbe, és szertefoszlik minden.

A valóság ridegsége már nem élteti bennem a megvalósulást. Az első hibát itt követem el, hamar feladom, mert nincs bennem elég kitartás. Pedig jól tudom, hogy a legszebb álmokra vigyázni kell, dédelgetni, játszadozni kell vele, mint ahogy a kisgyermek teszi a léggömbbel.
Pontosan ugyan úgy!

Az álmodozás szabadság, ahol éned határtalanul repülhet. Semmi kényszer! Semmi megfelelni akarás, nincsenek elvárások, számonkérések, korlátok.
De jó is lenne így élni egészen addig amíg csak akarom!

arrow2.jpg arrow1.jpg

2012 december 8. 19:26

Ünnepi széljegyzet

 

zt hittem rohanó világunkban soha nem lesz elég időm, főképp így karácsony táján. Most van, mert akarom, hogy legyen, és hogy körülöttem tágasabb lett a tér, a lelkem is felszabadultabb lett. A csendben van időm gondolkodni és írni, elmélkedni múlton és jelenen. Régen is, de mostanában, az ünnepre készülődés időszakában a legmélyebb érzések törnek fel. Gyerekkoromban nem az ajándékok megvásárlása volt az elsődleges. A felnőttek és mi, gyerekek egyaránt az együttlétnek örültünk. A felöltöztetett fenyőfa elvarázsolt mindenkit, és az alatta megbújó kis csomagokat alig vettük észre, mert nem az volt a lényeg. A sütemények édes-fűszeres illata:  narancs, fahéj és vanília felhő lengte be a házat, és a mámoros érzés  mindenkit átjárt.

Fájó látnom, hogy az emberek nem tudnak méltóképp és szerényen ünnepelni. Az utcák, a kirakatok olyan fényárban úsznak, hogy a szemem résnyire szűkül, mert már képtelen befogadni, azt amit lát. Az üzletek zsúfolásig telve áruval, az ajándéktárgyak pedig roskadoznak a polcokon, és mind arra várnak, hogy megvegyétek és valakinek örömet szerezzetek vele. Mindegy, hogy az illető nem vágyik rá, esetleg van már neki hasonló, a lényeg, hogy ti adjatok, és lehetőleg többet, mint amit a másik adna. Nekik a karácsony nem egy bensőséges, meghitt ünnep, hanem egy vetélkedő. Túlszárnyalni a másikat; hogy ő szebbet és többet adjon. Uram bocsá', hogy felteszek ilyen kérdést, de kinek jó ez?...., annak aki adja, vagy aki kapja?

Lehet, hogy én sem lennék kivétel ez alól, ha megtehetném, de ajándékozási határaim igencsak beszűkültek. A nehézségek ellenére is adok a szegényeknek, és ha már nem tudok mit adni, akkor egy kedves, jó szót, mert nekik is jár.
Elképesztő, hogy mennyi családon kívül élő, segítségre szoruló és hajléktalan ember él körülöttünk. A főváros olyan pontján utazom át naponta a munkahelyemre, ahol elszörnyedve látom, hogy hosszú, kígyózó sorban állnak a rászorulók meleg ételért.

Az ünnep közeledtével az időjárás is egyre keményebb lesz, gondoljatok erre is. Hiszem, hogy a jó szó is képes egy ideig melengetni a didergő lelket.

 

2012 október 6. 20:30

Mennydörgés és Ezüsteső

 

(forrás: Aktuell)

Mecky, azaz Kóbor János ma lépett fel először legendás együttesével a Papp László Budapest Sportarénában. Nem volt nehéz figyelemmel kísérni a zenekar jubileumi koncert programjait, mivel lépten-nyomon lehetett látni az óriásplakátokat és a különböző rádióállomások is feltünően sok Omega számot sugároztak. A koncertsorozat már tavasszal elkezdődött az ország különböző nagyvárosaiban adtak koncertet, és most a turné utolsó állomása itt Budapesten van, este 8-kor kezdődött, és állítólag hatalmas és látványos meglepetésekkel teli bulival emlékeznek meg az 50 évre.

Az együttes egyedi stílusa, hogy szimfónikus zenekar is kíséri, és az elmúlt évtizedek nagy slágerei különleges hang- és látványelemek kíséretében fog felcsendülni.

Amit tudni érdemes róluk

"Az öttagú zenekar 1962-ben alakult a Műszaki Egyetem vonzáskörzetében. Első magyar nyelvű lemezük '66-ban jelent meg, ez volt a Megbántottál c. dal. Az első néhány évben ők is külföldi, futó slágerek lemásolásával értek el sikereket.  1967-es táncdalfesztiválon még csak kísérik Zalatnay Cini Nem várok holnapig dalát, de rá egy évre már a döntőben vannak a Kiabálj, énekelj dalukkal. Népszerűségük egyre nő, koncertjeik bál fél 10-kor kezdődnek, de a rajongók már este 7-től ott álltak a bejáratnál, hátha előbb bekerülhetnek a "szentélybe".
Közben nyolc angol nyelvű feldolgozásuk is napvilágot látott, és ezekbe John Landis, a Spencer Davis Group menedzsere is belehallgatott 1967 nyarán. Hamarosan jelentkezett is, és meghívta az Omegát Angliába, mert több klub is érdeklődött a „Kelet-Európai Rolling Stones" iránt. 1968 májusára kötötte le a bulikat, addigra a gitáros Kovacsics András helyet cserélt Molnár Györggyel, aki a Deccában játszott. A dobos Laux József felesége, Adamis Anna szövegíróvá lépett elő, és pompásan tudott együttműködni a zeneszerző Presser Gáborral. Olyan legendás számok születtek, mint a Ha én szél lehetnék vagy a Régi csibészek, de ezek csak kislemezen jelenhettek meg. Az MHV nem akarta albummal elismerni a beatzene népszerűségét, de az Omega angliai meghívását engedélyezték. A mostani fiatalok nehezen értik meg, hogy a  ’60-as ’70-es évek korlátai milyen hatással voltak az akkori fiatalságra. Egy Deep Purple, Black Sabbath, vagy egy Abba koncert elképzelhetetlen volt, de még az Omega Ezüstesője sem a mindenki számára elérhető kategóriába tartozott.

200 évvel az utolsó háború után című albumon szerepel az egykor betiltott Szex apó c. dal is, mely igen bántotta Erdős Péter, az akkori lemezgyári főnök önérzetét.  Az Egy életre szól c. lemezük elérte az aranylemezes határt, és ez is jelzi, hogy az ΩMEGA nemcsak a múltjából, hanem rajongói máig tartó szeretetéből él. Ma is képes modern, érték- és időálló produkcióra. Most már sajnálom, hogy nem lehettem ott a koncerten, de jó érzés, hogy szeretteimnek viszont örömet szereztem a jegyekkel.

Ez a nagyszerű banda, mely soha nem oszlott fel, nem teregette ki belső vívódásait, és ha nem volt mondanivalójuk hallgattak és várták a megfelelő pillanatot. Elértek mindent, amit ezen a zenei pályán lehetett, több millió lemezt itthon és külföldön, telt házas hazai koncerteket és Európában. Vezették a slágerlistát Németországban, Hollandiában, Svájcban, Törökországban, Spanyolországban, de még Dél-Afrikában is. Megszállottak? Lehet. Feláldoztak sok mindent ezért? Biztosan, de enélkül semmit nem lehet tiszta szívből csinálni.

Az együttes világszerte több mint 50 millió albumot adott el, ebből csak az 1977-ben megjelent Time Robber (Időrabló) című angol nyelvű lemez egymillió példányban fogyott. Itthon eddig tizenhat stúdiólemez mellett több válogatás, koncertalbum és DVD jelent meg. A volt szocialista országok zenekarai közül az ΩMEGA vitte a legtöbbre."

Mára már a Szabad Európa recsegő hangját felváltotta a YouTube, és szerencse, hogy szabadon dönthetünk arról is, hogy részesei leszünk a körülöttünk lévő világnak. Ezért szóljon most a ballada a fegyverkovács fiáról, ami a kedvencem az együttestől.

network.hu

 

Molnár György

Benkő László

Kóbor János

Debreczeni Ferenc

Mihály Tamás

 

"Mi pedig emlékezzünk a lányra, aki nem ment haza. A haja gyöngyből volt, a tűzviharon átjutva is képes volt megszólaltatni a spanyol gitárt. Ha pedig az éjszakai országúton nem világított a petróleumlámpa, még mindig volt valaki a varázslatos fehér kő fényénél, aki - ha törékeny lendülettel is -, de a madár segítségével átrepítette az égi vándort. Ha már mindent elértél, s úgy érzed, nincs tovább, az égben lebegők csarnokában pihenj egy névtelen utazóval. Addig élj, amíg élni tudsz, a felnőtté válás metamorfózisát nem kerülheted el, akkor sem, ha odaát az arc nélküli emberek és a száműzöttek várnak. Az arcod tiszta maradjon, mint 16 évesen. Ha ügyes vagy a kötéltáncban, Babylon lakóinak zavart nyelvét is megértheted és tudni fogod: minden könnycseppért kár.  Amit átéltél, egy életre szól . . . ."

~   ~   ~

Ha ide kattint nagyobb lesz a kép

~   ~   ~

2012 szeptember 2. 21:17

Minden kezdet nehéz, de a megszokás mozgásban tart

 

Holnap egy újabb tanév indul, és ilyenkor sok minden kavarog a diákok és az anyák agyában. Az apák ezt nem veszik olyan 'drámaian', mint mi. Nekem a kérdések tömegében felvetődött többek között az is, hogy milyen útravalót csomagoljak? Először a klasszikus pogácsára gondoltam (na nem a hamuban sültre), aztán nemrég itt bukkantam a gyűrűs zsemle receptjére, és úgy döntöttem, hogy ez kerül a fiatalok táskájába. Új iskola, ismeretlen társak és tanárok, szokatlan környezet. Miben tud egy szülő távolról segíteni? Én az otthon ízével próbálom áthidalni a szorongást, oldani a feszültséget, és kamasz fiam határtalan étvágyát. . . .

az enyém ilyen lett !

Nagyon finom reggeli sütemény, csak egy baj van vele, hogy kevés, ezért legközelebb dupla adagot készítek.


 

 

2012 augusztus 20. 16:42

Mindennapi kenyerünk, avagy a dolgok ára

"forrás: Molnár Géza"

 

Talán az ünnep, vagy az, hogy este elfogyott a kenyerünk, vagy a süssek-ne süssek dilemmája juttatta eszembe,  milyen kenyeret is eszünk, illetve veszünk manapság?

Mondjuk egy 4 tagú családnak, mint mi is,  naponta elfogy 1 kg kenyér, ami rendes körülmények között 70 dkg lisztből, 3 dl vízből és kovászból áll, amit dagasztunk, majd egy ideig kelesztünk és a végén sütőben szépen megsütünk. Ez az otthoni alapváltozat, amit sokszor elkészítek én is. A bolti kenyér egészen más. Amikor a napi vásárlás során a pénztárhoz érünk abban a tudatban tesszük a szalagra, hogy kenyeret veszünk. Szépen sültet, mert az biztos át van sülve, mellesleg jól néz ki, és ha szerencsénk van még meleg is. Pedig sajnos ez már egy ideje nem az. Halvány elképzelésünk van róla, hogy miért is nem. Valamikor régen a kenyér maga volt az élet, mert benne volt mindaz ami az élethez kell. Mióta tápanyagban szegény, mesterségesen felturbózott 'mű' ételeket eszünk felülötte fejét a hiánybetegség, ami sok betegség eredete.

Visszatérve a kenyérhez, a klasszikus receptből kiindulva 70 dkg liszt képes annyi vizet felvenni, hogy abból 1 kg kenyér süthető. Ha a liszt mennyiségét csökkentjük, kisebb lesz a kenyér tömege, és ha növeljük akkor nagyobb. Ez idáig OK! Az élelmiszeriparban viszont itt lépnek be az állományjavítók, amik megnövelik a kenyérmassza által felvehető víz mennyiségét. A 'mesterek', akik az arányokat beállítják, addig ügyeskednek, míg fél kiló lisztből ki tudják hozni az egy kiló kenyérnek nem igazán nevezett valamit. Pedig a kemencéből kikerülő kenyér külsőre igen tetszetős és kenyérnek is látszik, de mégsem az. Az állományjavítók gondoskodnak róla, hogy annak látszódjon, és miután megesszük a bolti kenyeret a testünkben ugyanaz játszódik le, mint a kenyérben. Felfújódunk, éppúgy, mint a kenyér, de tartalom nélkül!

"A háttérben egy furcsa költség-haszon kalkuláció áll. A kenyér áremelkedése nem tud lépést tartani az alapanyagok és az energia árának növekedésével, ezért olyan anyagokat kevernek a liszthez, hogy kevesebb lisztből rövidebb idő alatt legyen kész pékáru. Az így elkészített olcsó 'kenyér' tényleges ára a belső tartalom hiánya, ezért kétszer annyit kell enni belőle. Az élelmiszeripar becsapja az embereket, mert amit elénk tesz, amit megvásárolhatunk nem az aminek látszik. És ez csak az érem egyik oldala."

 


"Jóllakottan is éhezünk, és elhízottan is alultápláltak vagyunk."