Creative Commons Licenc

Nevezd meg!

 Ne add el!

 Ne változtasd! 

 

Néha egy hang, egy íz, egy illat 
 fellebbenti  a múltnak fátylát, 
és bolyongok emlékeim
 útvesztőiben, ha
megérzem
 a kávé illatát. 

 Ahhoz, hogy Boldog légy nincs szükség semmi másra csak egy Őszinte, Megbízható Társra, egy Összetartó Családra, pár Igaz(i) Jóbarátra és Élj Önmagaddal Békében. Minél több Embert gyűjtögetsz magad köré és minél több Emberrel szeretnél kiegyensúlyozott életet élni, annál nagyobb kudarc vár rád, hisz mindenkinek szeretnél majd megfelelni, mindenkire odafigyelni és ez sajnos nem megy, felőrlődik benne az Ember. Egyszerűen csak SZERESS nagyon egy pár Embert, a Többieket meg NE BÁNTSD MEG. *melba*

    Amikor az ember átlépi az 5. X-et, addigra már sok mindenen túl van, rengeteget változik, jobban átlátja azokat az összefüggéseket, amelyektől megérti az életét, és azt, hogy mi, miért történt vagy történik vele. A lelkem még fiatal, de szellemem már érett, és ez bölcsebbé, nyugodtabbá tesz. Bár az igazi bölcsesség csak keveseknek adatik meg, az odavezető út jelentősége mégis felbecsülhetetlen. Őszintén azt is meg kell vallanom, ha egy nő elmúlt ötven, abban nincs sok öröm ...., ááá, csak viccelek. Ötvenen túl az a legjobb, hogy átlépsz a "nem is látszol annyinak!" kategóriából a "jól nézel ki a korodhoz képest!" táborba. Óriási nyomástól szabadulsz meg egyszerre, mert megengedheted magadnak, hogy ráncokat viselj vagy egy kis pocakot eressz. Egyetlen dolog rémiszt, így ötven felett, ez pedig az ösztönös előérzet. Ilyen korban már hálás lehetek a sorsnak, hogy egyáltalán megértem, és már éltem annyit, hogy elveszítettem olyanokat, akiket nagyon szerettem. Tudom, hogy az idő véges, hiszen kevesebb van előttem, mint mögöttem, és azt az időt amire még számíthatok szeretném úgy élni, hogy jól érezzem magam a bőrömben. *melba*

"Néha azért jusson eszedbe: az évek múlásával te is visszaadogatod a díszeidet. Ám ha közben lélekben gyarapodsz, nem érhet veszteség, mert e csinosságok vonzatai - szeretet, szeretet, szeretet - megmaradnak, felkavarhatatlanná mélyülnek, más értelmet nyernek, és kiderül, sosem a külsőnek, hanem a teljes lényednek szóltak." *V.Fable*

,,A boldog élet titka az, hogy az embernek legyenek sikerei, amelyekre büszke lehet, és legyenek céljai, amelyek hajtják."
*Jeff Lindsay*

 

 

 

“Kozmikus törvény, emlékszel? A hasonszőrüek vonzzák egymást. Te csak legyél, aki vagy, csendes, egyenes, világosfejű. A dolog önműködő: ha azt adjuk, amik vagyunk, ha minden percben megkérdjük magunktól, valóban azt akarjuk-e tenni, amit tenni készülünk, és csak akkor tesszük, ha a válaszunk igen, akkor automatikusan el fognak kerülni bennünket azok, akiknek nincs mit tanulniuk az olyanoktól, amilyenek mi vagyunk, és vonzani fogjuk azokat, akiknek van, és akiktől nekünk is van tanulnivalónk.” *Richard Back*

"Az ember rájön, hogy amint megváltoztatja gondolatait a dolgokról és más emberekről, a dolgok és más emberek megváltoznak vele szemben... Az ember nem azt vonzza, amit szeretne, hanem ami rá hasonlít... Az istenség, amely sorsunkat alakítja, mi vagyunk. Saját magunk... Amit az ember elér, az gondolatai egyenes következménye... Csak akkor emelkedhetünk fel, győzhetünk és lehetünk sikeresek, ha gondolatainkat is felemeljük..." *Dale Carnegie*


"Nem kívánok ragyogást, pénzt, dicsőséget. Csak egy tűzhelyet kívánok. Hívó lámpa fényt, meleget azoknak, akiket szeretek. Egy darab kenyeret, csendet, pár halk szót, jó könyvet, és kevés embert. De az aztán Ember legyen!" *Fekete István* 

 

"Aki szeretetben él, nem büszke, nem akar másokon uralkodni, nem halljátok soha, hogy hibáztatna, vagy gúnyolna másokat. Nem kutat mások szándékai felől, nem hiszi azt, hogy ő jobban cselekszik, mint mások, és soha nem tartja többre magát embertársainál. Aki szeret, az amennyire csak lehet, elkerüli, hogy fájdalmat okozzon." *Vianney Szt.János*

"A halogatás egyszerűen ostobaság. Holnap ugyanúgy döntened kell, akkor miért ne tennéd meg már ma? Azt hiszed, holnap bölcsebb leszel, mint ma? Azt hiszed, holnap elevenebb leszel? Hogy holnap fiatalabb vagy frissebb leszel, mint ma? Holnap csak öregebb leszel, a bátorságod is kevesebb lesz, holnapra tapasztaltabb leszel, és még több kifogást találsz. Holnapra a halál egy nappal közelebb ér hozzád, és ettől csak még jobban megijedsz, még tétovább leszel. Soha ne halogass. Ki tudja? A holnapot talán meg sem éred." *Osho*

  

Ui.: Érdekes dolog ez a halogatás. Életem törvényszerűségeiből kiindulva úgy tapasztaltam,  hogy  a  legtöbb helyzetben a  legelső megérzésem volt a helyes. Az 'alszom rá még 1-et' döntéseimet, - ha előzőleg más volt, mint az első pillanatban - utólag mindig megbántam. *melba*

                            

 "A fiatalság mércéje nem (csak) az életkor,  hanem a szellem és a lélek állapota:  az akarat- és képzelőerő, az érzelmek intenzitása, a jókedv és a kalandvágy győzelme a lustaságon. Csak az öregszik meg, aki lemond eszményeiről. Az évek múlásával ráncossá lesz az arcod, de ha  kialszik benned a lelkesedés, akkor a lelked ráncosodik meg. Gondok, kétségek, az önbizalom hiánya, reménytelenség: mind hosszú évek, melyek nemcsak a testet húzzák le a föld porába, hanem a lelket is. Az ember - akár 16 éves, akár 66 - csodára szomjazik, elámul a csillagok örökkévalóságán, a gondolatok és dolgok szépségén: nem fél a kockázattól, gyermeki kíváncsisággal várja, mi lesz holnap, szabadon örül mindennek. Olyan fiatal vagy, mint a reményeid, olyan öreg, mint a kétségeid. Fiatal vagy, amíg befogadod a szépség, az öröm, a merészség, a nagyság,  az ember, a föld, a végtelenség hírnökeit. Csak akkor öregszel meg, ha már nem szárnyalsz, és hagyod, hogy a pesszimizmus és a cinizmus megdermessze a szívedet." 

       "A nagy titok: úgy járni végig életutunkat, hogy ne kopjunk el. Erre az olyan ember képes, aki nem az embereket és a tényeket veszi számításba, hanem minden élményét önmagára vetíti vissza, és a dolgok végső okát önmagában keresi."

"Néha kialszik bennünk a fény, de aztán ismét felgyúl, ha találkozunk egy másik emberi lénnyel. Mindannyian óriási hálával tartozunk azoknak, akik képesek újból felgyújtani ezt a belső fényt."

*Albert Schweitzer*

                                 

"Nem a külső dolgok tesznek minket boldoggá, hanem a dolgokhoz való hozzáállásunk. Ha nincs bennünk nyitottság, akkor a legvonzóbb társ szépsége is megfakul, és a legörömtelibb dolgok is unalmassá válnak." *Ole Nydahl*


          

A lényeg

A szépben az a legszebb,
ami leírhatatlan,
a vallomásban az,
ami kimondhatatlan,
csókban a búcsúzás
vagy nyíló szerelem,
egyetlen csillagban a végtelen.
Levélhullásban erdők bánata,
bújócskás völgy ölében a haza,
vetésben remény, moccanás a magban,
kottasorokban rabul ejtett dallam,
két összekulcsolt kézben az ima,
remekművekben a harmónia,
részekben álma az egésznek,
és mindenben a lényeg,
a rejtőzködő, ami sosem látszik,
de a lélekhez szelídült anyagban
tündöklőn ott sugárzik.

* Fésűs Éva*


Ahol még jelen vagyok

http://poet.hu/tag/Melba

 



Pedig vártam, nagyon vártam, hogy újra enyém legyen az életem! De kiről fogok ezután gondoskodni, kiért aggódom majd, kire főzök, és kivel veszekszem?
Ahol megtalálhattok
Megosztás
Látogatók

2012.07.10-

free counters

2012 szeptember 16. 14:30

Gyűrűsujjam: Ő

 

Tudod, miért hordjuk a jegygyűrűt a 4. ujjunkon?

Egy régi kínai magyarázat szerint,
a hüvelykujj a szülőket jelképezi,
a mutatóujj a testvéreket,
középsőujj Te vagy,

a gyűrűsujj a partnered,
a kisujj a gyerekeid.

 

Ez nagyon érdekes, próbáld ki!

Tedd össze a kezeidet úgy, hogy egymásnak támasztod az ujjaidat, a tenyered nem érintkezik és a középső ujjaidat behajlítod, így támasztod össze őket. Csak a középsőujjaid legyenek lefele. Az ujjaidat próbáld most egyenként szétválasztani. A szülők nem lesznek velünk mindig, a hüvelykujjaidat szét tudod választani. A mutatóujjakat szintén, mert testvéreid is különböző életet fognak élni. A kisujjaidat is szét tudod választani, mert a gyerekek is egyszer elmennek a szülői háztól.

Csak a gyűrűsujjaidat lehetetlen szétválasztani, mert a partnereknek egy életre szóló kapcsolatban kell hogy legyenek!

Kiváltképp, ha közös gyermekekkel is bővült!

 

Gondolataimaz évfordulóra.

Ő az ki magához húz,
ki szerelmes szavakat olykor fülembe súg.
Ki fogja kezemet, ha kell, és
még most is megdobogtatja szívemet.

Kinek lelke színaranyból van, 
s  hangja lelkemben nyugtató dal.
Kinek pillantása elvarázsol, 
s mosolya örökre magához láncol.

Kinek álma gyakran az én álmom is,
kivel megszépül a sokszor rossz is.
Kivel megértjük egymást még fél szavakból is.
Kinek ajka íze bennem marad, s el nem évül soha.
Kinek illata az örök szerelem, s kinek sorsa egybeforr velem.



2012 szeptember 6. 22:12

Megbúvó csillagok

 

Vasárnap kaptam egy emailt, melyben arról értesítettek, hogy szívesen látnák az egyik versemet az Éden Müvészeti Hálózat gondozásában készülő Megbúvó Csillagok 4. című kötetben. Bevallom meglepődtem, és nagyon jól esett, hogy bekerülhetnék a következő verses antológiába. Sajnos anyagi körülményeim nem teszik lehetővé, ezért fájó szívvel, de lemondtam és átadtam másnak a lehetőséget.

"A lemondás nem csak elvesz tőlünk, hanem hozzá is tehet valamit az életünkhöz. (...) Ma már tudom, hogy nem az a fontos, mit tagadunk meg magunktól, hanem az, hogy ezt miért tesszük. Ha ugyanis olyasmi a cél, amitől jobbak, szerethetőbbek leszünk, akkor a veszteség groteszk módon nem ellop valamit, hanem ellenkezőleg: általa teljesedünk ki igazán."  * Sebestyén Balázs*

Tovább»

2012 július 5. 20:39

Csendes kis utca

 

Egy hosszú folyosó,
Tele apró, egyforma házakkal.

Egyhangú, mégis van benne
valamiféle összhang.

Az udvarokon nyugodtan ül a csend,
Zaj nem hallatszik.

A meleg napsütésben az állatok
fáradtan hevernek, egymás
barátságát kelletlenül eregetik.

Az emberek a hűs szobában
fekszenek. Iszonyú idő.
A csendes kis utca egy nagy pihenő.

* melba *

2010 december 29. 00:02

18 év

December végén, egy hideg tél reggelén,
Arra a napra gondolok mikor megszülettél!
Egy csodálatos álomként valóra váltál,
Pici kislányként a földre leszálltál.


Kicsi Vikus

 

Teltek, múltak, változatos évek,
Voltak köztük nehezek, s különösen szépek.

Álmaim, azóta születnek minden napon,
Álmok, melyek az életben fontosak nagyon!

Ez álom lehet bármi,
Mi tiéd, s mire szíved vágyik!
S ha álmod tiszta és nemes,
Életed végtelenül boldog lehet.

Benne vagy szívemben,
S benne vagy életemben.  
Köszönöm Neked, hogy életednek
idáig is része lehettem!

Életed, s hogy létezel,
számomra a legszebb ajándék!

Végtelen szeretettel Anyától

 

2010 november 25. 12:15

Tudom a titkot!

Kényszer-lazulós időszakot élek ezen a héten, és van időm egy kicsit merengeni,  ezért számvetést  készítettem az év elmúlt időszakáról és a még hátralévő teendőkről.  Több blogtársam bejegyzését is véleményeztem (bár nem mindenkiét, akit olvastam) ebből kiindulva Pearl, Carlo~ és Lena~ versei inspiráltak arra, hogy alkossak én is. Nem az a klasszikus négysoros, de mint a verseim legtöbbje ez is IS-modell. Próbáltam középre helyezni, de nem engedi. Olvassátok, szeretettel.

 

Szobámban csendesen ülök,
kávémat nyugodtan kortyolom,
s bár szívem fölött elszállt az idő,
mosolyogva nézem a világot.



Tudom, hogy az élet csodálatos,
karomat kitárom a Nap felé,
s az életet akkor is dícsérem,
ha minden nagyon fájna.





Mosolyogva nézek azokra,
kik ütni akarnak. Őket sajnálom.
Hogy igyekeznek a gyűlölet fáját
magasra növeszteni.
Hogy öntözik, szaporítják,
mélyen leásva magukat
az emberi méltóság alá.


De nem tudják elvenni fényes kedvemet,
mert  t u d o m  a  t i t k o t !
Amit a gyűlölet őrei meg nem tudnak soha.
Azt a titkot, amiért az élet gyönyörű!


Még akkor is, ha szívem fölött
elszállt az idő,
még akkor is, ha a gyűlölet őrei
elrejtik a Napot;
Az életet, a csodálatos igazságot
nem tudják eltakarni.

Napsugár

2010 szeptember 5. 01:53

Retro ragyogás II.

Előző posztomat folytatva a másik kedvenc versem:

http://loveinpeace.freeblog.hu/files/K%C3%A9pek/M%C5%B1v%C3%A9szfot%C3%B3k/collage27.jpg


Ó, ha a hely beszélni tudna!
Mi mindent mondana! Szépet.
Ahogy ott mentünk és nevettünk,
terveztük múltból a jelent.

Felfedni azt, hogy egy a szívünk,
azt érzed Te is, amit én.
Viruló fényben éledni újra,
csak az teheti, aki így él.

Csodáltam Néked hatalmas tudásod,
Úristen, mi mindenhez ért!
Megmászni dombot, mert nékünk most így jobb,
aztán nevetni, s ismét visszamászni,
hisz nincs lejárat csak az az egy.

Nevetni ismét, az élet csak így szép,
és menni, menni, csak egyre fel.
Csak észre kell venni a rútban a szépet,
Felfedezni a törtben az épet,
Találni lomban aranyat,
s nem porban kell túrni,
A hegyre kell mászni,
s csodálni, amint lemegy a Nap!

N.É.


2010 szeptember 4. 16:36

Retro ragyogás I.

Egy régi képet kerestem, de sehol sem találtam, ezért feltérképeztem érte szinte az egész lakást. Na jó egy kicsit túloztam, hála rendszeretetemnek, csak a képek között kellett keresgélnem. De, ha az ember félévszázada él, akkor az életképek mennyisége sem kevés. A történet előzménye, hogy kb. egy éve az egyik legnépszerűbb közösségi portálon rám talált középiskolás barátnőm.  Elmondani nem tudom mennyire megörültem Neki, hogy három évtized távlatában újra hallottam róla. Hihetetlennek tűnik, de akkor a legjobb barátnőm volt, mégis elsodort egymástól bennünket az Élet. Bár a személyes találkozást sajnos még most sem sikerült összehoznunk,  de azóta sokat megtudtunk egymás életéről. Átküldött egy képet is, ahol mindketten egy BNV-s látogatáson voltunk; ennek a párja nálam volt és ezt próbáltam most felkutatni.  Egy régész is megirigyelte volna azt az aprólékos molyolást, amit végeztem az ügy érdekében. Tudtam, hogy megvan valahol, de hol ?

A múlt emlékei olyan hatással törtek rám, hogy azonnal  szerettem volna a kezemben tartani. Rámolás-pakolás, iratok böngészése, selejtezés, emlékek felidézése vegyes érzelmekkel és mindezek közben rengeteg kép átnézése. A retro-élmény nem maradhatott el és többórás kutakodás végén csak megtaláltam a kis, fekete-fehér képet, rajta a Barátnőm, még három lány, az ofő és én......fagyiztunk. Azt hiszem ezt az érzést hívják talán úgy, hogy dezsavű. Valahogy így éreztem magam. Böngészésem közben rátaláltam réges-régi XX. századi (1975-76.) saját-verses-könyvemre is. Bár akkor megfogadtam és könyvem első oldalára be is jegyeztem, hogy a könyvet kizárólag saját szórakoztatásomra készítettem, mégis megmutattam a lányomnak, mert elérte azt a kort,  mint amennyi én akkor voltam.  A két kedvencemet most megosztom Veletek. Íme az első:

 

Már oldozod a kötelet,
mely hajóinkat együtt tartja.
Találkozom-e még Veled,
ha átsodródsz a másik partra?


Talán Te még nem is tudod,
de távolodsz már, visz a hullám.
Nézlek, s a fényes tegnapok
emléke, mint lágy eső hull reám.


"Szerencsés utat, kedvesem!"
súgom, szinte csak önmagamnak,
s a zöld hullámok sebesen
- hátukon Veled - elrohannak.

N.É.



2010 augusztus 2. 21:56

Bánattal teli zsák

Megtelt az üres zsák,
száját bekötötte,
s szívének terhét
a vállára vette.

Hosszú volt az út,
melyen lába vitte,
húzta zsákját,
hátát görnyedve.

Hová viszed azt
a tömött zsákot?
Mit cipelsz benne,
tán az egész világot?

Őszinte volt, mint mindig,
mit mondhatott volna?
Szívem búját viszem
le a folyópartra.

Aranylott a folyó,
a Nap fényét tükrözte,
szemében könny csillant,
ahogy a zsákját vitte.

Odaért végül,
s terhét letette,
nagyot sóhajtott,
és a folyóba lökte.

Elsüllyedt tüstént,
mintha szikla volna,
s a hömpölygő folyó
végleg befogadta.

2010 július 15. 20:39

Felnőttnek lenni.....

Kellemes beszélgetésem volt ma egy 6-7 év körüli kislánnyal.  Borzasztó meleg volt,  ezért munka után vettem egy gombóc  fagyit, és leültem a nemrég átalakított Eu-s játszótér egyik árnyékos padjára. Figyeltem a játszadozó kicsiket, különösen azt a kislányt, aki később odajött hozzám. Nagyon régen írtam verset, de valahogy most késztetést éreztem, hogy kusza gondolataimat kibogozzam és leírjam. Elővettem a kis noteszem és elkezdtem először csak rajzolgatni. Olyan könnyűnek éreztem, hogy rögtön le tudom  írni, ami már egy ideje motoszkál bennem, mégis nehezen ment az írás, mert gondolataim sokkal gyorsabban jöttek, mint ahogy azt írni tudtam volna. De végül a két én bevárta egymást és egy szintre kerültek.  Leírtam négy sort és megálltam.

Ha gyermeked édes emlőiden felnő
lassan távolodik Tőled a végtelenbe,
kis mindennapok szürke unalma,
s fáradság csap a szívedbe.

Felnéztem és szememmel keresni kezdtem a kislányt. Nem láttam sehol és folytatni akartam a verset, de mellettem megszólalt egy hang.
- Mit csinálsz? - kérdezte a kislány, de válaszomat nem várta meg, belenézett a noteszembe. Visszakérdeztem. -Mit gondolsz? Láttam, hogy töpreng, majd újabb kérdést tett fel.
- Verset írsz?
- Szeretnék, de elszálltak a gondolataim.
- Akkor nem zavarlak, megyek hintázni. - és ezzel elszaladt. Fantasztikus a gyermeki lélek. Eljátszottam a gondolattal, hogy milyen jó lenne kibújni a bőrömből és visszabújni a gyermekibe. Szívesen emlékszem vissza gyerekkoromra (már amire emlékszem), mert visszatekintve nagyon is szépnek tűnik, hála szüleimnek, akiktől sajnos már nem kérdezhetem meg, hogy mi is volt akkor-meg ekkor, mert ők már nagyon messze vannak. Eltöprengtem ezen, miközben szememmel követtem a kislányt a hintáig. Visszatereltem gondolataim a noteszbe. A fagyim elfogyott és folytattam az írást.

Vajon Te Ember-Asszony gondolkoztál azon,
hogy ki vagy Te?!
Elég-e az, hogy tested kötelességnek adtad kölcsön a halálig?
Elég-e az, hogy elrendezted otthonod a kényelmes butulásig?
Elég-e konyhád, férjed, s gyermeked szerelme?
Belső szikráid, tehetséged, tiszta értelmed, villódzó ragyogásod
eljutottak-e belőled az emberekbe?

Idáig jutottam, amikor a kislány újra odajött mellém.
- Elkészültél vele? - kérdezte.
- Nem tudom, hogy fejezzem be. - mondtam neki.
- Felolvasnád? - kérlelt.
- Igen, ha érdekel.
Miután elmondtam, láttam rajta, hogy kis agya rettenetesen dolgozik a hallottakon. Egy-két részre visszakérdezett, mert nem értette, hogy mit is jelent. Elmagyaráztam neki és hevesen bólogatott, hogy így már érti.
- Nagyon jó! - mondta, de azért nem könnyű felnőttnek lenni. Anyukám is sokszor ezt  mondja.
- Örülök , hogy tetszik a vers. Felnőttnek lenni tényleg nem egyszerű dolog. Amíg kicsi voltam, mindig felnőtt szerettem volna lenni, mert akkor azt hittem, hogy bármit megtehetek. Most, hogy már jó ideje felnőtt vagyok, úgy látom, hogy a gyerekek tehetnek meg sokkal több mindent, mint a felnőttek. A felnőtteknek ott van a felelősség, meg a sok kötelezettség, meg a rengeteg dolog, amit mind maguknak kell megteremteni , meg hát ott vannak mások is, akikért felelősséggel tartoznak, például a gyermekeik. Tehát igaza van anyukádnak felnőttnek lenni jó is meg néha rossz is. De olyan hamar eljön az idő, amikor már te  is felnőtt leszel, hogy el sem tudod képzelni. És akkor te is megtudod majd, mert a saját utadon fogod igazán megtapasztalni. Észre sem veszed, hogy ez a folyamat, ha véget ér, akkor válsz felnőtté. De ha már megfogalmazódott benned egy ilyen gondolat, akkor az már azt bizonyítja, hogy te bizony - igaz, egy kicsit korán - , de már elindultál ezen az úton.

Még mindig nem tudtam, hogy fejezzem be a verset. A kislányt hívta a mamája, mert menni készültek és én tanácstalan voltam.
- Jó így ahogy van! - kiáltott vissza a futásból.
Átolvastam újra az egészet és úgy döntöttem........ tényleg, így jó, ahogy van.

"Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól. De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot. Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözőnek a többitől. Mert ez a pillanat létezik, és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek.” (P.C.)