Tíz nap telt el, úgy gondolom elegendő idő arra, hogy aki résztvenne, jelezze szándékát. Idáig 65-en láttátok/olvastátok az előző posztom, amennyire hinni lehet ennek a statisztikának, de csak hárman jeleztétek, hogy benne lennétek. Akkor hát, rajta, lássuk, ki, milyen embernek látja magát. Íme az én vallomásom:


http://pctrs.network.hu/clubpicture/5/4/5/_/szivarvanykor_545514_84029_n.gifHogy milyen Ember vagyok? - erre a kérdésre csak azok tudhatják a választ, akik személyesen ismernek.

Akaratom ellenére, de megosztom az emberek véleményét. Sok mindenért vagyok hálás szüleimnek, sajnos Ők már nincsenek velem. Elsősorban azért, mert a 12 asztrológiai jegy közül éppen a Vízöntő jegyében születhettem, és azért is, hogy olyan Ember vált belőlem, amilyen vagyok.

Hatalmas -em van, elfogadom az életet olyannak amilyen, de ez nem jelenti azt, hogy beletörődöm dolgokba. Sokszor lázadozom, de ezt inkább belül élem meg. Kifelé próbálok úgy élni, hogy minél kevesebb Embert "bántsak meg", ami sajnos nem mindig sikerül. Sokáig naivan hittem a kimondott szóban, de ma már átnézek azokon az embereken, akik megjátsszák érzéseiket.

A többség azt vallja, hogy véletlenek nincsenek, mert minden megvan írva abban a bizonyos könyvben, de ez a "Sors Könyve" - csak egy szép mese. Szerintem a saját sorsodat TE ÍROD. Persze nagyon is közrejátszik, hogy honnan jöttél, - gondolok itt a gyökereidre -, és meghatározó, hogy életed során milyen emberekkel álltál vagy állsz kapcsolatban. A legfontosabb szerepet a Családom tölti be; ŐK A MINDENEM. Fontosak még a  velünk élő állataink, főképp kutyáink, akik nagyon hálásak, független attól, hogy az irántuk érzett szeretetem ingadozó. Nem egyszer rámutatnak emberi gyarlóságomra, hibáimra, ők mégis feltétel nélkül szeretnek. Akinek nincs állata, annak nehéz elképzelni, hogy miről beszélek. A szó kevés, hogy leírjam, mennyire gyűlölöm az igazságtalanságot, a kivételezést, és a kétszínű embereket. Az én szememben az Őszinteség és a Természetesség többet jelent az összes pozitív tulajdonságnál. Már nem hajszolom az anyagi javakat, és nem gyűjtök, felesleges kacatokat. Ha valamit elteszek, akkor a legtöbb esetben a praktikum szempontjából teszem. Még most is elvarázsol a Természet, és próbálok minél kevesebb kárt okozni az Élővilágban. Szentimentális voltam egykor, bár még ma is szeretem azokat a verseket, melyek újabb gondolatokat nyitnak meg. Tudom senki sem tökéletes, természetes, hogy én sem, és ez így van rendjén; de a környezetemben próbálok mindig a harmóniára törekedni.

Ma már az internet is hozzátartozik életemhez, viszonylag hamar kötök ismeretséget Emberekkel, és elfogadom őket olyannak, amilyenek. Tiszteletben tartom mindenki hobbiját, még ha értelmetlennek is tűnnek számomra.

Néha 'megállok' és eltűnődve magamba nézek, és időnként átértékelem mi az, ami már nem annyira fontos számomra. Megpróbálok valami nyomot hagyni magam után, hisz "csak én is egy porszem vagyok  a Földön, és egy idő után a szél engem is elsöpör."

Mivel szeretem az Embereket és szeretném, hogy mindenki békében-boldogságban éljen egymás mellett és egymásért; megfogalmaztam a saját ideológiámat, amit mindenkinek csak ajánlani tudok:


"Ahhoz, hogy Boldog légy nincs szükség semmi másra csak egy Őszinte, Megbízható Társra, egy összetartó Családra, pár Igaz(i) Jóbarátra, és ÉLJ ÖNMAGADDAL BÉKÉBEN (ez a legfontosabb).  Minél több Embert gyűjtögetsz magad köré és minél több Emberrel szeretnél kiegyensúlyozott életet élni, annál nagyobb kudarc vár rád, hisz mindenkinek szeretnél majd megfelelni, mindenkire odafigyelni és ez sajnos nem megy, felőrlődik benne az Ember.... Egyszerűen csak SZERESS nagyon egy pár Embert, a többieket meg NE BÁNTSD MEG."
(banamel - melba alteregója volt egykor a freeblogon)

 

Ui.: Tényleg ilyen lennék?
Vagy mindezt csak így érzem?
És némelyek miért látják mégis másképp?
Valóban olyan vagyok, amilyennek látom magam?

Amit én látok magamról, vagy amit mások látnak belőlem?
Vajon melyik az igaz?