Creative Commons Licenc

Nevezd meg!

 Ne add el!

 Ne változtasd! 

 

Néha egy hang, egy íz, egy illat 
 fellebbenti  a múltnak fátylát, 
és bolyongok emlékeim
 útvesztőiben, ha
megérzem
 a kávé illatát. 

 Ahhoz, hogy Boldog légy nincs szükség semmi másra csak egy Őszinte, Megbízható Társra, egy Összetartó Családra, pár Igaz(i) Jóbarátra és Élj Önmagaddal Békében. Minél több Embert gyűjtögetsz magad köré és minél több Emberrel szeretnél kiegyensúlyozott életet élni, annál nagyobb kudarc vár rád, hisz mindenkinek szeretnél majd megfelelni, mindenkire odafigyelni és ez sajnos nem megy, felőrlődik benne az Ember. Egyszerűen csak SZERESS nagyon egy pár Embert, a Többieket meg NE BÁNTSD MEG. *melba*

    Amikor az ember átlépi az 5. X-et, addigra már sok mindenen túl van, rengeteget változik, jobban átlátja azokat az összefüggéseket, amelyektől megérti az életét, és azt, hogy mi, miért történt vagy történik vele. A lelkem még fiatal, de szellemem már érett, és ez bölcsebbé, nyugodtabbá tesz. Bár az igazi bölcsesség csak keveseknek adatik meg, az odavezető út jelentősége mégis felbecsülhetetlen. Őszintén azt is meg kell vallanom, ha egy nő elmúlt ötven, abban nincs sok öröm ...., ááá, csak viccelek. Ötvenen túl az a legjobb, hogy átlépsz a "nem is látszol annyinak!" kategóriából a "jól nézel ki a korodhoz képest!" táborba. Óriási nyomástól szabadulsz meg egyszerre, mert megengedheted magadnak, hogy ráncokat viselj vagy egy kis pocakot eressz. Egyetlen dolog rémiszt, így ötven felett, ez pedig az ösztönös előérzet. Ilyen korban már hálás lehetek a sorsnak, hogy egyáltalán megértem, és már éltem annyit, hogy elveszítettem olyanokat, akiket nagyon szerettem. Tudom, hogy az idő véges, hiszen kevesebb van előttem, mint mögöttem, és azt az időt amire még számíthatok szeretném úgy élni, hogy jól érezzem magam a bőrömben. *melba*

"Néha azért jusson eszedbe: az évek múlásával te is visszaadogatod a díszeidet. Ám ha közben lélekben gyarapodsz, nem érhet veszteség, mert e csinosságok vonzatai - szeretet, szeretet, szeretet - megmaradnak, felkavarhatatlanná mélyülnek, más értelmet nyernek, és kiderül, sosem a külsőnek, hanem a teljes lényednek szóltak." *V.Fable*

,,A boldog élet titka az, hogy az embernek legyenek sikerei, amelyekre büszke lehet, és legyenek céljai, amelyek hajtják."
*Jeff Lindsay*

 

 

 

“Kozmikus törvény, emlékszel? A hasonszőrüek vonzzák egymást. Te csak legyél, aki vagy, csendes, egyenes, világosfejű. A dolog önműködő: ha azt adjuk, amik vagyunk, ha minden percben megkérdjük magunktól, valóban azt akarjuk-e tenni, amit tenni készülünk, és csak akkor tesszük, ha a válaszunk igen, akkor automatikusan el fognak kerülni bennünket azok, akiknek nincs mit tanulniuk az olyanoktól, amilyenek mi vagyunk, és vonzani fogjuk azokat, akiknek van, és akiktől nekünk is van tanulnivalónk.” *Richard Back*

"Az ember rájön, hogy amint megváltoztatja gondolatait a dolgokról és más emberekről, a dolgok és más emberek megváltoznak vele szemben... Az ember nem azt vonzza, amit szeretne, hanem ami rá hasonlít... Az istenség, amely sorsunkat alakítja, mi vagyunk. Saját magunk... Amit az ember elér, az gondolatai egyenes következménye... Csak akkor emelkedhetünk fel, győzhetünk és lehetünk sikeresek, ha gondolatainkat is felemeljük..." *Dale Carnegie*


"Nem kívánok ragyogást, pénzt, dicsőséget. Csak egy tűzhelyet kívánok. Hívó lámpa fényt, meleget azoknak, akiket szeretek. Egy darab kenyeret, csendet, pár halk szót, jó könyvet, és kevés embert. De az aztán Ember legyen!" *Fekete István* 

 

"Aki szeretetben él, nem büszke, nem akar másokon uralkodni, nem halljátok soha, hogy hibáztatna, vagy gúnyolna másokat. Nem kutat mások szándékai felől, nem hiszi azt, hogy ő jobban cselekszik, mint mások, és soha nem tartja többre magát embertársainál. Aki szeret, az amennyire csak lehet, elkerüli, hogy fájdalmat okozzon." *Vianney Szt.János*

"A halogatás egyszerűen ostobaság. Holnap ugyanúgy döntened kell, akkor miért ne tennéd meg már ma? Azt hiszed, holnap bölcsebb leszel, mint ma? Azt hiszed, holnap elevenebb leszel? Hogy holnap fiatalabb vagy frissebb leszel, mint ma? Holnap csak öregebb leszel, a bátorságod is kevesebb lesz, holnapra tapasztaltabb leszel, és még több kifogást találsz. Holnapra a halál egy nappal közelebb ér hozzád, és ettől csak még jobban megijedsz, még tétovább leszel. Soha ne halogass. Ki tudja? A holnapot talán meg sem éred." *Osho*

  

Ui.: Érdekes dolog ez a halogatás. Életem törvényszerűségeiből kiindulva úgy tapasztaltam,  hogy  a  legtöbb helyzetben a  legelső megérzésem volt a helyes. Az 'alszom rá még 1-et' döntéseimet, - ha előzőleg más volt, mint az első pillanatban - utólag mindig megbántam. *melba*

                            

 "A fiatalság mércéje nem (csak) az életkor,  hanem a szellem és a lélek állapota:  az akarat- és képzelőerő, az érzelmek intenzitása, a jókedv és a kalandvágy győzelme a lustaságon. Csak az öregszik meg, aki lemond eszményeiről. Az évek múlásával ráncossá lesz az arcod, de ha  kialszik benned a lelkesedés, akkor a lelked ráncosodik meg. Gondok, kétségek, az önbizalom hiánya, reménytelenség: mind hosszú évek, melyek nemcsak a testet húzzák le a föld porába, hanem a lelket is. Az ember - akár 16 éves, akár 66 - csodára szomjazik, elámul a csillagok örökkévalóságán, a gondolatok és dolgok szépségén: nem fél a kockázattól, gyermeki kíváncsisággal várja, mi lesz holnap, szabadon örül mindennek. Olyan fiatal vagy, mint a reményeid, olyan öreg, mint a kétségeid. Fiatal vagy, amíg befogadod a szépség, az öröm, a merészség, a nagyság,  az ember, a föld, a végtelenség hírnökeit. Csak akkor öregszel meg, ha már nem szárnyalsz, és hagyod, hogy a pesszimizmus és a cinizmus megdermessze a szívedet." 

       "A nagy titok: úgy járni végig életutunkat, hogy ne kopjunk el. Erre az olyan ember képes, aki nem az embereket és a tényeket veszi számításba, hanem minden élményét önmagára vetíti vissza, és a dolgok végső okát önmagában keresi."

"Néha kialszik bennünk a fény, de aztán ismét felgyúl, ha találkozunk egy másik emberi lénnyel. Mindannyian óriási hálával tartozunk azoknak, akik képesek újból felgyújtani ezt a belső fényt."

*Albert Schweitzer*

                                 

"Nem a külső dolgok tesznek minket boldoggá, hanem a dolgokhoz való hozzáállásunk. Ha nincs bennünk nyitottság, akkor a legvonzóbb társ szépsége is megfakul, és a legörömtelibb dolgok is unalmassá válnak." *Ole Nydahl*


          

A lényeg

A szépben az a legszebb,
ami leírhatatlan,
a vallomásban az,
ami kimondhatatlan,
csókban a búcsúzás
vagy nyíló szerelem,
egyetlen csillagban a végtelen.
Levélhullásban erdők bánata,
bújócskás völgy ölében a haza,
vetésben remény, moccanás a magban,
kottasorokban rabul ejtett dallam,
két összekulcsolt kézben az ima,
remekművekben a harmónia,
részekben álma az egésznek,
és mindenben a lényeg,
a rejtőzködő, ami sosem látszik,
de a lélekhez szelídült anyagban
tündöklőn ott sugárzik.

* Fésűs Éva*


Ahol még jelen vagyok

http://poet.hu/tag/Melba

 



Pedig vártam, nagyon vártam, hogy újra enyém legyen az életem! De kiről fogok ezután gondoskodni, kiért aggódom majd, kire főzök, és kivel veszekszem?
Ahol megtalálhattok
Megosztás
Látogatók

2012.07.10-

free counters

2012 szeptember 12. 20:31

Mit tégy ellenségeddel?

~ Ez egy végtelenül egyszerű, mélyen elgondolkodtató  történet, és mennyire igaz! ~

 

A jó lelkű embert az különbözteti meg a többi embertől, amit szívében táplál. Jóságot növeszt a szívében és tisztességet.

Aki jóságos, az szereti az embereket. Aki tisztességes, az megbecsüli őket. Aki másokat szeret, azt viszont szeretik. Ha mégis akad valaki, aki barátságtalanul bánik velem, magamba kell szállnom, és meg kell kérdeznem magamtól:

"Bizonyára nem voltam jó, bizonyára megsértettem a tisztességét. Hogyan eshetett ez meg velem?"

Ha magamba szállva nem találtam sértőt a viselkedésemben, és úgy találtam, tisztességes voltam vele, ám ő továbbra is barátságtalan, magamban ismét megkérdezem:

"Talán nem voltam lelkiismeretes? Talán nem legbenső lelkiismeretem szerint jártam el?"

És ismét magamba szállok. Ha lelkem szerint helyesnek találom minden cselekedetem, ám a másik továbbra is ellenséges velem, így kell szólnom:

"Ez az ember nem tudja, mit cselekszik. Nem tehetek többet érte. Szabad-e nehézségeket okoznom magamnak valaki miatt, aki nem tudja, mit mond, és mit tesz?"

Válaszolok is magamnak rögtön:
"Nem szabad."

2012 július 10. 16:40

Érzések szigete

mmár 2 éve koptatom virtuális tollam a blogger szerkesztői oldalain. Többször éreztem már, hogy lehúzom a redőnyt, és kiakasztom a táblát, hogy zárva vagyok. Ha valamit úgy érzel, hogy nincs értelme, és a pennád is akadozik, akkor el lehet gondolkodni, hogy érdemes-e tovább irogatni? Erőltetni pedig nem kell, annak tényleg nincs értelme. Aztán átlendültem, mint Magyar Zoli, illetve Berki Krisztián a lován, és sikerült újra töltekeznem, téma pedig mindig hever a földön, de ha mégsem, ihletet lehet meríteni ebből a gyorsan változó, szép-tarka, de itt-ott omladozó világunkból. Igaz, hogy az a varázs, amit a kezdetekkor éreztem már elmúlt, de azt hiszem ez természetes.

Az idő haladtával életem szekere egyre több utat jár be, és utazásaim során rá kellett jönnöm, hogy egy ideje már nem a kihívásokat, hanem a biztos pontokat keresem. Leültem, mint az iszap a langyos vízben....., de biz'isten hiányozna, ha ezt is abbahagynám. Számomra a blogger egyfajta sziget, az élet zavaros vizein, ahol mostanában ritkábban, de kikötök és megpihenek egy-egy rövid időre.
Köszönöm Mindazoknak, akik rendszeresen megtisztelnek jelenlétükkel és olvassák bejegyzéseimet, és azoknak is, akik csak néha idetévednek. Külön köszönet Nektek, hogy véleményeteket meg is osztjátok velem.

2012 március 18. 16:16

Összes álnokságával, fárasztó robotjával és összetört álmaival a világ mégis szép.

animated question markAz alábbi  feliratot állítólag egy régi baltimori templomban találták, még 1692-ben, és ismeretlen a szerzője. Eltelt több mint 300 év, mekkorát változott a világ, de ez a gondolkodás és eszme a mai napig megállja helyét, mert örök érvényű......



 

"Nyugodtan járjatok a lárma és a kapkodás között, és mindig emlékezzetek a békességre, mely a csendben létezni tud. Elidegenülés nélkül, jó viszonyban éljetek minden emberrel, amennyire lehetséges. Mondjátok el szelíden és világosan a magatok igazát;  és hallgassátok meg a többieket, még az egyszerű lelkűeket és a tudatlanokat is, nekik is megvan a maguk története.


Kerüljétek a zajos és agresszív embereket, mert megzavarják a szellemet. Ne hasonlítgassátok magatokat senkihez: azt kockáztatnátok, hogy léhák és hiúak lesztek. Mindig vannak és lesznek nagyobbak és kisebbek nálatok.

Örüljetek terveiteknek és azok megvalósításának is.
Tartsátok mindig fontosnak karrieretek is, bármilyen szerény legyen is; ez valódi érték az idő változékony előrehaladásában. Legyetek óvatosak ügyeitekben: a világ tele van csalással. De ne legyetek vakká a létező erényekkel szemben; sok ember keres ideálokat, és az élet mindenütt tele van hősiességgel.

Legyetek önmagatok!

Legfőképpen ne színleljétek a barátságot! Ne legyetek cinikusak a szerelemben sem, mert a szerelem minden meddőség és kiábrándultság ellenére is olyan örök, mint a fű. Fogadjátok szívesen az évek tanácsát, jó szívvel lemondva ifjúságotokról. Edzzétek lelkierőtöket, hogy váratlan bajban segítségetekre legyen. De ne kísértsétek magatokat rémálmokkal, a fáradtság és a magány számtalan félelmet szül.

Bizonyos egészséges önfegyelmen túl legyetek gyengédek önmagatokkal. Ti is a világmindenség gyermekei vagytok, nem kevésbé, mint a fák és a csillagok, jogotok van itt lenni. És akár világos előttetek, akár nem, a világmindenség kétségkívül úgy megy a maga útján, ahogy kell.

Legyetek békében Istennel, bármi is az elképzelésetek róla. És bármilyenek legyenek munkáitok és terveitek, őrizzétek meg az élet zajos zűr
zavarában a békét a lelketek mélyén.

Igyekezzetek boldognak lenni!"

2012 február 14. 16:36

Egyszerűen elfogadni....

.... olyannak, amilyen. Egy kis túlzással, a VALENTIN-NAP szólhatna erről is!
Azt hiszem még nem említettem, hogy szeretem a sündisznókat. Megmagyarázni nem tudom, hogy miért, de a lényeg, hogy ez is a gyerekkoromhoz kapcsolódik. A hátsó kertünkben mindig volt 2-3 süni, akik odajártak hozzánk rendszeresen kosztolni. Apukám, bár reggeltől-estig dolgozott,  mindig megkérdezte a bátyámtól vagy tőlem, hogy jártak-e nálunk aznap tüskés szomszédaink. Persze nem a mogorva XY-ékra gondolt, hanem a mi kis sünikéinkre.
Ezt a hozzáállást is otthonról hoztam, és a mai napig fontos, hogy előítéletek nélkül tudok az emberekhez fordulni. A segíteni tudást nem szelektálom, csak a mértékében húzom meg a határt. Ne várjátok, hogy megmagyarázzam, mert nem fogom tudni...., mindenki azt ért ezen, amit érteni akar! A hozzám hasonlók biztosan tudom, hogy megértik, minden magyarázkodás nélkül!

2012 január 11. 18:18

Az élet értelme

Az ünnepek után egy plüssmaci ült a játékbolt egyik polcán, és rettentő magányos volt. Volt a jobb kezén egy "60 fokon mosható" cédula, azt hitte ez a neve. Mosható napok óta szomorú volt, mert az összes játékot megvették mellőle. Egyszer csak úgy gondolta elindul, hogy megtalálja élete értelmét.
Először egy egérrel találkozott és megkérdezte tőle mi az élet értelme?
Az egér azt mondta: Gyűjtögetni, hogy mindig tele legyen a kamra.
Ez Moshatónak nem tetszett.
Másodszor egy macskával találkozott:
Az az élet értelme, hogy dörgölőzzünk mindig a megfelelő lábhoz, így érjük el, hogy legyen jó meleg szobánk és ennivalónk. Mosható a fejét ingatta és tovább ment.
Harmadszor egy kutyával találkozott. Szolgálni kell a gazdánkat.
Valahogy ez sem volt neki az igazi.
Negyedszer egy elefántot kérdezett meg:
Az az élet értelme, hogy az élet értelméről gondolkodjunk.
Ezzel sem tudott azonosulni.
Több állatot is megkérdezett, de egyik válasszal sem elégedett meg.  Nagyon elfáradt és elkeseredett. Leült egy kilométerkőre és elgondolkodott. Hirtelen lépéseket hallott a háta mögött, de már ez sem érdekelte, csak ült tovább, mozdulatlanul, üveg szemei a távolba merengtek.

Egy kislány sétált arra, aki észrevette. Nahát egy plüssmackó! Vajon, hogy került ide? De jó, hogy megtaláltalak.


Felkapta és szorosan magához ölelte.

Hallotta a kislány szívének a dobogását, és akkor már tudta, hogy megtalálta az élet értelmét.
A kislány hazavitte Moshatót, és nagyon sokáig volt ott a szobájában, sokat játszott vele,  és sok örömet okoztak egymásnak.

 

...., mert történhet velünk az életben bármi,  a legfontosabb, hogy tartozzunk valahová, valakihez, szeressünk és szeretve legyünk.


2011 október 15. 15:15

A kávészemek története

Egy nap a leány panaszkodott az édesapjának, hogy rosszul mennek a dolgai. Belefáradt az állandó eredménytelen harcba. Nem tudta, hogyan menjen tovább az életében, mert kimerültnek érezte magát. Úgy tűnt számára, hogy valahányszor megold egy problémát, mindig új probléma jelenik meg életében.
Édesapja szakács volt. Kézenfogta őt, és elvitte a munkahelyére. Fogott három fazekat és vizet forralt bennük. Amikor forrni kezdett a víz, az egyikbe sárgarépát, a másikba tojást és a harmadikba kávészemeket rakott.
Főzés közben egyetlen szót sem szólt, csupán rámosolygott a leányára. A lány türelmetlenül várakozott, magában azt kérdezve, vajon mit akar tenni az édesapja. 20 perc elteltével apja eloltotta a tüzet, majd egy tálba rakta a tojásokat, egy tányérba a sárgarépát és kitöltötte a kávét egy csészébe. Ezután megkérdezte lányától:

- Kedvesem, mit látsz itt?
- Tojást, sárgarépát és kávét - válaszolta a lány.

Ekkor az apja arra biztatta, hogy tapintsa meg a sárgarépát. A lány megtapintotta és érezte, hogy puha.

Ezután kérte, hogy hántsa le a tojás héját. A lány érezte, hogy a tojás nagyon kemény.

Majd arra kérte őt, hogy kóstolja meg a kávét.


A lány kortyolt az illatos nedűből, majd megkérdezte:

- Mit jelentenek mindezek, apám? Az édesapja ekkor elmagyarázta neki, hogy mind a három elemet ugyanolyan körülmények közé helyezték: forró vízbe. Csakhogy mindhárom elem különbözőképpen reagált erre: A  sárgarépa megpuhult és törékennyé vált. A tojások erősen megkeményedtek.

Ellenben a kávé, megváltoztatta a vizet.

Mit gondolsz, te melyikhez hasonlítasz ezek közül? - kérdezte lányától az apa. Amikor a mostoha körülmények kopognak ajtódon, te hogyan válaszolsz erre?

Egy látszólag kemény sárgarépa vagy-e, akit megérint a fájdalom és elveszíti keménységét? A tojáshoz hasonlítasz, aki képlékeny szívvel és folyékony szellemmel indul, azonban egy kegyetlen esemény után, keménnyé és rugalmatlanná válik? Te kívül ugyanolyan maradtál, azonban belül megkeseredett a szíved?
Vagy, egy kávészem vagy? A kávé megváltoztatja a forró vizet, a neki fájdalmat okozó elemet. Amikor a víz eljut a maximális forráspontra, a kávé kiengedi legjobb aromáját és zamatát.


 

Tanulság:


Ne hagyd magad legyőzni! Emelkedj sorsod fölé és az élet kegyetlenségei csupán megfelelő alkalmat jelentsenek számodra ahhoz, hogy kiengedd "édes kávé zamatodat"!

A döntés a Te kezedben van!"


2011 szeptember 2. 20:10

Lecke a Vadludaktól

Pár éve lakunk itt, és ha visszagondolok az elmúlt évekre, valahogy mindig úgy alakult, hogy otthon voltunk, kint a teraszon, amikor  felfigyeltünk az elrepülő madarak hangos gágogására.


Tovább»

2011 július 4. 16:06

A segítség nem mindig fentről jön

Á rvíz támad, mindenki menekül, csak egy jámbor ember marad meg a házában. Jön egy csónakos, és mondja neki, hogy szálljon be.

- Én nem megyek veled, majd az Isten megment engem.

Tovább emelkedik a víz, és jön egy helikopter:

- Gyere, elviszünk.                                                                                    - Nincs szükségem rátok, Isten nem hagy el engem.

Aztán a víz összeroppantja a házat, a jámbor ember megfullad, és a túlvilágra érve szemrehányást tesz Istennek:

- Miért nem segítettél rajtam?                                                                     - Hogyhogy nem segítettem?! Küldtem érted előbb egy csónakot, aztán egy helikoptert, csak te nem voltál hajlandó beszállni egyikbe sem.

 

Mi ebből a tanulság?


Legföljebb annyi, hogy a csodavárás nem válhat személyes problémáid vészkijáratává. Előfordulhatnak ugyan csodák, de mindig az adott lehetőségeinkben kell felfedezni őket. És ne írd elő Istennek, hogy milyen módon segítsen rajtad!

2011 június 11. 17:51

A szorgalmas hangya

Igazságérzetem még mindig  erősen lázong, és agyamat egyre jobban behálózzák a gyötrő gondolatok, melyek az elmúlt egy hónapban történtek. Egy jó kis történetet találtam, melynek szereplőit, ha asszociálod az emberi világba, megdöbbentő hasonlóságot fedezhetsz fel.

Minden reggel vidáman indult munkába a szorgalmas hangya. Nagyon szerette a munkáját, itt töltötte a nap legnagyobb részét és dudorászva végezte el, a sokszor nagyon nehéz munkát is....


Tovább»

2011 május 15. 19:55

Petőfi és az öreg néni

Nemrég kaptam ezt a kedves történetet és a Petőfi verset, amit bevallom még sosem hallottam és nem is olvastam.  Lehet, hogy többen ismeritek és  már  olvastátok, azért mégis megosztom Veletek.  Remélem, hogy  az olvasás során mindenki hasonló érzéseket él majd át, mint jómagam....


"

(Egy motoros küldte ezt a levelet. Azt hiszem, nem kell hozzá kommentár)

Rendkívül szép és tanulságos történet.

Még mesének is gyönyörű....


Túrázásaink során a székelyderzsi Erődtemplom falánál induláshoz készülődtünk, amikor megállt mellettünk egy fekete ruhás, fejkendős, hajlott hátú néni. Egészséget kívánt, majd megkérdezte honnan jöttünk. Amikor válaszoltunk, ezt kérdezte:
- És Magyarország tényleg olyan szép, amilyennek mondják?

Nem várta meg a választ, hanem hiba nélkül elmondta ezt a verset:


Járjatok be minden földet,
Melyet Isten megteremtett,
S nem akadtok bizonyára
A magyar nemzet párjára.
Vajon mit kell véle tenni:
Szánni kell-e vagy megvetni?
Ha a föld isten kalapja,
Hazánk a bokréta rajta!
Oly szép ország, oly virító,
Szemet-lelket andalító,
És oly gazdag!... aranysárgán
Ringatózik rónaságán
A kalászok óceánja;
S hegyeiben mennyi bánya!
És ezekben annyi kincs van,
Mennyit nem látsz álmaidban,
S ilyen áldások dacára.

Ez a nemzet mégis árva,
Mégis rongyos, mégis éhes,
Közel áll az elveszéshez.
S szellemének országában
Hány rejtett gyöngy és gyémánt van!
S mindezek maradnak ott lenn.
Vagy ha éppen a véletlen
Föltalálja hozni őket,
Porban, sárban érnek véget,
Vagy az ínség zivatarja
Őket messze elsodorja,
Messze tőlünk a világba,
Idegen nép kincstárába,
És ha ott ragyogni látjuk,
Szánk-szemünket rájok tátjuk,
S áldicsőséggel lakunk jól,
Hogy ez innen van honunkból.

Ez hát nemes büszkeségünk,
Melyről annyiszor mesélünk?
Azzal dicsekedni váltig,
Ami szégyenünkre válik!...
Csak a magyar büszkeséget,
Csak ezt ne emlegessétek!

Ezer éve, hogy e nemzet
Itt magának hazát szerzett,
És ha jőne most halála,
A jövendő mit találna,
Mi neki arról beszélne,
Hogy itt hajdan magyar éle?
S a világtörténet könyve?
Ott sem lennénk följegyezve!
És ha lennénk, jaj minékünk,
Ezt olvasnák csak felőlünk:
"Élt egy nép a Tisza táján,
Századokig, lomhán, gyáván."
Óh hazám, mikor fogsz ismét
Tenni egy sugárt, egy kis fényt
Megrozsdásodott nevedre?
Mikor ébredsz önérzetre?

Petőfi Sándor: A Magyar Nemzet, 1846.

Majd folytatta:
- Mondják, miért írt ez a Petőfi ilyeneket?

Azután elmondta, hogy 88 éves az idén. És hogy fogadjunk el tőle valamit.
A szatyrában volt pár tojás és négy, azaz négy szelet kalács.
Ebből kettőt nekünk adott, hogy osszuk el. Egészséget kívánt, és elcsoszogott.

Én pedig leültem a székelyderzsi Erődtemplom falához, és olyat tettem, ami nem illik bele egy 40 körüli, erősen borostás túramotorosról alkotott képbe.
Sírtam... és arra gondoltam, hogy az itthoni, magukat bal-, és jobboldalinak nevező, megosztó politikusok csak egyetlen egyszer jönnének el ide, és hallgatnák meg, ahogy egy 88 éves, görbe hátú öregasszony ŐSZINTÉN Petőfit szaval a boltból hazafelé, és négy szelet kalácsból kettőt odaad vadidegen embereknek.
Talán elszégyelnék magukat, pont úgy, ahogy akkor, ott, én. Talán elgondolkoznának azon, hogy vajon ki és miért tette őket oda, ahol vannak, és hogy mi dolguk a világban.

Küldd tovább légy szíves, hadd járja be a világot és olvassa minden magyar lelkű ember!

" Jöjjön el a Te országod..."

"