Creative Commons Licenc

Nevezd meg!

 Ne add el!

 Ne változtasd! 

 

Néha egy hang, egy íz, egy illat 
 fellebbenti  a múltnak fátylát, 
és bolyongok emlékeim
 útvesztőiben, ha
megérzem
 a kávé illatát. 

 Ahhoz, hogy Boldog légy nincs szükség semmi másra csak egy Őszinte, Megbízható Társra, egy Összetartó Családra, pár Igaz(i) Jóbarátra és Élj Önmagaddal Békében. Minél több Embert gyűjtögetsz magad köré és minél több Emberrel szeretnél kiegyensúlyozott életet élni, annál nagyobb kudarc vár rád, hisz mindenkinek szeretnél majd megfelelni, mindenkire odafigyelni és ez sajnos nem megy, felőrlődik benne az Ember. Egyszerűen csak SZERESS nagyon egy pár Embert, a Többieket meg NE BÁNTSD MEG. *melba*

    Amikor az ember átlépi az 5. X-et, addigra már sok mindenen túl van, rengeteget változik, jobban átlátja azokat az összefüggéseket, amelyektől megérti az életét, és azt, hogy mi, miért történt vagy történik vele. A lelkem még fiatal, de szellemem már érett, és ez bölcsebbé, nyugodtabbá tesz. Bár az igazi bölcsesség csak keveseknek adatik meg, az odavezető út jelentősége mégis felbecsülhetetlen. Őszintén azt is meg kell vallanom, ha egy nő elmúlt ötven, abban nincs sok öröm ...., ááá, csak viccelek. Ötvenen túl az a legjobb, hogy átlépsz a "nem is látszol annyinak!" kategóriából a "jól nézel ki a korodhoz képest!" táborba. Óriási nyomástól szabadulsz meg egyszerre, mert megengedheted magadnak, hogy ráncokat viselj vagy egy kis pocakot eressz. Egyetlen dolog rémiszt, így ötven felett, ez pedig az ösztönös előérzet. Ilyen korban már hálás lehetek a sorsnak, hogy egyáltalán megértem, és már éltem annyit, hogy elveszítettem olyanokat, akiket nagyon szerettem. Tudom, hogy az idő véges, hiszen kevesebb van előttem, mint mögöttem, és azt az időt amire még számíthatok szeretném úgy élni, hogy jól érezzem magam a bőrömben. *melba*

"Néha azért jusson eszedbe: az évek múlásával te is visszaadogatod a díszeidet. Ám ha közben lélekben gyarapodsz, nem érhet veszteség, mert e csinosságok vonzatai - szeretet, szeretet, szeretet - megmaradnak, felkavarhatatlanná mélyülnek, más értelmet nyernek, és kiderül, sosem a külsőnek, hanem a teljes lényednek szóltak." *V.Fable*

,,A boldog élet titka az, hogy az embernek legyenek sikerei, amelyekre büszke lehet, és legyenek céljai, amelyek hajtják."
*Jeff Lindsay*

 

 

 

“Kozmikus törvény, emlékszel? A hasonszőrüek vonzzák egymást. Te csak legyél, aki vagy, csendes, egyenes, világosfejű. A dolog önműködő: ha azt adjuk, amik vagyunk, ha minden percben megkérdjük magunktól, valóban azt akarjuk-e tenni, amit tenni készülünk, és csak akkor tesszük, ha a válaszunk igen, akkor automatikusan el fognak kerülni bennünket azok, akiknek nincs mit tanulniuk az olyanoktól, amilyenek mi vagyunk, és vonzani fogjuk azokat, akiknek van, és akiktől nekünk is van tanulnivalónk.” *Richard Back*

"Az ember rájön, hogy amint megváltoztatja gondolatait a dolgokról és más emberekről, a dolgok és más emberek megváltoznak vele szemben... Az ember nem azt vonzza, amit szeretne, hanem ami rá hasonlít... Az istenség, amely sorsunkat alakítja, mi vagyunk. Saját magunk... Amit az ember elér, az gondolatai egyenes következménye... Csak akkor emelkedhetünk fel, győzhetünk és lehetünk sikeresek, ha gondolatainkat is felemeljük..." *Dale Carnegie*


"Nem kívánok ragyogást, pénzt, dicsőséget. Csak egy tűzhelyet kívánok. Hívó lámpa fényt, meleget azoknak, akiket szeretek. Egy darab kenyeret, csendet, pár halk szót, jó könyvet, és kevés embert. De az aztán Ember legyen!" *Fekete István* 

 

"Aki szeretetben él, nem büszke, nem akar másokon uralkodni, nem halljátok soha, hogy hibáztatna, vagy gúnyolna másokat. Nem kutat mások szándékai felől, nem hiszi azt, hogy ő jobban cselekszik, mint mások, és soha nem tartja többre magát embertársainál. Aki szeret, az amennyire csak lehet, elkerüli, hogy fájdalmat okozzon." *Vianney Szt.János*

"A halogatás egyszerűen ostobaság. Holnap ugyanúgy döntened kell, akkor miért ne tennéd meg már ma? Azt hiszed, holnap bölcsebb leszel, mint ma? Azt hiszed, holnap elevenebb leszel? Hogy holnap fiatalabb vagy frissebb leszel, mint ma? Holnap csak öregebb leszel, a bátorságod is kevesebb lesz, holnapra tapasztaltabb leszel, és még több kifogást találsz. Holnapra a halál egy nappal közelebb ér hozzád, és ettől csak még jobban megijedsz, még tétovább leszel. Soha ne halogass. Ki tudja? A holnapot talán meg sem éred." *Osho*

  

Ui.: Érdekes dolog ez a halogatás. Életem törvényszerűségeiből kiindulva úgy tapasztaltam,  hogy  a  legtöbb helyzetben a  legelső megérzésem volt a helyes. Az 'alszom rá még 1-et' döntéseimet, - ha előzőleg más volt, mint az első pillanatban - utólag mindig megbántam. *melba*

                            

 "A fiatalság mércéje nem (csak) az életkor,  hanem a szellem és a lélek állapota:  az akarat- és képzelőerő, az érzelmek intenzitása, a jókedv és a kalandvágy győzelme a lustaságon. Csak az öregszik meg, aki lemond eszményeiről. Az évek múlásával ráncossá lesz az arcod, de ha  kialszik benned a lelkesedés, akkor a lelked ráncosodik meg. Gondok, kétségek, az önbizalom hiánya, reménytelenség: mind hosszú évek, melyek nemcsak a testet húzzák le a föld porába, hanem a lelket is. Az ember - akár 16 éves, akár 66 - csodára szomjazik, elámul a csillagok örökkévalóságán, a gondolatok és dolgok szépségén: nem fél a kockázattól, gyermeki kíváncsisággal várja, mi lesz holnap, szabadon örül mindennek. Olyan fiatal vagy, mint a reményeid, olyan öreg, mint a kétségeid. Fiatal vagy, amíg befogadod a szépség, az öröm, a merészség, a nagyság,  az ember, a föld, a végtelenség hírnökeit. Csak akkor öregszel meg, ha már nem szárnyalsz, és hagyod, hogy a pesszimizmus és a cinizmus megdermessze a szívedet." 

       "A nagy titok: úgy járni végig életutunkat, hogy ne kopjunk el. Erre az olyan ember képes, aki nem az embereket és a tényeket veszi számításba, hanem minden élményét önmagára vetíti vissza, és a dolgok végső okát önmagában keresi."

"Néha kialszik bennünk a fény, de aztán ismét felgyúl, ha találkozunk egy másik emberi lénnyel. Mindannyian óriási hálával tartozunk azoknak, akik képesek újból felgyújtani ezt a belső fényt."

*Albert Schweitzer*

                                 

"Nem a külső dolgok tesznek minket boldoggá, hanem a dolgokhoz való hozzáállásunk. Ha nincs bennünk nyitottság, akkor a legvonzóbb társ szépsége is megfakul, és a legörömtelibb dolgok is unalmassá válnak." *Ole Nydahl*


          

A lényeg

A szépben az a legszebb,
ami leírhatatlan,
a vallomásban az,
ami kimondhatatlan,
csókban a búcsúzás
vagy nyíló szerelem,
egyetlen csillagban a végtelen.
Levélhullásban erdők bánata,
bújócskás völgy ölében a haza,
vetésben remény, moccanás a magban,
kottasorokban rabul ejtett dallam,
két összekulcsolt kézben az ima,
remekművekben a harmónia,
részekben álma az egésznek,
és mindenben a lényeg,
a rejtőzködő, ami sosem látszik,
de a lélekhez szelídült anyagban
tündöklőn ott sugárzik.

* Fésűs Éva*


Ahol még jelen vagyok

http://poet.hu/tag/Melba

 



Pedig vártam, nagyon vártam, hogy újra enyém legyen az életem! De kiről fogok ezután gondoskodni, kiért aggódom majd, kire főzök, és kivel veszekszem?
Ahol megtalálhattok
Megosztás
Látogatók

2012.07.10-

free counters

2012 október 3. 20:39

A fűcsomó és a szalmalepke

fűcsomó

Élt valahol kinn a réten egy fűcsomó. Egyszerű volt, és magányos. Nem volt szép, sőt, amint mondják, kifejezetten csúf teremtés volt. Míg társai sudáron, feszesen nőttek az ég felé, addig ő puhán, girbe - gurba alakkal és ütött-kopott ábrázattal roskadt a földre. A többi fűcsomó és a szép virágok gyakran mulattak torzságán, s megjegyzéseket tettek. 
Volt, aki csak különcnek, mások betegnek, vagy puhának tartották, de a legtöbben,  egyszerűen csak nevettek rajta.

Idővel aztán ráuntak a gúnyolódásra és elfordultak tőle, így a füvecske magára maradt, amit nem is nagyon bánt, hiszen kinek kellenek ilyen barátok?
Aztán egy nyári reggelen egy szép szitakötő szállt a fűcsomóra.

2012 február 28. 21:42

Kiszakadt az ég....

Holle anyóka igazán lecserélhetné már a régi párnáját, mert egész nap szép fehér pihék tömege hullott az égből bármerre is jártam....

Tovább»

2010 augusztus 25. 23:38

Egy életre szóló lecke

Volt egyszer egy csoport béka, akik versenyezni akartak. Egy nagyon magas toronyba akartak feljutni. Sok néző gyűlt össze, hogy figyeljék a versenyt és bíztassák a békákat.
Elkezdődött a verseny, de a nézők közül senki nem hitt abban, hogy egy békának is sikerülni fog feljutni a torony csúcsára.
Ilyeneket mondogattak:
"Oh, de fárasztó!!!
Sosem fognak feljutni!"
Vagy:
"Semmiképp nem sikerülhet, a torony túl magas!"
A békák kezdtek lemaradozni......egyetlenegy kivételével, aki élénken kapaszkodott felfele.
A nézők kiabáltak:
"Ez túl fárasztó! Senki sem fog feljutni!"
Egyre több béka gondolta meg magát és fordult vissza......csak az az egy haladt tovább kitartóan!
Egyáltalán nem akarta feladni!
Végül mind feladta, azt az egy békát kivéve, aki hatalmas ambicióval és kitartással egyedül jutott fel a torony csúcsára!
Ezután a többi béka és a nézők is meg akarták tudni, hogyan sikerült neki az, amit mindannyian lehetetlennek hittek.
Egy néző odament a békához és megkérdezte, hogyan volt annyi ereje hogy feljusson a csúcsra?

Ekkor derült ki, hogy a győztes béka SÜKET volt !!!

Tanulság?

Sose hallgass azokra az emberekre akik mindig negatívak és pesszimisták... ...mert ők elrabolják a legszebb vágyaidat és reményeidet, amiket a lelkedben hordozol! Gondolj mindig a szavak erejére, mert bármit hallasz vagy olvasol befolyásolja tetteidet!

Tehát: Légy MINDIG... OPTIMISTA! És leginkább: Légy egyszerűen SÜKET, ha valaki azt mondja, hogy nem tudod megvalósítani álmaidat! Gondold ezt:

Bármi sikerülhet nekem, ha igazán akarom!

2010 augusztus 9. 21:00

A kőfaragó

http://www.lernerkofarago.hu/images/szobor_k.pngVolt egyszer egy kőfaragó, aki mindig elégedetlen volt önmagával és az életével. Egy szép napon, amint mendegélt, elhaladt egy gazdag kereskedő háza előtt. Benézett a nyitott kapun és látta, hogy odabent csak úgy nyüzsögnek az előkelőbbnél előkelőbb látogatók. "Milyen hatalmas is lehet egy ilyen kereskedő" - gondolta a kőfaragó. Elfogta az irigység és azt kívánta, hogy bárcsak ő is ilyen gazdag lehetne. Akkor nem kellene ilyen szegény kőfaragó módján tengetnie az életét. Legnagyobb ámulatára egyszerre gazdag kereskedővé változott. Nagyobb pompa és hatalom vette körül, mint amit valaha álmodni mert volna. Irigyelte és gyűlölte is mindenki, aki nála szegényebb volt.

http://egyszervolt.hu/estimese/kepek/szepurfi1.jpg Legnagyobb ámulatára egyszerre gazdag kereskedővé változott. Nagyobb pompa és hatalom vette körül, mint amit valaha álmodni mert volna. Irigyelte és gyűlölte is mindenki, aki nála szegényebb volt.

 

http://kep01.fotoalbum2.hu/pictures/picturezoom/2008/05-20/kutyafuli/11_210113.jpg Egyszerre csak egy pompás gyaloghintót vittek el a háza előtt, benne egy magas rangú hivatalnok terpeszkedett, körülötte szolgák hada és gongot ütő katonák. A leggazdagabb ember is mély meghajlással hódolt a menet előtt. "Milyen hatalmas ez a hivatalnok" - gondolta. "Bárcsak magas rangú hivatalnok lehetnék!"Ezután magas rangú hivatalnokká változott. Mindenhová dúsan hímzett hintón cipelték és a nép gyűlölte és reszketett tőle, az emberek földig hajoltak előtte, amerre csak járt.

http://www.hirado.hu/Hirek/2009/06/~/media/News/Hirado/Hirek/2009/05/23/13/3416452319_18221de5b2.jpg.ashx A nyári nap forrón tűzött és a hivatalnok iszonyú kényelmetlennek érezte a fülledt gyaloghintót. Kinézett. A nap fenségesen ragyogott az égen és tudomást sem vett a hivatalnok létezéséről. "Milyen hatalmas a nap" - gondolta. "Bárcsak nap lehetnék!"

Ezután nappá változott, mindenkirehttp://bin.sulinet.hu/kornyezetvedelem/cikkek/szennyezes/kiszaradt_fold400.jpg pokoli erővel sütött, kiégette a mezőket, és a földművesek átkot szórtak rá.

http://www.kepeslap.com/images/23982/vf_origi.jpg Ám egyszer csak nagy fekete felhő kerekedett, és odafurakodott a nap és a föld közé, így a nap sokat vesztett az erejéből. "Milyen hatalmas ez a viharfelhő" - gondolta. "Bárcsak viharfelhő lehetnék!"  Ezután felhővé változott, elárasztotta a mezőket és a falvakat mindenki kétségbeesésére.

Hamarosan azonban úgy érezte, hogyhttp://1.bp.blogspot.com/_DOhNwCjLhRU/S1kwJp5_2rI/AAAAAAAAPNQ/2ZiFhLbFHmg/s400/szel.jpg valami nagy erővel tolja. "Milyen hatalmas a szél!" - gondolta. "Bárcsak szél lehetnék!" Ezután széllé változott, lefújta a cserepeket a házak tetejéről, tövestől csavarta ki a fákat, és mindenki gyűlölte őt és félt tőle, amerre csak elsüvített.

 

http://szaud-arabia.freeblog.hu/files/szikla6.jpg Hanem egyszer csak nekirohant valaminek, amit bárhogyan is igyekezett elfújni, csak állt rendületlenül. Egy hatalmas szikla volt az. "Milyen hatalmas ez a szikla" - gondolta. "Bárcsak szikla lehetnék!" Ezután kősziklává változott, hatalmasabb volt mindenkinél a világon.

Ahogyan ott állt egyszer csak kopácsolást hall, egyhttp://www.lernerkofarago.hu/images/szobor_k.png kalapács hangját és érezte, hogy farigcsálják az oldalát. "Ki lehet hatalmasabb nálam, a sziklánál? - kérdi. Letekintett, és mélyen maga alatt meglátott egy kőfaragót.

Nekünk, embereknek, túl kicsi a hitünk! Ha valami rossz ér minket, akkor olyan könnyen feladunk, vagy eldobunk magunktól mindent! Értelmetlen! Miért nem bírunk tovább menni az úton?? Vajon mi az oka annak, hogy egy-egy csalódás miatt megrekedünk ott ahol vagyunk?!

Nem tudjuk elfogadni a dolgokat, amik megtörténnek, mivel mást akarunk, de milyen érdekes, hogy abba soha nem gondolunk bele, hogy talán az nem is lenne olyan jó számunkra... De persze mi ragaszkodunk a kicsinyes elképzeléseinkhez, amik a boldogságról szólnak, de annyira elvakultak vagyunk, hogy elfelejtjük átélni azokat a pillanatokat, amik most, a jelenben történnek meg velünk!

 

2010 augusztus 5. 19:15

Szürke kavicsok

- Álmot láttam, de sehogy sem tudok rájönni, mi az értelme. Kérlek, segíts rajtam!
- Hallgatlak - bólintott a Bölcs.
- Az utcán mentem, a mi utcánkban, ahol minden nap járok. Olyan is volt álmomban, mint egyébként; nem volt semmiféle változás rajta, csak annyi, hogy nagy szürke göröngyökkel volt tele a járda. Amikor megrúgtam az egyiket, rájöttem, hogy ezek nem göröngyök, hanem kövek. Egyet zsebre vágtam, hogy megmutassam a Barátomnak, akihez indultam.

Amikor elővettem, kettévált a kezemben. Belül szikrázó, tiszta ragyogású volt. Azonnal tudtam (bár nem értek hozzá), hogy ez
GYÉMÁNT! Rohantunk az ékszerészhez, de közben telepakoltuk a zsebeinket a csúnya, szürke kövekkel, hátha...
Az ékszerész vágta, csiszolta a kettévált követ, végül fel is mutatta, hadd lássuk mi is, hogy sziporkázik:
- Még soha nem találkoztam ilyen nagy és tiszta gyémánttal - lelkesedett.
http://www.karikagyuru.com/images/gyuruink_clip_image002.jpg

Kipakoltam a sok egyforma szürke kövemet. Ő bizalmatlanul nézte a sötétlő halmot, majd legyőzve utálkozását, egyet megfogott és vijjogó gépével kettévágta. Smaragd volt.
A következő rubin, utána valami csodaszámba menő ritkaság, és aztán így végig.

Felfoghatatlan kincs feküdt előttem, szikrázott, tündökölt ezerféle színben, a belsejükben rejtőző érték. Én pedig döbbenetemben felébredtem. De nem tudok szabadulni az álomtól.
- Mondd, mit jelenthet?

- A szürke kövek a MINDENNAPJAID, Barátom! Éppen ideje, hogy felfedezd: valóságos kincsesbánya a mindennapok sokasága. Dolgozni kell rajtuk, az igaz, de ha jól megmunkálod őket, gazdagabb leszel mindenkinél.
Már reggel vedd kezedbe napodat, hogy megláthasd benne a hűség gyémántját, a bizakodás smaragdját, a szeretet rubinszínű áldozatosságát...

Mától kezdve soha nem beszélhetsz "szürke hétköznapokról", hiszen LÁTTAD, mi rejlik bennük!

2010 július 28. 16:18

Tűzd ki a célt, de figyelj a harmóniára

Madarak A fiatal sas elmondta anyjának, hogy komoly tervei vannak.
- Mik a terveid? - kérdezte az anyja.
- Be akarom repülni az egész világot, el akarok jutni olyan helyre jutni, ahol még a madár sem járt.
- Jól van, tanulj csak szorgalmasan!
Attól fogva a fiatal sas megszakítás nélkül gyakorolta a repülést. Ám eközben semmi mással nem foglalkozott, semmi más nem érdekelte.
Egy reggel így szólt hozzá az anyja:
- Gyere menjünk táplálékot keresni.
- Nem anyám, én nem megyek. Én nem alacsonyodom le az ilyen dolgokhoz.
- Már miért nem?
- Anyám, ne háborgass ilyen hiábavalóságokkal. Te is arra serkentettél, hogy szorgalmasan tanuljak és felkészüljek a világ körüli útra.
- Igen gyermekem, -felelte az anyja- de vágyad soha nem válhat így valóra, ha nem vagy képes, hogy táplálékot szerezz magadnak. Első nap még csak éhes leszel, másodikon nem tudsz tovább repülni, a harmadik napon éhen halsz.

Tanulság: Napjaink ne csak munkával, tanulással, pihenéssel vagy más kikapcsolódásból álljanak, hanem ezek harmónikus egységéből. Mindent szeretetből tegyünk, a legjelentéktelenebbnek tűnő dolgokat is. Így életünkben elérhetjük vágyainkat, és legmerészebb álmaink is valóra válnak!

2010 július 28. 15:55

Az életünk

http://1.bp.blogspot.com/_FQR_rcmP_Ys/Se7df1_RxhI/AAAAAAAADD4/1NFg3cKPG6I/s320/teremtes.jpg A teremtés kezdetén, az első nap, Isten megteremtette a tehenet és mondta neki: "Neked kint kell legyél a farmon, segítened kell a farmernak mindenben, a tűző napon, esőben, hóban, tejet kell adjál, borjúkat kell szüljél. Adok neked 60 év élethosszat." Erre a tehén válaszolt:
"Ilyen durva, kemény életet akarsz nekem adni 60 évig? Én inkább visszaadok 40-et, elég ebből az életből 20 esztendő is nekem.." Az Isten egyetértett.



A második nap Isten megteremtette a majmot és mondta neki:
"Neked szórakoztatnod kell az embereket, majomtrükköket csinálni, megnevettetni őket. Adok erre 20 évet."
A majom válaszolt: "Micsoda egy unalmas élet lenne ez, egész nap trükköket csinálni, majomkodni. Elég nekem 10 esztendő is erre, 10-et meg visszaadok." Az Isten a majommal is egyetértett.
http://natloz.znet.hu/gifmenu/gif/allatok/majom/majom51.gif
A harmadik napon Isten megteremtette a kutyát és mondta neki: "Egész nap a kapuban kell üljél, és meg kell ugass mindenkit, aki csak elmegy a ház előtt. Adok neked 20 esztendő élethosszat." A kutya válaszolt:
"Ez nekem túl hosszú idő, ugatni egész nap, 20 esztendeig.
Visszaadok 10-et, elég nekem a maradék 10 is." Az Isten ezzel is egyetértett.



A negyedik nap Isten megteremtette az embert és mondta neki:
"Ne csinálj semmit egész nap, csak egyél, igyál, szórakozzál, játsszál, aludjál, szeretkezzél, élvezd az életet. Adok neked 20 esztendő élethosszat. " Az ember válaszolt:
"Nem addig van az! Az a 20 év túl rövid nekem erre a szép életre.
Van egy ajánlatom: úgysem kell Neked, Isten az a 40 év, amit a tehén visszaadott, meg az a 10 év, amit a majom adott vissza, meg az a másik 10 év sem, amit a kutyától kaptál vissza. Tudod mit, add ide nekem ezt a 60 esztendőt!"
Az Isten sóhajtott egyet és egyetértett az emberrel is.

Ezért van az, hogy az első 20 esztendőnkben nem csinálunk semmit, egész nap csak eszünk, iszunk, szórakozunk, játszunk, alszunk, szeretkezünk, élvezzük az életet.

Aztán a következő 40 esztendőnkben robotolunk, dolgozunk esőben, hóban, tűző napon.
Majd az ezt követő 10 esztendőnkben próbálunk trükköket csinálni, nevettetjük az unokáinkat, mint a majmok, és az utolsó tíz esztendőnkben csak ülünk a ház kapujában és ugatunk, morgunk mindenkire, aki csak elsétál a ház előtt.

2010 július 27. 15:54

Csacska libuska

Most elmesélem Neked  a liba történetét. Remélem, szórakoztatónak és tanulságosnak fogod érezni. 

Volt egyszer egy csacska kicsi libuska, aki az itató felé menet találkozott a gólyával és beleszeretett a délceg, magas, elegáns madárba. Imádta minden mozdulatát, létét, előkelőségét és nagyon boldog volt, hogy "mindez a jelenés" figyelemre méltatta őt és időt szánt a vele való találkozásokra. Csakhogy a boldogság rövid életű volt, mert kiderült, hogy a gólyának saját fészke van, ahol gólyáné várja a csemetékkel. Hogy minden szava és tette csak hazugság volt és megtévesztés. Szegény libuska nagyon szenvedett, csak sírt és sírt és a csőrét lógatta az itatónál, míg a többiek vidáman lubickoltak. Egyszer egy kiskacsa kedves, megértő szavakkal illette és vigasztalta, vigasztalta napról napra, amitől a kisliba ismét fontosnak érezte magát. Fájdalmában és felejteni vágyásában csillogó szemekkel megkérte a kedves kiskacsát, hogy bújjon hozzá, mint ahogyan azt a gólya is tette. A kiskacsa először elgondolkozott, nem értette a kérést. Majd közelített egy lépésnyit, hiszen valahol imponált is neki, hogy a kisliba kedveskedésre vágyik és pont őt kéri meg rá. Tétovázásában el is gondolkozott: "hiszen épp pár napja még azon zokogott, hogy kijátszotta, becsapta és ő mennyire szereti, most pedig hirtelen gyorsan az ő nyakába ugrana minden különösebb előzmény nélkül?" Így ismét hátrált egy lépést. Bizonytalanságát látva a libácska előrébb lépett, hogy hát ő szívesen fészkelne is vele. Mire a kiskacsa ismét csak meghátrált, mivel ők ketten csak nem ugyanabba a fajtába tartoznak, ő kacsalányt szeretne magának a fészekrakáshoz, meg egyébként sem lehet csak úgy egyik napról, egyik pillanatról a másikra kiszeretni a gólyából és beleszeretni egy kacsába, ez képtelenség. Úgy érezte, hogy csak a jóságát akarják kihasználni, őt magát pedig egyszerűen csak használni. Csalódott a pillanatban, a barátságban és a libácskában is. Közölte a libucival, hogy ő ezt így nem érzi. Nem érzi önmagában, a lelkében, a létében, tehát jobb, ha elválnak az útjaik és a liba ne is forgasson ilyen és ehhez hasonló gondolatokat a fejében, mert az nem a teljes igazság. Kérte, nézzen mélyen önmagába. Jusson inkább önmagával és az érzelmeivel közös nevezőre és ne kapaszkodjon a másik tollába a felejtés reményében. A libácska mindebből csak annyit értett meg, hogy őt akkor most jól elutasították szárnyas és női mivoltában is. Gőgjében jól kikiabálta az itató minden látogatója előtt, hogy a kiskacsa milyen gonosz is volt vele, anélkül, hogy elmondta volna valójában, miért is ennyire sértődött. Mire az szegény még bocsánatot is kért tőle vélt és el nem követett bűnéért. Úriember módra viselkedett. Nem fűzött hozzá semmit, nem kérdezett, csak bocsánatot kért és behúzta a nyakát a szárnyai közé, hogy ne is hallja tovább a zavaró gágogást. A libuci önelégülten mosolygott, hogy akkor lám most győzött, és elégtételt vett a gólya okozta fájdalmain is, hiszen bosszút állt egy hímen. De nem látta át egyáltalán, hogy olyan valakit bántott ok nélkül, aki csak segíteni szeretett volna a bánatán és nem megbántani akarta. Ekkor érkezett a szamár, aki már nem bírta tovább hallgatni a felesleges rikácsolást és gyorsan barátja a kacsa védelmére kelt. Válaszolt a libucinak, hogy hát ez így mégsem egy szép dolog, az egész itató előtt lejáratni valakit egy vélt és el nem követett bűne miatt. De a libuci csak a magáét hajtotta. Közben a gólya békázásra tanította csemetéit a közelben mindent látva, hallva, a szokásos elegáns, nemtörődöm modorában. Ezt látván a libának még inkább forrt az epéje és csúnya szavakkal illetve a szamarat mindennek lehordta azt, pedig szegény jószág csak a jó modorra akarta felhívni a figyelmét. A végén a szamár is beleunt a felesleges vádaskodásba és szomorú fejlógatással elhessegette a buta kislibát, hogy menjen csipegetni az itató másik oldalára, hátha ott talál magának való társaságot, akik hasonlóan rosszmájúak, és ne rontsa a levegőt ott, ahol nem kívánatos az ilyen fajta megnyilvánulás. Erre a kisliba még inkább megsértődött. Gőgje és hiúsága még kevésbé hagyta nyugodni. Ismét csak fújt, prüszkölt és gágogott, mire a hangzavarra a tornácra kilépő gazda is felfigyelt. Jól szemügyre véve hangoskodó libáját el is gondolkozott: "hmmm, ez a liba, jól megvastagodott, biztosan szép nagy mája lehet, csinálok vacsorára dinsztelt libamájat fokhagymával és megeszem friss kenyérrel". Innen már nem volt menekvése a libának. Máját serpenyőben, húsát a sütőben sercegtették. Az itatónál ismét beállt a megszokott csend és nyugalom. Csak a békák brekegését lehetett hallani, mivel a gólya valahol másutt halászott.

Mi ebből a tanulság? Hogy hiába hibáztatsz másokat a saját hibáidért, a sértésekkel elért ál győzelmeidért prémiumot nem adnak, csak a májad nő tőle, de nem a tekintélyed, a barátok elhagynak és egyedül maradsz, mint a kisujjad .... sőt, a végén még ki is nevetnek a hátad mögött, hiszen te még a gólyánál is csúnyábban viselkedtél, akinek a bűne, hogy egy kis élvezetért hazudott, te pedig a gőgöddel a pozitív kapcsolataidat tetted tönkre. Libák, gólyák és kedves kiskacsák mindig is lesznek ezen a világon. Ugyanúgy, ahogy szomorúan bólogató szamarak is. De ott, ahol megsértik a vélt hiúságát valakinek, általában valamilyen módon várható a bosszú is. Az mire jó? Szerintem, nem sok értelme van. De akinek elborul az elméje fájdalmában az nem épp így gondolja.

Próbáljunk meg néha odafigyelni a mások érdekeire, gondolataira és fájdalmára is, ne csak önző módon a sajátunkra.

2010 július 27. 14:48

Az ember, a lova és a kutyája

Mendegélt az úton egy ember, a lova és a kutyája.
Egyszer egy hatalmas vihar kerekedett, és mellettük belecsapott egy fába a villám.
Mindhárman meghaltak. De az ember nem vette észre, hogy már elhagyta az élők világát, és tovább bandukolt a két állattal. Néha időbe telik, míg a halottak megszokják új helyzetüket. . . Nagyon hosszú volt az út, emelkedőn kellett menniük, a nap is erősen tűzött, csorgott róluk a verejték, és rettentő szomjasok voltak. Az egyik kanyarban végre észrevettek egy hatalmas márványkaput, amely egy arannyal kikövezett térre nyílt. A tér közepén egy kút állott, amelyből kristálytiszta víz csordogált. A kapuban egy férfi őrködött. A vándor odament hozzá, és megszólította:
- Jó napot.
- Jó napot - felelte az őr.
- Miféle hely ez, hogy ilyen gyönyörű?
- Ez itt a mennyország.

- Milyen jó, hogy a mennyországba jutottunk! Nagyon szomjasak vagyunk.
- Lépjen be nyugodtan, itt annyit ihat, amennyit csak akar.
Az őr a kútra mutatott.
- A lovam és a kiskutyám is szomjasak.
- Nagyon sajnálom - mondta az őr.  Állatok nem léphetnek be ide.
Az ember nagyon elkeseredett, mert rettenetesen kínozta a szomjúság, de nem
akart egyedül inni. Megköszönte hát az őrnek, és továbbment.
Megint sokat gyalogoltak fölfelé, és már teljesen ki voltak merülve, amikor
megérkeztek egy másik helyre, amelynek egy ócska kapu volt a bejárata.

Mögötte poros földút volt, kétoldalt fákkal. Az egyik fa árnyékában hevert egy férfi, az arcát eltakarta a kalapja, valószínűleg aludt.
- Jó napot - köszöntötte a vándor.
A férfi félretolta a kalapját, és biccentett.
- Nagyon szomjasak vagyunk, én, a lovam és a kiskutyám.
- Van ott egy forrás a kövek között - mondta a férfi, és megmutatta nekik a helyet.
- Igyanak csak kedvükre.
Az ember, a lova meg a kutyája odamentek a forráshoz, és sokáig ittak.
Az ember visszament a férfihoz, hogy köszönetet mondjon neki.
- Jöjjenek csak nyugodtan, bármikor - felelte a férfi.
- Egyébként hogy hívják ezt a helyet?
- Mennyország.
(saint)

- Mennyország? Az nem lehet! A márványkapu őre azt mondta, hogy az ott a mennyország!
- Az nem a mennyország, hanem a pokol.
A vándor megdöbbent.
- Meg kellene tiltaniuk, hogy ők is ugyanezt a nevet használják! Ez a téves információ óriási zűrzavart okozhat!
- Bizonyos szempontból viszont nagy szolgálatot tesznek nekünk. Ugyanis ott maradnak azok, akik képesek elhagyni a legjobb barátaikat.