Mostanában oldalszámra gépeltem a tételeket, ezzel is hozzá segítve lányom érettségijének jó eredményét. Munka közben többször odaállt mellém és nézte cikázó ujjaim a billentyűzeten. Még régebben rácsodálkozott, hogy tudok ilyen gyorsan gépelni tíz ujjal úgy, hogy közben a monitort nézem, és csak néha néha pillantok le. Akkor elmondtam, hogy anno olyan iskolába is jártam, ahol ezt megtanították, és még versenyt is nyertem vele. Emellett még egy speciális írást, a gyorsírást is elsajátítottam, de mivel nem foglalkoztam vele és nem is gyakoroltam, már el is felejtettem. A gépírás viszont olyan, mint a kerékpározás: nem lehet elfelejteni!

Annak idején volt egy Erika tipusú szalagos táskaírógépem, olyan mint a képen, csak az enyém tiszta piros volt. Ezen gyakoroltam, de aztán jöttek a gyerekek, más egyébre volt szükség, ezért eladtam. Utána viszont sajnáltam, hogy megváltam tőle, de ha meglenne sem biztos, hogy tudnám használni, mert hozzávaló írógép-szalagot talán nem is találnék; különben is felváltotta a pc-klaviatúra.

Most a nyáron mindenképp megtanítom a lányom, hogyan kell gépeléskor mind a tíz ujját használni, és persze még akit érdekel így virtuálisan, hogy ne csak két ujjal pötyögtessetek. Volt a neten egy demo program, ami bemutatta a vakonírást, szerettem volna ide belinkelni, de helyette csak egy letölthető programot találtam.

Tovább»