Creative Commons Licenc

Nevezd meg!

 Ne add el!

 Ne változtasd! 

 

Néha egy hang, egy íz, egy illat 
 fellebbenti  a múltnak fátylát, 
és bolyongok emlékeim
 útvesztőiben, ha
megérzem
 a kávé illatát. 

 Ahhoz, hogy Boldog légy nincs szükség semmi másra csak egy Őszinte, Megbízható Társra, egy Összetartó Családra, pár Igaz(i) Jóbarátra és Élj Önmagaddal Békében. Minél több Embert gyűjtögetsz magad köré és minél több Emberrel szeretnél kiegyensúlyozott életet élni, annál nagyobb kudarc vár rád, hisz mindenkinek szeretnél majd megfelelni, mindenkire odafigyelni és ez sajnos nem megy, felőrlődik benne az Ember. Egyszerűen csak SZERESS nagyon egy pár Embert, a Többieket meg NE BÁNTSD MEG. *melba*

    Amikor az ember átlépi az 5. X-et, addigra már sok mindenen túl van, rengeteget változik, jobban átlátja azokat az összefüggéseket, amelyektől megérti az életét, és azt, hogy mi, miért történt vagy történik vele. A lelkem még fiatal, de szellemem már érett, és ez bölcsebbé, nyugodtabbá tesz. Bár az igazi bölcsesség csak keveseknek adatik meg, az odavezető út jelentősége mégis felbecsülhetetlen. Őszintén azt is meg kell vallanom, ha egy nő elmúlt ötven, abban nincs sok öröm ...., ááá, csak viccelek. Ötvenen túl az a legjobb, hogy átlépsz a "nem is látszol annyinak!" kategóriából a "jól nézel ki a korodhoz képest!" táborba. Óriási nyomástól szabadulsz meg egyszerre, mert megengedheted magadnak, hogy ráncokat viselj vagy egy kis pocakot eressz. Egyetlen dolog rémiszt, így ötven felett, ez pedig az ösztönös előérzet. Ilyen korban már hálás lehetek a sorsnak, hogy egyáltalán megértem, és már éltem annyit, hogy elveszítettem olyanokat, akiket nagyon szerettem. Tudom, hogy az idő véges, hiszen kevesebb van előttem, mint mögöttem, és azt az időt amire még számíthatok szeretném úgy élni, hogy jól érezzem magam a bőrömben. *melba*

"Néha azért jusson eszedbe: az évek múlásával te is visszaadogatod a díszeidet. Ám ha közben lélekben gyarapodsz, nem érhet veszteség, mert e csinosságok vonzatai - szeretet, szeretet, szeretet - megmaradnak, felkavarhatatlanná mélyülnek, más értelmet nyernek, és kiderül, sosem a külsőnek, hanem a teljes lényednek szóltak." *V.Fable*

,,A boldog élet titka az, hogy az embernek legyenek sikerei, amelyekre büszke lehet, és legyenek céljai, amelyek hajtják."
*Jeff Lindsay*

 

 

 

“Kozmikus törvény, emlékszel? A hasonszőrüek vonzzák egymást. Te csak legyél, aki vagy, csendes, egyenes, világosfejű. A dolog önműködő: ha azt adjuk, amik vagyunk, ha minden percben megkérdjük magunktól, valóban azt akarjuk-e tenni, amit tenni készülünk, és csak akkor tesszük, ha a válaszunk igen, akkor automatikusan el fognak kerülni bennünket azok, akiknek nincs mit tanulniuk az olyanoktól, amilyenek mi vagyunk, és vonzani fogjuk azokat, akiknek van, és akiktől nekünk is van tanulnivalónk.” *Richard Back*

"Az ember rájön, hogy amint megváltoztatja gondolatait a dolgokról és más emberekről, a dolgok és más emberek megváltoznak vele szemben... Az ember nem azt vonzza, amit szeretne, hanem ami rá hasonlít... Az istenség, amely sorsunkat alakítja, mi vagyunk. Saját magunk... Amit az ember elér, az gondolatai egyenes következménye... Csak akkor emelkedhetünk fel, győzhetünk és lehetünk sikeresek, ha gondolatainkat is felemeljük..." *Dale Carnegie*


"Nem kívánok ragyogást, pénzt, dicsőséget. Csak egy tűzhelyet kívánok. Hívó lámpa fényt, meleget azoknak, akiket szeretek. Egy darab kenyeret, csendet, pár halk szót, jó könyvet, és kevés embert. De az aztán Ember legyen!" *Fekete István* 

 

"Aki szeretetben él, nem büszke, nem akar másokon uralkodni, nem halljátok soha, hogy hibáztatna, vagy gúnyolna másokat. Nem kutat mások szándékai felől, nem hiszi azt, hogy ő jobban cselekszik, mint mások, és soha nem tartja többre magát embertársainál. Aki szeret, az amennyire csak lehet, elkerüli, hogy fájdalmat okozzon." *Vianney Szt.János*

"A halogatás egyszerűen ostobaság. Holnap ugyanúgy döntened kell, akkor miért ne tennéd meg már ma? Azt hiszed, holnap bölcsebb leszel, mint ma? Azt hiszed, holnap elevenebb leszel? Hogy holnap fiatalabb vagy frissebb leszel, mint ma? Holnap csak öregebb leszel, a bátorságod is kevesebb lesz, holnapra tapasztaltabb leszel, és még több kifogást találsz. Holnapra a halál egy nappal közelebb ér hozzád, és ettől csak még jobban megijedsz, még tétovább leszel. Soha ne halogass. Ki tudja? A holnapot talán meg sem éred." *Osho*

  

Ui.: Érdekes dolog ez a halogatás. Életem törvényszerűségeiből kiindulva úgy tapasztaltam,  hogy  a  legtöbb helyzetben a  legelső megérzésem volt a helyes. Az 'alszom rá még 1-et' döntéseimet, - ha előzőleg más volt, mint az első pillanatban - utólag mindig megbántam. *melba*

                            

 "A fiatalság mércéje nem (csak) az életkor,  hanem a szellem és a lélek állapota:  az akarat- és képzelőerő, az érzelmek intenzitása, a jókedv és a kalandvágy győzelme a lustaságon. Csak az öregszik meg, aki lemond eszményeiről. Az évek múlásával ráncossá lesz az arcod, de ha  kialszik benned a lelkesedés, akkor a lelked ráncosodik meg. Gondok, kétségek, az önbizalom hiánya, reménytelenség: mind hosszú évek, melyek nemcsak a testet húzzák le a föld porába, hanem a lelket is. Az ember - akár 16 éves, akár 66 - csodára szomjazik, elámul a csillagok örökkévalóságán, a gondolatok és dolgok szépségén: nem fél a kockázattól, gyermeki kíváncsisággal várja, mi lesz holnap, szabadon örül mindennek. Olyan fiatal vagy, mint a reményeid, olyan öreg, mint a kétségeid. Fiatal vagy, amíg befogadod a szépség, az öröm, a merészség, a nagyság,  az ember, a föld, a végtelenség hírnökeit. Csak akkor öregszel meg, ha már nem szárnyalsz, és hagyod, hogy a pesszimizmus és a cinizmus megdermessze a szívedet." 

       "A nagy titok: úgy járni végig életutunkat, hogy ne kopjunk el. Erre az olyan ember képes, aki nem az embereket és a tényeket veszi számításba, hanem minden élményét önmagára vetíti vissza, és a dolgok végső okát önmagában keresi."

"Néha kialszik bennünk a fény, de aztán ismét felgyúl, ha találkozunk egy másik emberi lénnyel. Mindannyian óriási hálával tartozunk azoknak, akik képesek újból felgyújtani ezt a belső fényt."

*Albert Schweitzer*

                                 

"Nem a külső dolgok tesznek minket boldoggá, hanem a dolgokhoz való hozzáállásunk. Ha nincs bennünk nyitottság, akkor a legvonzóbb társ szépsége is megfakul, és a legörömtelibb dolgok is unalmassá válnak." *Ole Nydahl*


          

A lényeg

A szépben az a legszebb,
ami leírhatatlan,
a vallomásban az,
ami kimondhatatlan,
csókban a búcsúzás
vagy nyíló szerelem,
egyetlen csillagban a végtelen.
Levélhullásban erdők bánata,
bújócskás völgy ölében a haza,
vetésben remény, moccanás a magban,
kottasorokban rabul ejtett dallam,
két összekulcsolt kézben az ima,
remekművekben a harmónia,
részekben álma az egésznek,
és mindenben a lényeg,
a rejtőzködő, ami sosem látszik,
de a lélekhez szelídült anyagban
tündöklőn ott sugárzik.

* Fésűs Éva*


Ahol még jelen vagyok

http://poet.hu/tag/Melba

 



Pedig vártam, nagyon vártam, hogy újra enyém legyen az életem! De kiről fogok ezután gondoskodni, kiért aggódom majd, kire főzök, és kivel veszekszem?
Ahol megtalálhattok
Megosztás
Látogatók

2012.07.10-

free counters

2013 február 15. 15:44

Egymásra hangolva

 

Kellemes megkeresést kaptunk a helyi közösségi háztól, mely szerint sok szeretettel várnak bennünket a "házasság hete" alkalmából.  Érdekes idáig nem hallottam erről, pedig már 6 éve tartanak különböző rendezvényeket Magyarországon.

A közel két órás programot a 2=1 Alapítvány szervezésében egy gyülekezeti házaspár tartotta. Az elköteleződés ünnepét igen szép szavakkal méltatták, és nagyon jó volt visszahallani mind azt, amit mi már régóta megélünk. Előadásuk során elhangzott a házasságon belüli kommunikáció hiánya és zavara, illetve a konfliktusok megfelelő kezelése. Mindenki a párjával jött, ami ugye természetes, ha már házaspárokról szól, kivéve engem. Már megint kilógtam a sorból, az én párom ugyanis aznap reggelre lebetegedett. Képtelen lett volna elmenni, és először  én sem akartam, gondoltam unalmas is lesz, meg nem is érezném magam jól így 'egyedül', de a rábeszélés és a kíváncsiságom mégis csak elindított. A rövid bevezető után a résztvevők közötti beszélgetés során egyre érdekesebb történetek elevenedtek meg, újabb tanulságokat vontam le magamban, majd egy közös játékkal fejeződött volna be, de a legvégén még egy nagy meglepetés volt hátra.

Öt házaspárt külön kiemeltek, akik idén jubilálnak, vagyis kerek házassági évet töltenek be. Közöttük voltak akik az 5, 10, 20, 40 évet töltik, és bennünket is megemlítettek a 'potom' 35 évünkkel. Hát még ami ezután jött: felkértek bennünket, mondjuk el pár mondatban, mi a házasságunk titka........
Erre senki sem készült, és így ad hoc nem volt könnyű a saját teóriánkat mások előtt megfogalmazni. Szerencsére nem én voltam az első, és mire rám került volna a sor nagyjából összeálltak a mondatok a fejemben. 
"A mi házasságunk legnagyobb értékét - az összetartozás és a megbecsülés mellett, ami természetes, hogy feltétele egy kapcsolatnak - a
bizalom-biztonság, és a másik iránti tisztelet vezérli. Persze az elején nem ezzel indult, és eltelt jó néhány év mire ez tudatosult bennünk. Ez a kötelék, mégis olyan szabadságot jelent mindkettőnknek, ami nyilvánvalóvá teszi az őszinte megbocsátás értékét. Ha kell segítjük, bátorítjuk és megvédjük egymást, megtartva benne saját szuverenitásunkat. Nem akarok nagy szóval élni, de áldásos házasságunk épp olyan ajándék az égiektől, mint gyermekeink. "

"Akit párodul melléd rendelt az ég,
becsüld meg, szorítsd meg a kezét,
és ha minden álmod valósággá válik,
akkor se feledd el, légy hű mindhalálig."

*Madách Imre*

 

Nézzétek meg ezt a videót, ami eredetileg a biztonsági öv használatát hivatott reklámozni, de  - a fentiek ismeretében - sokkalta többről van itt szó.


 

Tovább»

2012 december 18. 17:09

Szívembe zártalak

 

Gyönyörű és tiszta, a legnemesebb érzések egyike, de csak akkor, ha Őszinte, Önzetlen és Érdeknélküli az Odaadás. Igen, a szeretetben odaadunk magunkból egy darabot, ami cseppet sem fájdalmas, sőt inkább nagyon is jóleső érzés. Örömmel tölt el, és létezése boldoggá tesz bennünket.

A szeretetcsíra minden emberben ott van, hiszen velünk együtt születik;  és nyíladozó lelkünkből indul fejlődésnek. Hogy mekkorára tud nőni függ, a körülöttünk lévő világtól, környezetünktől, személyes kapcsolatainktól,  és nem utoljára, hogy a bennünket ért kudarcokat és csalódásokat fel tudjuk maradéktalanul dolgozni, és tovább tudunk lépni. Szeretni bármit lehet, legyen az állat vagy tárgy, a legfontosabb mégis az emberi szeretet.

A szeretet Biztonságot és Erőt ad, mert akit szeretünk és viszont szeret az mellettünk áll, még akkor is, ha mindenki más elhagy. Fel tudunk belőle töltődni,  és könnyebben cipeljük a terhet, amit éppen hordozunk.

Szeretettel kívánok mindenkinek teljes és békés ünnepeket!

2012 május 16. 00:00

Emlékeim út'vesztői'

 

Már későre jár, kedvenc helyeden szemedet behunyva, gondolatban visszautazol az időben. Sok állomást elhagysz, valahol meg sem áll gondolatszekered, száguld tovább a következőre. De még most sem szállsz ki, még utazni akarsz. Az állomások egymás után jönnek, de csak kipillantasz, és már repülsz is tovább. Átsuhansz éveken; fontosakon és jelentékteleneken. Aztán a szekér hirtelen megáll, és kinyitod a szemed. Nem jeleztél, mégis ott vagy, ahol lenni akartál.

* Újra a régi házban, ahol gyerek voltam...., amikor még éltek a szüleim....., mennyire hiányoznak! De jó lenne újra beszélni velük, és megkérdezni mindazt, ami annak idején elmaradt! Megtudni, hogy pontosan hány órakor születtem, és milyen tél volt akkor, pici koromban mi volt a kedvenc játékom, legjobban melyik gyümölcsöt szerettem,  vagy elkérni Anyától annak a finom sütinek a recepjét, amit minden évben, karácsony előtt pár nappal készített...., és még sok ezer kérdésemre megkaphatnám a választ! A Házunk már nem áll, mert az új építkezések tervezőinek útban volt és lebontásra ítélték. Lakói már a messzi-végtelen égben laknak. *

Aztán végigpörgeted az idő kerekét egészen addig, míg újra ott nem találod magad, ahonnan elindultál, a kedvenc helyeden...., de a múlt emléke újra visszahív....

2012 május 13. 19:09

El kell, hogy engedj....

Alig múlt 2 hete, hogy érettségire készülő lányom ballagásán voltam. Amikor átvette tőlünk 'képzeletbeli' kis csokrunkat önkéntelenül rácsodálkoztam arra a komoly, fiatal nőre, aki előttünk mosolyogva megállt egy pillanatra. Életemben - talán most először - igazán átéreztem Édesanyám bánatát, aki annak idején könnyekkel a szemében indított útra. "Ne sírj! Nem temetni jöttünk!" - bökött oldalba együttérzőn a párom. Ettől egy pillanatra elmosolyodtam....; de igenis 'temetni', tiltakoztam magamban. Elbúcsúzni attól a copfos kislánytól, aki valaha volt, és helyet adni a lelkemben valami újnak, valami ismeretlennek.

Pedig vártam, mennyire vártam, hogy újra enyém legyen az életem! Mégis el kell Őt engednem, még ha fáj is mindkettőnknek....!

De kiről fogok ezután gondoskodni, kiért aggódom majd, kire főzök (mosok, vasalok, varrok, stb.) és kivel veszekszem olyan jókat, mint annyiszor, hogy a végén már fuldokoltunk a nevetéstől? 
Mivel töltsem ki az űrt, melyet majd a távozása hagy?

Megannyi kérdés, melyekre egyedül nekem kell megtalálnom a választ....


2011 december 23. 11:11

Fényből szőtt ajándék

 

11vcjngnmxxr1thmv196.png

 

Az év során rengeteg futó kívánságot mondunk, és nem is sejtjük, hogy ezekből mi válik tényleg  valósággá  az év legjelesebb napjára. A legfontosabb talán a kölcsönös egymásra figyelés lenne, és ez nem a kézzelfogható ajándékokban nyilvánul meg,  és nem is az apró figyelmességektől leszünk rövid időre boldogok, hanem annak tudatától, hogy van családunk, vannak gyermekeink, igaz barátaink, és megadatnak azok az őszinte pillanatok, amikor lehetőségünk nyílik egymásra figyelni és egymásnak örülni.

Mindenkinek azt kívánom, hogy teljesüljenek a jó kívánságok, és gyermeki rácsodálkozással, meghitt szeretetben, békében teljenek az ünnepek, és legalább ezeken a napokon a gondok helyett inkább öröm és őszinte mosoly legyen!

 

2010 október 5. 00:00

Mi a szerelem?


Az elmúlt 3 hétben sokat dolgoztam (két kollega helyettesítése) és ezt nem panaszképpen, csak tényként mondom. Energiatartalékaim mostanra elfogytak. Fáradt vagyok és a hangulatomnak sem kedvez ez az időjárás,  egész nap áztam-fáztam. Most egy forró teával ülök itt és saját gondolatot nem igazán tudok megfogalmazni, csak úgy nézek ki a fejemből.  A neten nézelődve bukkantam erre  a különlegesen szép történetre. Lehet, hogy van közületek aki még nem ismeri....., de mindenkinek csak ajánlani tudom.

"Zsúfolt reggel volt a rendelőben, amikor 8:30 körül bejött egy bekötözött ujjú idős úr. Rögtön szólt, hogy siet, mert 9:00 órakor van egy fontos találkozója. Kértem, hogy foglaljon helyet, tudván, hogy eltelik még fél óra, míg megérkezik az orvos. Figyeltem, milyen türelmetlenül néz percenként az órájára.

Idő közben arra gondoltam, hogy nem lenne rossz, ha levenném a kötését, és megnézném, miről van szó. A seb nem tűnt olyan súlyosnak... az orvosra várva, eldöntöttem, hogy fertőtlenítem a sebet, és egy kis beszélgetésbe elegyedtem. Megkérdeztem, hogy mennyire fontos a találkozója, és hogy nem szeretné-e mégis megvárni az orvost a seb kezelésére. Azt válaszolta, hogy feltétlenül az idősek otthonába kell menjen, ahogyan évek óta mindig teszi, hogy reggelizzen a feleségével. Udvariasan, a felesége egészsége felől érdeklődtem. Az idős úr elmesélte, hogy az Alzheimer kóros felesége 7 éve él az idősek otthonában. Gondolva, hogy a feleség, egy tiszta pillanatában esetleg felizgatná magát az ő késése miatt, siettem, hogy kezeljem a sebét, de az idős úr elmagyarázta, hogy 5 éve nem ismeri fel... Akkor csodálkozva megkérdeztem: "És Ön minden reggel elmegy, hogy együtt reggelizzenek?" Egy édes mosoly, és egy lágy kézsimogatás közben válaszolta: "Az igaz, hogy Ő már nem tudja, ki vagyok, de én jól tudom, ki Ő".

Szó nélkül maradtam, és kellemes borzongás futott végig rajtam, miközben néztem a siető léptekkel távolodó öreget... Lenyeltem a könnyeimet, miközben arra gondoltam:
"Ez a szerelem, ez az, amit az élettől szeretnék!... Hiszen alapjába véve, ilyen az igazi szerelem?!... nem feltétlenül fizikai, és nem is ideálisan romantikus. (és nem feltétlenül a fiatalok kiváltsága)
"Szeretni azt jelenti, hogy elfogadjuk azt, ami volt, ami van, ami lesz, és azt, ami még nem történt meg. Nem feltétlenül azok a boldog és kiteljesedett személyek, akiknek minden dologból a legjobb van, hanem azok, akik a legjobbat tudják kihozni mindabból, amijük van".
Az élet nem azt jelenti, hogy túléljünk egy vihart, hanem, hogy tudjunk táncolni az esőben !!!

2010 szeptember 25. 00:00

VERS MINDENKINEK

Túrmezei Erzsébet: A Harmadik


Valamit kérnek tőled
Megtenni nem kötelesség
Mást mond a jog, mást súg az ész
Valami mégis azt kívánja:
Nézd, tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet!

Messzire mentél, fáradt vagy, léptél százat
Valakiért még egyet kellene.
De tested, véred lázad
Majd máskor, nyugtat az ész, s a jog józanságra int
De egy szelídebb hang azt súgja megint:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet!

Valakin segíthetnél. Joga nincs hozzá, nem érdemli meg
Tán összetörte a szíved
Az ész is azt súgja, minek?
S a szelíd hang újra halkan kérlel:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet!

Ó, ha a harmadik egyszer első lehetne
és diktálhatna, vonhatna, vihetne,
Lehet elégnél hamar, esztelenség volna
De a szíved békességről dalolna,
S míg elveszítenéd, bizony megtalálnád életed!
Bízd rá magad arra a harmadikra, mert az a SZERETET!

2010 augusztus 10. 18:20

Mi a szeretet?

"Infarktus közeli állapot.

Amikor az Isten a szívedet a tenyerén hordja.
Kicsit összeszorítja...,
Tűzforró arcodon hűsítő könny csorog,
Szédülten nézel...
És Isten tudatja veled, hogy még életed sem a tied.


 

ÉS MI A SZERELEM?
(a magyar nyelv az egyetlen a világon, mely megkülönbözteti e két érzést)

Egy szempillantás,
Egy zuhanás a másik tekintetébe,
Egy pillanatban rejtőző végtelen.
Tudod és érzed...., hogy Ő a tied."

 

 

Párbeszéd a szeretetről

-Tulajdonképen hol terem a szeretet?- kérdeztem anyát.
-Magról vetik- nevetett rám.
-És honnan szerzik hozzá a magot?
-Nem kell azt szerezni. Belőlünk magunkból pereg.
S megfogan a tenyér simításában, a szem pillantásában,
és minden ölelésben.
-Öntözni nem kell?
-Dehogynem. Jó szóval.
-Nem könnyel?
-Ments ég! A könny sós, kimarja a kis szeretet palánta hajtásait.
-Hát palántázni kell a szeretetet?
-Palántázni bizony.Elültetni még a szikes talajba is. Mert ha a szeretet nem terem,
kihűl a föld.
-Úgy érted, hasztalan a Nap heve, ha belülről nem fűt, semmit sem ér?
-Igen, így értem, mert emberközpontú világban élek, és emberként gondolkozom.
-Elsősorban akkor mi hát a szeretet?
-BIZTONSÁG. Ha szeretsz és szeretnek ,mindig van szövetségesed.
-És mi a szeretet másodsorban?
-ERŐ. Ha feltöltődsz vele, könnyebbnek érzed a batyut, mit az élet a válladra rakott.
-Szeretni mégsem mindig boldogság. Néha gyötrelem.
Mégis érdemes szeretni?

-Csak azt érdemes !!!


"Ha szeretsz, megszűnik az idő. Minden igaz ölelés örökké akar tartani, s akit szeretek, nem tudom elereszteni, mert akkor újra kizuhanok a paradicsomból, és megint üres lesz az életem."

 

Te tudod, hogy mi a szeretetnyelved?

Megtudhatod, ha az alábbi linken lévő tesztet őszintén kitöltöd. Lehet, hogy csak egy játék. Én megcsináltam és az eredmény  elgondolkodtatott.

http://johir.neobase.hu/system/files/johir/pdf/MiAzElsodlegesSzeretetnyelved.pdf


2010 augusztus 3. 19:54

Szemet - szemért?

Mindenkivel előfordult már élete során, hogy mások megbántották, kihasználták, bántalmazták, akár erőszakot követtek el. Erős indulatok munkálkodnak bennünk, melyek irányulhatnak ránk, illetve az elkövető személyére. A jól ismert módszer: szemet szemért, vajon orvosolja  problémánkat, lelki illetve testi sérüléseinket? Amíg nem tudunk megbocsátani, addig nem tudunk tovább lépni, és nem leszünk képesek kiegyensúlyozott életet élni. A mérgező gondolatok napról-napra továbbra is a fejünkben és a testünkben maradnak. Ezáltal változunk áldozatokká.

A megbocsátás is szeretet kifejezés és az elfogadáson alapul.
Ebben az esetben az elfogadás nem jelenti azt, hogy szeretned kell azt a dolgot vagy személyt, csak annyit jelent hagyod, hogy létezzen, életed pedig mehet közben tovább. A megbocsátás hiánya gátolja fejlődésedet,  mert valamiben megragadva tart.  Hozzáköt ahhoz a személyhez, vagy helyzethez, akinek vagy aminek nem tudsz megbocsátani,  még pedig olyan szorosan, mintha hozzá lennél láncolva. Kiszakít jelen pillanatodból, életed jelen idejéből, és egy boldogtalan vagy kellemetlen állapotba visz vissza. Ez a helyzet számodra rosszabb, mint annak a személynek, mint akinek nem bocsátottál meg,  mert rossz érzéseket kelt benned, és ezeket az érzéseket, folyamatosan cipeled magaddal.

A megbocsátás kulcsa az ELENGEDÉS (inlove) Megbocsátani annyi, mint elengedni azt az érzést, hogy megsebeztek, kihasználtak, hogy neheztelsz, dühös vagy és elengedni a bosszú vagy megtorlás vágyát is. A megbocsátás olyan mint a víz. Mindig lefelé folyik, mindig megtalálja a legkisebb rést,  repedést a szíveden.

FONTOS!!! Az elfogadás nem beletörődés, hanem az eseményeken való túllépést, a bennünk lévő ellenállás felszámolását, a jelenbe történő visszatérést jelenti, és pozitív hatással van ránk. Változtassuk meg a negatív viszonyulásunkat az "elkövető féllel" szemben. Hogyan vagyunk képesek ezt megtenni?  Fogadjuk el a helyzetet úgy, ahogy van. Ami megtörtént azon már nem lehet változtatni. Nem tudunk vissza menni az időben,  hogy kijavítsuk, vagy megváltoztassuk az eseményeket. Fogadjuk el,  hogy  a többi ember is hibázik. Mindannyian tapasztalatlanok vagyunk bizonyos helyzetekben, és előfordul, hogy szélsőséges megoldásokat alkalmazunk a megoldásért.  Lássuk meg a másik emberben a jót, és a pozitív tulajdonságukat. Mindannyian követünk el hibákat, ezért meg kell tudnunk megbocsátani is. Az élet túlságosan is rövid ahhoz, hogy huzamosabb időn át haragudjunk az emberekre és mindent elraktározzunk ami fáj.

peace and love

2010 július 23. 22:05

A létezés még nem Élet

Egy jól időzített mosoly, egy kedves simogatás, egy őszinte, szeretetteljes tekintet, egy szoros ölelés, mennyire jól jön, ha éppen bánt a világ, és mennyire nem kell, amikor úgy érzed rád szakadt a világ minden búbánata, és mindenért egy személyben neked kell megfelelned. Tudod, hogy a problémád nem olyan nagy, mégis könnybe lábadt szemmel várod a csodát, nézed a napsütést, és nem tudsz neki örülni, a  nyári szélben könnyedet fújja a szél és végigfolyik az arcodon. Ott folyik le a fájdalmad, és bár szabadulni akarsz tőle, nem tudod nélkülözni, mert mindaddig nem hagy el, amíg azt nem mondod, hogy igenis boldog leszek, mosolygok, nevetek az életen, és nem érdekel semmi. De ha nem érdekel semmi és senki, akkor hol vannak az érzéseid? Az érdektelenség és a szeretet nem fér össze.  Ha a lelkedet adod valakinek abban a tudatban, hogy nem él vele vissza, hogyan képzelhető el, hogy nem érdekel az a valaki, akit annyira szeretsz, hogy a lelkedet ajándékoztad el számára? Én ezt nem értem, és nem értek vele egyet. Ez az Élet, istenem, élünk, és minden egyes napért, sőt minden egyes percért hálát kellene adnunk, hogy élünk, és élhetünk, de könyörgöm, hagyjanak élni!! Élni akarok, és nem csak létezni.

 

Tudom jól, ennek a feltételeit magamnak kell megteremtenem, és ha bele is rokkanok megteszek mindent azért, hogy elmondhassam, nem azért születtem meg, hogy léteztem, hanem azért, mert éltem, megéltem, átéltem, és élveztem az életet. Remélem, hogy még sok van előttem, és mindenre választ kapok. Csak ne lennék ilyen türelmetlen, és ne akarnék olyanokra választ kapni, amelyeknek még nincs itt az ideje.


"Az ölelés valójában nem is fizikálisan számít ... ilyenkor a lelkek kerülnek egymáshoz közel..."