átékos előzménye volt e történetnek, amit egyik blogtársunk indított még február 9-én. Előtte nem tudtam, hogy létezik egy 'kis' patak, mely végig csordogál a Blogger területén, de szerencsémre a "Következő blog" lapozgatásával pont akkor bukkantam rá, mikor játékra invitált. A feladathoz a képzelőerődet kellett megmozgatni, és szavakba téve hozzászólásként megírni.
Kíváncsian vártam hányan fogunk játszani, és mi lesz  a   b e f e j e z é s.

Vagy nem jártak nála, ezért nem is olvashatták, vagy akik éppen olvasták nem volt kedvük játszani, ezt nem tudtam meg, de csak ketten vettünk részt. Örültem, hogy ide tévedtem és játszhattam, mert játszani nagyon jó dolog, felnőttként különösen, hisz a játéknak olyan stresszoldó szerepe van, amiben újra szabad lehetsz, és a hétköznapi kötöttségeket egy időre félre téve teljesen feloldódhatsz. Még akkor is, ha a szabályokat itt is be kell tartanod, a lépéseknek nincs tétje, csak a játék öröme. Az pedig külön ráadás, ha esetleg nyersz, és még jutalmat is kapsz. (ajándékom a képen)

Miután megkaptam elhatároztam, hogy interjút készítek a játék kitalálójával, ismerjék meg többen, és, - hogy kiváncsiságomat kielégítsem - megérdeklődöm, mi indította el, hogy szappanokat készítsen? Kérdéseimet megfogalmazva emailt váltottunk, de miután megkaptam a válaszokat rájöttem, nincs értelme szétszabdalnom az alábbi  szép és kerek történetet, egy pici szerkesztéssel, úgy adom tovább, ahogy kaptam.
Tehát ismerjétek meg "patak" bloggerina életének történetét. Tovább»