Creative Commons Licenc

Nevezd meg!

 Ne add el!

 Ne változtasd! 

 

Néha egy hang, egy íz, egy illat 
 fellebbenti  a múltnak fátylát, 
és bolyongok emlékeim
 útvesztőiben, ha
megérzem
 a kávé illatát. 

 Ahhoz, hogy Boldog légy nincs szükség semmi másra csak egy Őszinte, Megbízható Társra, egy Összetartó Családra, pár Igaz(i) Jóbarátra és Élj Önmagaddal Békében. Minél több Embert gyűjtögetsz magad köré és minél több Emberrel szeretnél kiegyensúlyozott életet élni, annál nagyobb kudarc vár rád, hisz mindenkinek szeretnél majd megfelelni, mindenkire odafigyelni és ez sajnos nem megy, felőrlődik benne az Ember. Egyszerűen csak SZERESS nagyon egy pár Embert, a Többieket meg NE BÁNTSD MEG. *melba*

    Amikor az ember átlépi az 5. X-et, addigra már sok mindenen túl van, rengeteget változik, jobban átlátja azokat az összefüggéseket, amelyektől megérti az életét, és azt, hogy mi, miért történt vagy történik vele. A lelkem még fiatal, de szellemem már érett, és ez bölcsebbé, nyugodtabbá tesz. Bár az igazi bölcsesség csak keveseknek adatik meg, az odavezető út jelentősége mégis felbecsülhetetlen. Őszintén azt is meg kell vallanom, ha egy nő elmúlt ötven, abban nincs sok öröm ...., ááá, csak viccelek. Ötvenen túl az a legjobb, hogy átlépsz a "nem is látszol annyinak!" kategóriából a "jól nézel ki a korodhoz képest!" táborba. Óriási nyomástól szabadulsz meg egyszerre, mert megengedheted magadnak, hogy ráncokat viselj vagy egy kis pocakot eressz. Egyetlen dolog rémiszt, így ötven felett, ez pedig az ösztönös előérzet. Ilyen korban már hálás lehetek a sorsnak, hogy egyáltalán megértem, és már éltem annyit, hogy elveszítettem olyanokat, akiket nagyon szerettem. Tudom, hogy az idő véges, hiszen kevesebb van előttem, mint mögöttem, és azt az időt amire még számíthatok szeretném úgy élni, hogy jól érezzem magam a bőrömben. *melba*

"Néha azért jusson eszedbe: az évek múlásával te is visszaadogatod a díszeidet. Ám ha közben lélekben gyarapodsz, nem érhet veszteség, mert e csinosságok vonzatai - szeretet, szeretet, szeretet - megmaradnak, felkavarhatatlanná mélyülnek, más értelmet nyernek, és kiderül, sosem a külsőnek, hanem a teljes lényednek szóltak." *V.Fable*

,,A boldog élet titka az, hogy az embernek legyenek sikerei, amelyekre büszke lehet, és legyenek céljai, amelyek hajtják."
*Jeff Lindsay*

 

 

 

“Kozmikus törvény, emlékszel? A hasonszőrüek vonzzák egymást. Te csak legyél, aki vagy, csendes, egyenes, világosfejű. A dolog önműködő: ha azt adjuk, amik vagyunk, ha minden percben megkérdjük magunktól, valóban azt akarjuk-e tenni, amit tenni készülünk, és csak akkor tesszük, ha a válaszunk igen, akkor automatikusan el fognak kerülni bennünket azok, akiknek nincs mit tanulniuk az olyanoktól, amilyenek mi vagyunk, és vonzani fogjuk azokat, akiknek van, és akiktől nekünk is van tanulnivalónk.” *Richard Back*

"Az ember rájön, hogy amint megváltoztatja gondolatait a dolgokról és más emberekről, a dolgok és más emberek megváltoznak vele szemben... Az ember nem azt vonzza, amit szeretne, hanem ami rá hasonlít... Az istenség, amely sorsunkat alakítja, mi vagyunk. Saját magunk... Amit az ember elér, az gondolatai egyenes következménye... Csak akkor emelkedhetünk fel, győzhetünk és lehetünk sikeresek, ha gondolatainkat is felemeljük..." *Dale Carnegie*


"Nem kívánok ragyogást, pénzt, dicsőséget. Csak egy tűzhelyet kívánok. Hívó lámpa fényt, meleget azoknak, akiket szeretek. Egy darab kenyeret, csendet, pár halk szót, jó könyvet, és kevés embert. De az aztán Ember legyen!" *Fekete István* 

 

"Aki szeretetben él, nem büszke, nem akar másokon uralkodni, nem halljátok soha, hogy hibáztatna, vagy gúnyolna másokat. Nem kutat mások szándékai felől, nem hiszi azt, hogy ő jobban cselekszik, mint mások, és soha nem tartja többre magát embertársainál. Aki szeret, az amennyire csak lehet, elkerüli, hogy fájdalmat okozzon." *Vianney Szt.János*

"A halogatás egyszerűen ostobaság. Holnap ugyanúgy döntened kell, akkor miért ne tennéd meg már ma? Azt hiszed, holnap bölcsebb leszel, mint ma? Azt hiszed, holnap elevenebb leszel? Hogy holnap fiatalabb vagy frissebb leszel, mint ma? Holnap csak öregebb leszel, a bátorságod is kevesebb lesz, holnapra tapasztaltabb leszel, és még több kifogást találsz. Holnapra a halál egy nappal közelebb ér hozzád, és ettől csak még jobban megijedsz, még tétovább leszel. Soha ne halogass. Ki tudja? A holnapot talán meg sem éred." *Osho*

  

Ui.: Érdekes dolog ez a halogatás. Életem törvényszerűségeiből kiindulva úgy tapasztaltam,  hogy  a  legtöbb helyzetben a  legelső megérzésem volt a helyes. Az 'alszom rá még 1-et' döntéseimet, - ha előzőleg más volt, mint az első pillanatban - utólag mindig megbántam. *melba*

                            

 "A fiatalság mércéje nem (csak) az életkor,  hanem a szellem és a lélek állapota:  az akarat- és képzelőerő, az érzelmek intenzitása, a jókedv és a kalandvágy győzelme a lustaságon. Csak az öregszik meg, aki lemond eszményeiről. Az évek múlásával ráncossá lesz az arcod, de ha  kialszik benned a lelkesedés, akkor a lelked ráncosodik meg. Gondok, kétségek, az önbizalom hiánya, reménytelenség: mind hosszú évek, melyek nemcsak a testet húzzák le a föld porába, hanem a lelket is. Az ember - akár 16 éves, akár 66 - csodára szomjazik, elámul a csillagok örökkévalóságán, a gondolatok és dolgok szépségén: nem fél a kockázattól, gyermeki kíváncsisággal várja, mi lesz holnap, szabadon örül mindennek. Olyan fiatal vagy, mint a reményeid, olyan öreg, mint a kétségeid. Fiatal vagy, amíg befogadod a szépség, az öröm, a merészség, a nagyság,  az ember, a föld, a végtelenség hírnökeit. Csak akkor öregszel meg, ha már nem szárnyalsz, és hagyod, hogy a pesszimizmus és a cinizmus megdermessze a szívedet." 

       "A nagy titok: úgy járni végig életutunkat, hogy ne kopjunk el. Erre az olyan ember képes, aki nem az embereket és a tényeket veszi számításba, hanem minden élményét önmagára vetíti vissza, és a dolgok végső okát önmagában keresi."

"Néha kialszik bennünk a fény, de aztán ismét felgyúl, ha találkozunk egy másik emberi lénnyel. Mindannyian óriási hálával tartozunk azoknak, akik képesek újból felgyújtani ezt a belső fényt."

*Albert Schweitzer*

                                 

"Nem a külső dolgok tesznek minket boldoggá, hanem a dolgokhoz való hozzáállásunk. Ha nincs bennünk nyitottság, akkor a legvonzóbb társ szépsége is megfakul, és a legörömtelibb dolgok is unalmassá válnak." *Ole Nydahl*


          

A lényeg

A szépben az a legszebb,
ami leírhatatlan,
a vallomásban az,
ami kimondhatatlan,
csókban a búcsúzás
vagy nyíló szerelem,
egyetlen csillagban a végtelen.
Levélhullásban erdők bánata,
bújócskás völgy ölében a haza,
vetésben remény, moccanás a magban,
kottasorokban rabul ejtett dallam,
két összekulcsolt kézben az ima,
remekművekben a harmónia,
részekben álma az egésznek,
és mindenben a lényeg,
a rejtőzködő, ami sosem látszik,
de a lélekhez szelídült anyagban
tündöklőn ott sugárzik.

* Fésűs Éva*


Ahol még jelen vagyok

http://poet.hu/tag/Melba

 



Pedig vártam, nagyon vártam, hogy újra enyém legyen az életem! De kiről fogok ezután gondoskodni, kiért aggódom majd, kire főzök, és kivel veszekszem?
Ahol megtalálhattok
Megosztás
Látogatók

2012.07.10-

free counters

2012 október 17. 18:10

Vak vezet világtalant

..... tartja a nagyon igaz mondás, s ennek szemtanúja is voltam hétfőn.  A történet úgy indult, hogy reggeli utazásomkor a buszon bekapcsoltam a rádiót. Hogy épp melyik adón jártam nem tudom, de nem is ez volt a lényeg, hanem a műsorban elhangzó mondat keltette fel a figyelmemet és ott maradtam. Az ominózus mondat valahogy igy hangzott: ...

vakvezeto-kutya-kep

"Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy a kutyák színtévesztők és nem képesek felismerni a számokat. A járókelők tévesen hiszik, hogy ha látnak egy vakvezető kutyával közlekedő embert, aki vélhetően egyáltalán nem lát, akkor nem kell segíteni őket, mert hát ott a kutya, aki tudja, hogy mit kell tennie. Idén végeztek egy felmérést, és az 500 megkérdezettből több mint a fele úgy tudta, hogy a vakvezető kutyák tudják, hogy mikor kell átmenni a zöld lámpánál, vagy hányas buszra kell felszállniuk. Bármennyire is okos állatok ezek a kutyák sajnos nem tudják

A tévesen rögzült ismereteket meg kell változtatni, mert nemcsak az időseknek, hanem egy vakvezető kutyával közlekedő ember számára is létfontosságú, hogy segítséget kapjon a lámpánál való átkeléshez, illetve ahhoz, hogy a megfelelő buszra szálljon fel.

Jó tudni, hogy a vakvezető kutya, amikor nem dolgozik nem visel hámot, csak amikor vezet, és ha találkozunk egy ilyen párossal ellent kell állnunk a kísértésnek és nem szabad a kutyát simogatásunkkal munkájában megzavarnunk."

Idáig hallgattam a műsort mikor is le kellett szállnom a buszról, és a további utazásomhoz egy kereszteződésen kellett átmennem. A zebránál alig hittem a szememnek, mert egy nagyon szép labrador és gazdája várakozott. A kutyán hám volt, és pont úgy nézett ki, mint a fenti képen. Az imént hallottak még a fülemben voltak, és mivel a zöldre várakoztunk melléjük álltam és vártam. A lámpa szabadra váltott, de a kutya csak állt. Kíváncsi voltam tényleg úgy van, ahogy az imént hallottam, mert bevallom ezeket én sem tudtam. Megszólalt a mobilom, épp a táskámba nyúltam érte, mikor beindult az embersor. A kutya ezután indult el gazdájával.

Délután tudtam meg, hogy hétfőn, vagyis október 15-én a Fehérbot Nemzetközi Világnapja volt (miért pont ennek ne lenne), valószínűleg ezért is foglalkozott a rádió e témával.

2012 augusztus 25. 17:47

Tágra nyílt szemek

. . . . nyisd ki  szemed és lásd meg, minek más is örülne.  Előljáróban annyit, hogy az alábbi történet, amit megosztok veletek hiteles, szereplői valós személyek, a könyv most is létezik, és a borítón futó lány írta e sorokat.

 

Valamikor így kezdődött:

Egyszer volt hol nem volt egy fiatal lány, akiben tornatanára fantáziát látott, hogy idővel versenysportoló válhat belőle. Elhívta a Központi Sportiskolába, nézzen körül melyik sportág tetszene neki. A gyermek több edzést végignézett, és a legjobban a szabadtéri futópályán érezte magát . . . . Aztán elkezdődtek a mindennapos délutáni edzések a suli után, melyek már közel sem voltak annyira látványosak, mint amikor a pálya széléről nézte. Mégis tovább gyűrte magát a fáradságos tréningeken, mert edzője bíztatta, hogy eredményei alapján esélye van a közelgő versenyen dobogós helyezést elérnie. Az első megmérettetésen átélte a várakozás izgalmát, amit a felszökő adrenalin váltott ki és beleborzongott.

Tovább»

2012 július 22. 16:01

Névtelen nullák

(Előzmények: http://melba.blogger.hu/2012/04/10/a-kenyszer-nagy-ur
http://melba.blogger.hu/2012/05/10/requiem-szombatert-es-vasarnapert)


...., ami nem teljesen igaz, mert mind az ötnek van neve, és nagy örömünkre már egy ideje ((jún.22.) naponta BIO tojással ajándékoznak meg pipijeink. Egyelőre még a legkisebb méretet 'gyártják', de a napi három szinte mindig meg van. Az első tojásokat éppen túrógombóchoz használtam fel, de ilyen szép sárga színű még sosem volt. 

Tartásmód szerint vezetünk, a méret idővel remélem emeLkedni fog ....

 

Tartásmód

0 - biotojás, ökológiai tartásból;
1 - szabadtartás, kifutós tartási rendszerből;
2 - alternatív vagy mélyalmos tartási mód;
3 - ketreces tartásmód.

 

Méret

XL: 73g <
L: 63-73g
M: 53-63g
S: 53g >

 

2012 június 5. 20:10

Mobil sakk-matt

Nem vagyok kárövendő, és semmi jónak az elrontója, és szeretek én is játszani, akár a mobilon is, de mindennek meg van az ideje. Az alábbi történetet a napokban éltem át, és úgy gondoltam, hogy tanulsága megérdemel egy posztot.

Kiszállt a tömeg a metróból és hömpölyögve megindult az emberáradat a mozgólépcsőhöz. Mikor felértünk közvetlen előttem egy fiatalember lépkedett lassan, komótosan.

Mindenki tempósan haladt, de ő nem tudott gyorsabban menni, mert kezében egy ultramodern kütyüt nyomkodott gőzerővel, szinte fel sem pillantva. Körülötte a külvilág megszűnt létezni...., csak ő és a mobilja/játékszere. Kattintson a bezáráshoz!

Mivel késésben voltam, mint általában mindig, sietősen a lépcsőfeljáróhoz vettem az irányt, ezért kikerültem pár embert, köztük őt is.  Kb. a lépcső felénél járhattam, mikor egy pillanatra hirtelen feltűnt mellettem, és felbőszült bikaként vágtázott keresztül az embereken. Futtában két embernek is nekicsapodott, úgy mint amikor egy flippergolyó a bólyákhoz ütközik. Az elsodortak szitkozódva hüledeztek az incidensen. Emberünk a nagy rohanással a villamost szerette volna elérni, ami akkor már a megállóban állt. A sors igazsága és az ő pechje, hogy mire felért az ajtók becsukódtak, és a villamos elindult. Amit utána kapott a fellökött emberektől azt nem szeretném zsebre tenni, de mindenképp megérdemelte, mert gátlástalansága engem is felbőszített, pedig szerencsésen és épségben megúsztam kirohanását.

A történet tanulsága: ha ráért útközben a mobillal játszani, akkor nem hiszem, hogy annyira sietett. Ergó nem kellett volna futnia a jármű után és átgázolni embereken. Csak pár perc és jön a következő. És míg várakozik nyugodtan befejezte volna a játékot, és talán még csúcsot is dönt!

2012 május 10. 18:07

Requiem Szombatért és Vasárnapért

Napra pontosan egy hónapja írtam nemrég alakult baromfi-projektünkről, és akik olvasták emlékezhetnek, hogy a pipiket tréfásan a hét napjairól neveztem el.
Tegnap délután hazaérkezvén borzalmas kép fogadott a hátsó kertben. A kertkapu eldeformálódva tárva-nyitva, a pipik sehol. A három kendermagosból egy kinyúlva, élettelenül terült el a fűvön, a másik eltűnt, a legkisebb magos, barna társaival az óljuk rúdján kuporogtak. Mindez fényes nappal. A döbbenettől hüledezve, tágra nyílt szemekkel néztem és először elképzelni sem tudtam, hogy mi történt. Aztán ahogy körbetekintettem, lassan kezdett összeállni a kép, és nyilvánvalóvá vált, hogy ki, vagyis kik voltak az elkövetők.......... A saját kutyáink. Akiket annak idején befogadtunk; a menhelyről, illetve az utcáról. Szeretettel neveltük őket és megkaptak mindent, amit csak adni tudtunk.
Első felindultságomban a megtorlás gondolatai borították el agyamat. A harag, a tehetetlenség, és a düh, amit akkor éreztem sötét gondolatokra sarkalt, de végül a fenyítésen és a vacsora megvonásán kívűl nem kaptak mást. Most nem tudom őket szeretni. Nem szólok hozzájuk...., csendben elmegyek mellettük, rájuk sem nézek. Elviselem őket, egyenlőre ennyi telik tőlem. Idővel biztos csillapodni fog a fájdalom, ami a veszteséget illeti.

Az eltűnt pipit sehol sem találtuk. Ha megették annak kellett volna, hogy nyoma legyen, de semmi. Egyedül két pici vércsepp árulkodott a terasz hátsó lépcsőjén a mészárlásról.
Készülő tavunk melletti földkupacok friss forgatásai nyilvánvalóvá tették, hogy amit meghagytak, azt oda temethették. Óvatosan ásva megpillantottuk a kis kendermagos szárnyát, majd előkerült a pipi teljes egészében. Tehát 'csak' vadászatból öltek.

Három hónap. Csak ennyit kaptak ettől az élettől. A mi kutyáink elintézték, hogy ne legyen nekik több. Szombat és Vasárnap már sohasem fog tojást tojni....

2012 április 10. 14:25

Örök a kérdés...., de a kényszer nagy úr!

...., hogy a tojás vagy a tyúk volt előbb? Az egyik tábor szerint a tojás, mivel az egysejtűek voltak hamarabb, a másik társaság viszont a tyúkra voksol. Feltételezem, hogy ebbe a táborba többen tartoznak, és magamat is ide sorolom. A rejtélyt megfejtettem! Ha tovább olvasod megtudhatod, hogy miért a tyúk volt előbb és nem pediglen a tojás.

Virágvasárnap volt, a húsvét előtti vasárnap. Már kora reggel kimentünk a helyi piacra, és nézelődésünk eredményeképpen, illetve hátsó kertünknek értelmet adva,  hét hasznos lakót vásároltunk. Ebből 4 barna,  ők a négy dolgos hétköznapot szimbolizálják, a 3 fekete-fehér kendermagos pedig a hétvégét.
Mellékesen megjegyzem, ez nem tévedés, mert bár a péntek igaz, hogy még munkanap, én akkor is a hétvégéhez sorolom, mert mégis csak rövidebb, mint a többi nap.


Már hetekkel ezelőtt nekiláttunk tervünk végrehajtásához, mivel a tojás ára idáig sosem látott méretekben kúszott egyre feljebb. Elhatározásunkat tettünk is követte, és ezzel legalább Nekik is létrehoztunk egy 'szép új világot', vagyis elkezdtük megépíteni új szálláshelyüket.

Az ólat újrahasznosuló hulladék anyagokból állítunk össze. Oly annyira hulladékokból, hogy a raklapokból kihúzigált szögeket kiegyenesítve, ezeket is felhasználtuk a padlásról lehordott, bontott szekrénylapok összeszerelésénél.

Tettünk alájuk több rétegben összehajtogatott papírdobozt, erre nejlonzsákot terítettünk, végül pedig szalmával borítottuk be az egészet, hogy időnként cserélni tudjuk, illetve könnyen lehessen a helyüket tisztán tartani. Még két ülőfát is tettünk be, ezt egyelőre még nem használják, mert kicsik és összebújva alszanak. Szerintem minden igényt - legalábbis az övékét - teljes mértékben kielégítettük...., és igazán büszke vagyok az elért eredményre, mely méltán tükrözi, hogy lehet összefogott munkával, kreatív ötletekkel a kevésből is sokat teremteni.
Fiam meg is jegyezte: "Szinte a 'semmiből' összehoztuk nekik  ezt a tök jó kecót!"

Nemsokára - talán már az igazi nyár elején - fejlődik bennük egy másfajta élet, és kakas hiányában, a család tojás szükségletét sikerül ily módon pótolnunk.


 

És még egy slusszpoén a történet végére.... Tovább»

2012 április 4. 17:01

Pihe-puha kísértés

Így pár nappal húsvét előtt több helyen láttam alkalmi nyusziárusokat.  A tündéri pici állatkák félve bújtak össze, mikor az árus kiemelt közülük egyet, és meggyőzően kínálta a nézelődőknek:

- "Ez törpenyúl, nem nő sokkal nagyobbra, és el van egy kis ketrecben, akár a lakásban is."

Következetes szülő legyen a talpán, aki ilyenkor ellent tud állni a kisgyerek könyörgésének. De, ha mégis elcsábul, akkor fel kell készülni a nyuszi tartására. A szívem ilyenkor összeszorul, vajon hova kerülnek ezek az édes kis szőrmókok, és mi lesz velük ünnep után, vagy amikor már kinőnek a nyuszika korból.

Jó esetben a gondos árus/tenyésztő tanácsokkal látja el az újdonsült tulajdonost a tartást és az etetést illetően, esetleg pár napra elegendő tápot is ad mellé, vagy elmondja, hogy hol szerezhet be ilyet. Mindenesetre otthon érdemes felkészülni az új jövevény fogadására és utána olvasni a neten.

Előző lakóhelyünkön - évekkel ezelőtt - közvetlen szomszédomék szereztek be ily módon kislányuknak egy pici tapsifülest, és hosszú évekig élt velük a lakásban 4.emeleten. Eleinte persze nem számoltak a váratlan helyzetekkel, és bizony sok kellemetlenséget okozott kis kedvencük. Mégis úgy döntött a család - a kezdeti kényelmetlenségek ellenére -, hogy megtartják. A loggián rendezték be a szállását és többnyire ott is élt, de rendszeresen levitték a közeli parkba futkározni. Ilyenkor hámot tettek rá és olyan pórázt, ami pár méter szabad mozgást biztosított neki. Ha elutaztak vitték magukkal ahova csak lehetett, amikor pedig határon túlra mentek kertes ismerőseik felügyeletére bízták.

Tőlük tudtam meg, hogy nagyon kedves kis háziállat, szelíd, hamar hozzászokik az emberhez, a gyerekekhez is,  és kedvességével feldobja nemcsak az ünnepet, de a szürke hétköznapokat is.


2011 november 11. 11:11

Egy kezdő is menthet életet

.... nem tudtam megszólalni, csak álltam némán, mint körülöttem szinte mindenki. Kivéve a Fiatal Fiút, aki villámgyorsan ledobta táskáját, letérdelt és nekilátott újraéleszteni a földön fekvő embert. Még hallottam, hogy Valaki mentőért telefonált és utána, mintha  filmet néznék, úgy peregtek az események....

Öt évvel ezelőtt egy elsősegélynyújtó tanfolyamon vettem részt, ahol megtanították többek között az újraélesztést is.  Olyan egyszerűnek tünt, mint az ábécé:

 

Á = átjárható légutak. Emeld fel a beteg állát, és hajtsd hátra a fejét, hogy szabaddá váljanak a légutak.

B = befújás. A nyitott légutak mellett fogd be az orrlyukakat, és 2x fújjál levegőt a szájba, amíg a mellkas emelkedni nem kezd.

C = cirkuláció (keringés). Két kezeddel nehezedj rá 30x a mellkas középső részére, hogy elősegítsd a vér áramlását.

 

Ha egy felnőtt ember szívmegállás miatt összeesik, a vérében még 3-4 percre elég oxigéntartalék van. A segítség megérkezéséig a rendszeres mellkasnyomással biztosítjuk a keringést, ez elég lehet az ember megmentéséhez.

Sokat gyakoroltunk akkor a próbababán, és mindannyian megfogadtuk, ha  olyan helyzetbe kerülünk, hogy életet kell menteni  nem késlekedünk, hanem gyorsan cselekszünk.

 

.... most mégis úgy álltam ott, mint egy sóbálvány. A Fiú nem tétovázott, és egymás után tette mindazt, amit valamikor én is tanultam. Annak idején elképzelni sem tudtam volna, hogy tehetetlenül állok és végignézem, ahogy egy ember előttem meghal.

A Mentő közben megérkezett, az orvos stabilizálta a beteg állapotát, hordágyra tették,  és betolták a kocsiba. A Mentős kezet fogott a Fiúval és az autó szirénázva elhajtott.

A 'film' lepergett. Miért gyökereztem így le?.... keresem a választ, de nem tudom elfogadni, hogy NEM TETTEM SEMMIT! Iszonyú lelkiismeretfurdalásom van!

2011 szeptember 25. 17:15

Gyönyörű szép....

Megoszlanak a vélemények, hogy ki milyen állattal élne az otthonában szívesen. Van aki a kutyán kívül nem is tudna mást elképzelni. Sokáig így voltam ezzel én is, de amikor egy októberi nap a lányom hazaállított, azzal a pici, tarka, kis szőrgombóccal, nem tudtam nemet mondani. Nagyon sovány volt szegényke, de egészségesnek látszott. Eleinte persze tiltakoztam, hogy a lakásban szó sem lehet, csak kint a 'zárt' folyosón. Májkrémet adtunk neki és egy kis langyos tejet, és este elkészítettük az alvó helyét. Valamikor a nyáron születhetett és hajléktalanként kóborolt a házak között. Attól a naptól a lányom többet volt a folyosón, mint a saját szobájában, ezért magamban tervezgettem, hogy beköltöztetem Mancit a lakásba. Addig halogattam mindezt, amíg karácsony előtt két nappal, hazaérve nem találtuk a helyén, és hiába hívogattuk nem került elő. Megszökött, futott át az agyamon, vagy inkább a szabadság utáni vágy ami hajtotta, de az is lehet, hogy egy kandúr hívása volt a csábítóbb. Ezt nem tudtuk meg.... Három napot töltött távol tőlünk, mikor a fölöttünk lakó szomszédom szólt, hogy a másik ház kertjében egy olyan cicát látott, mint amilyen a miénk. A lányom rögtön lerohant, és jó félóra múlva, sírva, Mancival a karjában jött vissza.  Ettől a naptól fogva lett a mi kis cicánk bentlakásos. Az ünnepek után elvittük egy  ajánlott állatorvoshoz, aki ivartalanította. Lassan már 5 éve, hogy velünk van.  Azóta sok-sok bosszúságot okozott már, de mindezek ellenére nagyon szeretjük őt.

 

2011 május 15. 15:00

Korlátok nélkül

Ezt a posztot a 'tanulságos történet' kategóriába is cimkézhettem volna, de mivel megtörtént, ezért inkább ide tettem.

- Elnézést, hogy zavarom, de a kisfia folyamatosan rugdossa a lábamat, és ez már az én koromban nem tréfa, eltalál egy csontot vagy egy eret, akkor még a patikáig sem tudok lemenni. Kérem, legyen szíves szóljon rá!
- Mit akar?? - reccsent rá a nő -, én nem fogom egy ilyen vénasszony miatt korlátozni a gyerekemet testi szabadságában! Foglalkozzon a saját dolgával, ne az én gyerekemmel!
A villamoson mindenki megdöbbenéssel nézte végig a jelenetet, míg egy tipikus rocker (acélbetétes cipő, tar frizura, feszülős bőrnadrág, bőrkabát, fülében üvölt a Tankcsapda) kiveszi a szájából a rágót, és a fiatal nő hajába gyönyörűen beledolgozza, majd lágyan így szól:
- Engem se korlátoztak gyerekkoromban!"

Bevallom, hogy ennek a történetnek nem voltam szemtanúja,  böngészés közben a neten találtam rá. Bár ki tudja, elég bizarr szituáció lehetett, de egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy megtörtént. Ha elvolvastátok,  írjátok meg, hogyan vélekedtek a szereplők viselkedéséről?