Creative Commons Licenc

Nevezd meg!

 Ne add el!

 Ne változtasd! 

 

Néha egy hang, egy íz, egy illat 
 fellebbenti  a múltnak fátylát, 
és bolyongok emlékeim
 útvesztőiben, ha
megérzem
 a kávé illatát. 

 Ahhoz, hogy Boldog légy nincs szükség semmi másra csak egy Őszinte, Megbízható Társra, egy Összetartó Családra, pár Igaz(i) Jóbarátra és Élj Önmagaddal Békében. Minél több Embert gyűjtögetsz magad köré és minél több Emberrel szeretnél kiegyensúlyozott életet élni, annál nagyobb kudarc vár rád, hisz mindenkinek szeretnél majd megfelelni, mindenkire odafigyelni és ez sajnos nem megy, felőrlődik benne az Ember. Egyszerűen csak SZERESS nagyon egy pár Embert, a Többieket meg NE BÁNTSD MEG. *melba*

    Amikor az ember átlépi az 5. X-et, addigra már sok mindenen túl van, rengeteget változik, jobban átlátja azokat az összefüggéseket, amelyektől megérti az életét, és azt, hogy mi, miért történt vagy történik vele. A lelkem még fiatal, de szellemem már érett, és ez bölcsebbé, nyugodtabbá tesz. Bár az igazi bölcsesség csak keveseknek adatik meg, az odavezető út jelentősége mégis felbecsülhetetlen. Őszintén azt is meg kell vallanom, ha egy nő elmúlt ötven, abban nincs sok öröm ...., ááá, csak viccelek. Ötvenen túl az a legjobb, hogy átlépsz a "nem is látszol annyinak!" kategóriából a "jól nézel ki a korodhoz képest!" táborba. Óriási nyomástól szabadulsz meg egyszerre, mert megengedheted magadnak, hogy ráncokat viselj vagy egy kis pocakot eressz. Egyetlen dolog rémiszt, így ötven felett, ez pedig az ösztönös előérzet. Ilyen korban már hálás lehetek a sorsnak, hogy egyáltalán megértem, és már éltem annyit, hogy elveszítettem olyanokat, akiket nagyon szerettem. Tudom, hogy az idő véges, hiszen kevesebb van előttem, mint mögöttem, és azt az időt amire még számíthatok szeretném úgy élni, hogy jól érezzem magam a bőrömben. *melba*

"Néha azért jusson eszedbe: az évek múlásával te is visszaadogatod a díszeidet. Ám ha közben lélekben gyarapodsz, nem érhet veszteség, mert e csinosságok vonzatai - szeretet, szeretet, szeretet - megmaradnak, felkavarhatatlanná mélyülnek, más értelmet nyernek, és kiderül, sosem a külsőnek, hanem a teljes lényednek szóltak." *V.Fable*

,,A boldog élet titka az, hogy az embernek legyenek sikerei, amelyekre büszke lehet, és legyenek céljai, amelyek hajtják."
*Jeff Lindsay*

 

 

 

“Kozmikus törvény, emlékszel? A hasonszőrüek vonzzák egymást. Te csak legyél, aki vagy, csendes, egyenes, világosfejű. A dolog önműködő: ha azt adjuk, amik vagyunk, ha minden percben megkérdjük magunktól, valóban azt akarjuk-e tenni, amit tenni készülünk, és csak akkor tesszük, ha a válaszunk igen, akkor automatikusan el fognak kerülni bennünket azok, akiknek nincs mit tanulniuk az olyanoktól, amilyenek mi vagyunk, és vonzani fogjuk azokat, akiknek van, és akiktől nekünk is van tanulnivalónk.” *Richard Back*

"Az ember rájön, hogy amint megváltoztatja gondolatait a dolgokról és más emberekről, a dolgok és más emberek megváltoznak vele szemben... Az ember nem azt vonzza, amit szeretne, hanem ami rá hasonlít... Az istenség, amely sorsunkat alakítja, mi vagyunk. Saját magunk... Amit az ember elér, az gondolatai egyenes következménye... Csak akkor emelkedhetünk fel, győzhetünk és lehetünk sikeresek, ha gondolatainkat is felemeljük..." *Dale Carnegie*


"Nem kívánok ragyogást, pénzt, dicsőséget. Csak egy tűzhelyet kívánok. Hívó lámpa fényt, meleget azoknak, akiket szeretek. Egy darab kenyeret, csendet, pár halk szót, jó könyvet, és kevés embert. De az aztán Ember legyen!" *Fekete István* 

 

"Aki szeretetben él, nem büszke, nem akar másokon uralkodni, nem halljátok soha, hogy hibáztatna, vagy gúnyolna másokat. Nem kutat mások szándékai felől, nem hiszi azt, hogy ő jobban cselekszik, mint mások, és soha nem tartja többre magát embertársainál. Aki szeret, az amennyire csak lehet, elkerüli, hogy fájdalmat okozzon." *Vianney Szt.János*

"A halogatás egyszerűen ostobaság. Holnap ugyanúgy döntened kell, akkor miért ne tennéd meg már ma? Azt hiszed, holnap bölcsebb leszel, mint ma? Azt hiszed, holnap elevenebb leszel? Hogy holnap fiatalabb vagy frissebb leszel, mint ma? Holnap csak öregebb leszel, a bátorságod is kevesebb lesz, holnapra tapasztaltabb leszel, és még több kifogást találsz. Holnapra a halál egy nappal közelebb ér hozzád, és ettől csak még jobban megijedsz, még tétovább leszel. Soha ne halogass. Ki tudja? A holnapot talán meg sem éred." *Osho*

  

Ui.: Érdekes dolog ez a halogatás. Életem törvényszerűségeiből kiindulva úgy tapasztaltam,  hogy  a  legtöbb helyzetben a  legelső megérzésem volt a helyes. Az 'alszom rá még 1-et' döntéseimet, - ha előzőleg más volt, mint az első pillanatban - utólag mindig megbántam. *melba*

                            

 "A fiatalság mércéje nem (csak) az életkor,  hanem a szellem és a lélek állapota:  az akarat- és képzelőerő, az érzelmek intenzitása, a jókedv és a kalandvágy győzelme a lustaságon. Csak az öregszik meg, aki lemond eszményeiről. Az évek múlásával ráncossá lesz az arcod, de ha  kialszik benned a lelkesedés, akkor a lelked ráncosodik meg. Gondok, kétségek, az önbizalom hiánya, reménytelenség: mind hosszú évek, melyek nemcsak a testet húzzák le a föld porába, hanem a lelket is. Az ember - akár 16 éves, akár 66 - csodára szomjazik, elámul a csillagok örökkévalóságán, a gondolatok és dolgok szépségén: nem fél a kockázattól, gyermeki kíváncsisággal várja, mi lesz holnap, szabadon örül mindennek. Olyan fiatal vagy, mint a reményeid, olyan öreg, mint a kétségeid. Fiatal vagy, amíg befogadod a szépség, az öröm, a merészség, a nagyság,  az ember, a föld, a végtelenség hírnökeit. Csak akkor öregszel meg, ha már nem szárnyalsz, és hagyod, hogy a pesszimizmus és a cinizmus megdermessze a szívedet." 

       "A nagy titok: úgy járni végig életutunkat, hogy ne kopjunk el. Erre az olyan ember képes, aki nem az embereket és a tényeket veszi számításba, hanem minden élményét önmagára vetíti vissza, és a dolgok végső okát önmagában keresi."

"Néha kialszik bennünk a fény, de aztán ismét felgyúl, ha találkozunk egy másik emberi lénnyel. Mindannyian óriási hálával tartozunk azoknak, akik képesek újból felgyújtani ezt a belső fényt."

*Albert Schweitzer*

                                 

"Nem a külső dolgok tesznek minket boldoggá, hanem a dolgokhoz való hozzáállásunk. Ha nincs bennünk nyitottság, akkor a legvonzóbb társ szépsége is megfakul, és a legörömtelibb dolgok is unalmassá válnak." *Ole Nydahl*


          

A lényeg

A szépben az a legszebb,
ami leírhatatlan,
a vallomásban az,
ami kimondhatatlan,
csókban a búcsúzás
vagy nyíló szerelem,
egyetlen csillagban a végtelen.
Levélhullásban erdők bánata,
bújócskás völgy ölében a haza,
vetésben remény, moccanás a magban,
kottasorokban rabul ejtett dallam,
két összekulcsolt kézben az ima,
remekművekben a harmónia,
részekben álma az egésznek,
és mindenben a lényeg,
a rejtőzködő, ami sosem látszik,
de a lélekhez szelídült anyagban
tündöklőn ott sugárzik.

* Fésűs Éva*


Ahol még jelen vagyok

http://poet.hu/tag/Melba

 



Pedig vártam, nagyon vártam, hogy újra enyém legyen az életem! De kiről fogok ezután gondoskodni, kiért aggódom majd, kire főzök, és kivel veszekszem?
Ahol megtalálhattok
Megosztás
Látogatók

2012.07.10-

free counters

2013 január 1. 02:11

Az utolsó Miatyánk

 

{forrás: http://refszatmar.eu}

Kabátjába takarja arcát. A céltalan nap után végre leül a híd alá, onnan lát néhány csillagot. Nagyon hideg az éjjel. Bóbiskolni kezd, de korgó gyomra ébren tartja. „Jó lenne egy szelet kenyér” – gondolja, s máris valóság és álom között elindul egy útra, mely közel hatvan mérföldkövet számlál.

Látja édesanyja arcát, érzi illatát, kezének érintését. Hallja édesapja érdes hangját. Aztán egy női hang emléke melegíti föl fagyos lelkét: a feleségé, aki tíz éve búcsút vett az élettől. Gyermekek kacagása, munkatársak letűnt árnyai, az otthon édes melege.....… 
Végezetül valami megmagyarázhatatlan tragédia, melyből csak annyira emlékszik, hogy az utcára került. Évek óta itt él. Feleség hangja helyett ebek vonítása és lelke mélyén ordítozó gorgó; gyermekek kacaja helyett patkányok nyüszítése; kenyér helyett szemét-maradék.

Utolsó gondolatát is összeszedi, hogy önmagának megmagyarázza: hogyan jutott ide. De hiába keresi a választ, nem találja. Valahogy, mint a sokáig vizet nélkülöző teve, ő is akklimatizálódott a sivár, embertelen, sivatagi és szeretet nélküli élethelyzethez.
Aztán eszébe jut lelkésze, akit utoljára vallásórán hallott. Máté evangéliumából tanította a Miatyánkot. Érdekes, még az is eszébe jut, hogy a 6. fejezetből. Hogy mikre vissza nem emlékszik az ember? Zsibbad a keze, fázik a lába. Igen, a Miatyánk. Mikor is mondta utoljára? Hogyan hangzik? Megpróbálja reszkető kezeit összekulcsolni, de nem sikerül. Ujjai elgörbültek, élettelenek. „Milyen boldogok lehetnek, kik meleg fedél alatt mondhatják”– gondolja.... Aztán belekezd: „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy…”


* Király Lajos *

2012 december 23. 16:43

Aki itt keresgél, valamit találjon . . . .

. . . . Jó kívánságomként kis versem ajánlom.
Érezze belőle ki-ki szívem vágyát,
Úgy adja Karácsony meg a boldogságát.

 

Eltelt ismét egy év. Még egy pici maradt
Ezt használjuk ki a „Karácsonyfa” alatt
Tegyél félre mindent, nézzél a szívedbe

Ha széjelséget látsz ott, tedd most azt is rendbe

Légy hálás mindenért, amid van, mid lesz még
Nem lehet több az, az igaz szeretetnél
Azért is érdemes jót látni mindenben
Érdemes eltelni igaz szeretetben

Amikor az ADVENT tölti be a házat
Mi az, mit az ember leginkább kívánhat
Egészség, boldogság, hit és a szerencse

Ezt adja meg nekünk a jövő SZENT- ESTE

Aki elvesztette karácsony csillagát,
Nézzen az égre fel, ott ragyog az, talán
S ha mégsem lelné meg az ég tengerében,
Meg kell, hogy találja családja körében

Nézzél szeretettel a másik szemébe
Sugallj szeretetet, s megterem a béke

Ezt a fényt lásd meg a szerető lelkeddel
Ezt a fényt sugározd tágra nyílt szemekkel

Tedd félre a gondot, és ami nem tetsző
Mi tegnap bánat volt, legyen örömtermő

Nézz a jövő elé reménnyel, és hittel
Boldog ÜNNEPED lesz úgy, neked is, hidd el.

 

* Pethő István *

2012 július 17. 21:03

Fekete & fehér?

 

Fekete-fehér négyzetek. Sötét-világos mezők. Sakk. Játék. Lépni kell.

 

Minden lépés előtt dönteni. Dönteni arról, hová lépjünk.

A döntésben mérlegelni kell a lépés következményeit. Ha fehérre lépünk...ha feketére lépünk...Mi következik utána? Előre kell látni. Sok-sok lehetőség közül kiválasztani a leghelyesebbet. Aki soha nem ül sakktábla mellé, az is szüntelen "sakkozik" -ha él, ha emberien akar élni. Pillanatonként lépnünk kell.


Az élet megszámlálhatatlan lépések folyamata.

A lépések előtt dönteni kell: hová lépünk, mit teszünk, cselekedeteinknek milyen következményei lesznek? Saját magunkra. Mások életére.


Életünk döntések sorozata.

Aki döntéseiben rendszeresen a leghelyesebbet választja, a legmegfelelőbb jót, abban van az OKOSSÁG erénye. Az okosság erkölcsi érték, és tulajdonképpen nem iskolázottságot jelent az etika világában. Az okosságot nem osztályozzák bizonyítványban. Oklevéllel, diplomával igazolni nem lehet meglétét. Hiányát sem.


Az élet maga tükrözi, hogy okosak vagyunk-e vagy sem.

Feketére lépünk-e vagy fehérre? Jóra vagy rosszra mondjuk-e az igent?


Az okosság dönti el:

cselekedjünk-e vagy sem? Ezt vagy azt tegyük-e inkább?
Az okosság a tisztelethez hasonló alaperény. Nélkülözhetetlen. Az okos ember felismeri a jót. Belátja a jó értékét. A jó mellett dönt, és azt cselekszi.

 

A jóságot önmagában és másokban nagyra értékeli.

Az okos ember emlékezete a valóságot hűen tükrözi. Az okos tanul másoktól. Leleményes. Következetes. Éber és óvatos. Az okosságban az értelem az erkölcsi érték iránti kötelesség tudatában hozza meg döntéseit. Az okosság erénye kialakul benned -a helyes önismeret által,  -a tárgyilagos emberismeret által,   -a világ ismerete által,   -a megszerzett és kialakított VILÁGKÉP által, mely segít egységben látni a világmindenséget és érzed, tudod a magad helyét-célt ismersz fel és törekszel rá. Aki sakkozik, az dönt.


Felméri lépéseinek következményeit.

Előre következtet arra, ami majd  bekövetkezik.   Az élet tetteink szüntelen sakklépése. Az okosság erénye vezet a JÓ felé. Okosságodról nem bizonyítvány, nem diploma tanúskodik, hanem szavaid, tetteid, döntéseid. Az életed maga! Tetszik nekem az okosság erénye, mely nem más, mint helyesen cselekvő tudás az emberéletről és "villámnyi" tudás az adott pillanatban, az egyetlen és megismételhetetlen helyzetben a JÓRÓL, melyet választani kell. Neked tetszik!

 

Az okosság lépéseivel sakkozd át az életed!

 

 

(forrás:http://etikaiolvasokonyv.hupont.hu/19/szthelo-gabor-okossaga)

 

 

A siker nem döntő, a kudarc nem végzetes: a bátorság, hogy folytasd, ez az, ami számít.

*Winston Churchill*

2012 április 6. 23:59

Nagypénteki reménység

A legszínesebb keresztény ünnep a Húsvét kellene, hogy legyen, mert feltámadással zárul. Az ünnepnek örvendeni kellene, de a szívem legmélyén én sem tudok. Az ünnep kapcsán Dr. Papp Lajos Príma Primissima díjas szívsebészünk gondolatait tolmácsolom:

"Kár, hogy a mi nemzetünk számára nem hozta még el a feltámadást. Évszázadok óta csak a nagypéntekig jutunk el, és nincs igazi húsvétunk! A Golgotán három kereszt van, de mi ötszáz éve hol a jobb, hol a bal kereszthez térdelünk, sohasem a középsőhöz. Fél évezrede jobb- és baloldalira szakad a nemzet. Mindig ketté. A gyűlölködés, a származási különbség, a hatalomvágy, a vallási meggyőződés és sorolhatnám még a sok szakító erőt, melyek lehetetlenné teszik, hogy húsvétra ébredjünk, feltámadásunkra. Krisztus a szeretetet hirdette, s ezzel új korszakot nyitott az emberiség történetében: Új parancsot adok néktek. - idézi János evangéliumából. - Szeressétek egymást! Amint én szeretlek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást. Akkor lesz húsvétunk, ha elfogadjuk ezt a parancsát, és beteljesítjük."

Legtöbben érezzük, hogy országunk 'haldoklik', de teljes megsemmisülése kell ahhoz, hogy nemzetünk feltámadjon?


2010 november 5. 18:45

Igaz barát?

"Eddig sosem hittem el, de most mégis itt az idő hogy megtegyem. Az a fogalom, hogy IGAZ BARÁT, nem igazán tartozik abba a kategóriába, ami kielégíti a létezés fogalmát. Mert NEM LÉTEZIK, NINCS.  Mintha soha nem is létezett volna.
Gondolj csak bele, hol van a barátod akkor, mikor neked van rá szükséged. Mintha elnyelte volna a föld felszíne.
Mikor te akarsz valamit mondani, mikor te akarod  elmesélni, hogy mi volt veled, és a válasz rá, csak egy apró mosoly, vagy egy „aha, biztos izgalmas volt „ vagy „ jujj az nem kellemes” és aztán semmit sem mond, nem ejt egy árva  mondatnál többet sem. Nem árul el, de mintha a te életed nem jelentene számára semmit sem. Mintha csak az övé lenne fontos, de amint veled van valami, az már nem jelent semmit sem. Csak nyűg vagy az életében, nyűg, aminek nincsen semmi haszna sem.
De vajon mért van ez? Mért cselekszenek eképpen a barátok? Mondjátok meg MIÉRT?
A válasz nagyon egyszerű… az aki ilyesfajta módon cselekszik, az soha nem is volt a barátod igazán. Ha csak önön érdekeit nézi, és lelki szemetesnek használ, akkor sosem volt a barátod. Soha. Csak te voltál az, aki annak gondolta őt.  Úgy hitted ő a legjobb barát ezen a világon. Ám mikor rájössz, hogy ez az egész csak egy álom volt, belül összetörsz, s talán sosem leszel ugyan olyan, mint annak előtte. De mindig… mindig elkövetjük azt a hibát, hogy bízunk az emberekben. Túlságosan is megbízunk bennük, még a sokszoros csalódások után is...... Mégis, ennek ellenére is, utoljára is hinnem kell, hogy van és létezik............."