Creative Commons Licenc

Nevezd meg!

 Ne add el!

 Ne változtasd! 

 

Néha egy hang, egy íz, egy illat 
 fellebbenti  a múltnak fátylát, 
és bolyongok emlékeim
 útvesztőiben, ha
megérzem
 a kávé illatát. 

 Ahhoz, hogy Boldog légy nincs szükség semmi másra csak egy Őszinte, Megbízható Társra, egy Összetartó Családra, pár Igaz(i) Jóbarátra és Élj Önmagaddal Békében. Minél több Embert gyűjtögetsz magad köré és minél több Emberrel szeretnél kiegyensúlyozott életet élni, annál nagyobb kudarc vár rád, hisz mindenkinek szeretnél majd megfelelni, mindenkire odafigyelni és ez sajnos nem megy, felőrlődik benne az Ember. Egyszerűen csak SZERESS nagyon egy pár Embert, a Többieket meg NE BÁNTSD MEG. *melba*

    Amikor az ember átlépi az 5. X-et, addigra már sok mindenen túl van, rengeteget változik, jobban átlátja azokat az összefüggéseket, amelyektől megérti az életét, és azt, hogy mi, miért történt vagy történik vele. A lelkem még fiatal, de szellemem már érett, és ez bölcsebbé, nyugodtabbá tesz. Bár az igazi bölcsesség csak keveseknek adatik meg, az odavezető út jelentősége mégis felbecsülhetetlen. Őszintén azt is meg kell vallanom, ha egy nő elmúlt ötven, abban nincs sok öröm ...., ááá, csak viccelek. Ötvenen túl az a legjobb, hogy átlépsz a "nem is látszol annyinak!" kategóriából a "jól nézel ki a korodhoz képest!" táborba. Óriási nyomástól szabadulsz meg egyszerre, mert megengedheted magadnak, hogy ráncokat viselj vagy egy kis pocakot eressz. Egyetlen dolog rémiszt, így ötven felett, ez pedig az ösztönös előérzet. Ilyen korban már hálás lehetek a sorsnak, hogy egyáltalán megértem, és már éltem annyit, hogy elveszítettem olyanokat, akiket nagyon szerettem. Tudom, hogy az idő véges, hiszen kevesebb van előttem, mint mögöttem, és azt az időt amire még számíthatok szeretném úgy élni, hogy jól érezzem magam a bőrömben. *melba*

"Néha azért jusson eszedbe: az évek múlásával te is visszaadogatod a díszeidet. Ám ha közben lélekben gyarapodsz, nem érhet veszteség, mert e csinosságok vonzatai - szeretet, szeretet, szeretet - megmaradnak, felkavarhatatlanná mélyülnek, más értelmet nyernek, és kiderül, sosem a külsőnek, hanem a teljes lényednek szóltak." *V.Fable*

,,A boldog élet titka az, hogy az embernek legyenek sikerei, amelyekre büszke lehet, és legyenek céljai, amelyek hajtják."
*Jeff Lindsay*

 

 

 

“Kozmikus törvény, emlékszel? A hasonszőrüek vonzzák egymást. Te csak legyél, aki vagy, csendes, egyenes, világosfejű. A dolog önműködő: ha azt adjuk, amik vagyunk, ha minden percben megkérdjük magunktól, valóban azt akarjuk-e tenni, amit tenni készülünk, és csak akkor tesszük, ha a válaszunk igen, akkor automatikusan el fognak kerülni bennünket azok, akiknek nincs mit tanulniuk az olyanoktól, amilyenek mi vagyunk, és vonzani fogjuk azokat, akiknek van, és akiktől nekünk is van tanulnivalónk.” *Richard Back*

"Az ember rájön, hogy amint megváltoztatja gondolatait a dolgokról és más emberekről, a dolgok és más emberek megváltoznak vele szemben... Az ember nem azt vonzza, amit szeretne, hanem ami rá hasonlít... Az istenség, amely sorsunkat alakítja, mi vagyunk. Saját magunk... Amit az ember elér, az gondolatai egyenes következménye... Csak akkor emelkedhetünk fel, győzhetünk és lehetünk sikeresek, ha gondolatainkat is felemeljük..." *Dale Carnegie*


"Nem kívánok ragyogást, pénzt, dicsőséget. Csak egy tűzhelyet kívánok. Hívó lámpa fényt, meleget azoknak, akiket szeretek. Egy darab kenyeret, csendet, pár halk szót, jó könyvet, és kevés embert. De az aztán Ember legyen!" *Fekete István* 

 

"Aki szeretetben él, nem büszke, nem akar másokon uralkodni, nem halljátok soha, hogy hibáztatna, vagy gúnyolna másokat. Nem kutat mások szándékai felől, nem hiszi azt, hogy ő jobban cselekszik, mint mások, és soha nem tartja többre magát embertársainál. Aki szeret, az amennyire csak lehet, elkerüli, hogy fájdalmat okozzon." *Vianney Szt.János*

"A halogatás egyszerűen ostobaság. Holnap ugyanúgy döntened kell, akkor miért ne tennéd meg már ma? Azt hiszed, holnap bölcsebb leszel, mint ma? Azt hiszed, holnap elevenebb leszel? Hogy holnap fiatalabb vagy frissebb leszel, mint ma? Holnap csak öregebb leszel, a bátorságod is kevesebb lesz, holnapra tapasztaltabb leszel, és még több kifogást találsz. Holnapra a halál egy nappal közelebb ér hozzád, és ettől csak még jobban megijedsz, még tétovább leszel. Soha ne halogass. Ki tudja? A holnapot talán meg sem éred." *Osho*

  

Ui.: Érdekes dolog ez a halogatás. Életem törvényszerűségeiből kiindulva úgy tapasztaltam,  hogy  a  legtöbb helyzetben a  legelső megérzésem volt a helyes. Az 'alszom rá még 1-et' döntéseimet, - ha előzőleg más volt, mint az első pillanatban - utólag mindig megbántam. *melba*

                            

 "A fiatalság mércéje nem (csak) az életkor,  hanem a szellem és a lélek állapota:  az akarat- és képzelőerő, az érzelmek intenzitása, a jókedv és a kalandvágy győzelme a lustaságon. Csak az öregszik meg, aki lemond eszményeiről. Az évek múlásával ráncossá lesz az arcod, de ha  kialszik benned a lelkesedés, akkor a lelked ráncosodik meg. Gondok, kétségek, az önbizalom hiánya, reménytelenség: mind hosszú évek, melyek nemcsak a testet húzzák le a föld porába, hanem a lelket is. Az ember - akár 16 éves, akár 66 - csodára szomjazik, elámul a csillagok örökkévalóságán, a gondolatok és dolgok szépségén: nem fél a kockázattól, gyermeki kíváncsisággal várja, mi lesz holnap, szabadon örül mindennek. Olyan fiatal vagy, mint a reményeid, olyan öreg, mint a kétségeid. Fiatal vagy, amíg befogadod a szépség, az öröm, a merészség, a nagyság,  az ember, a föld, a végtelenség hírnökeit. Csak akkor öregszel meg, ha már nem szárnyalsz, és hagyod, hogy a pesszimizmus és a cinizmus megdermessze a szívedet." 

       "A nagy titok: úgy járni végig életutunkat, hogy ne kopjunk el. Erre az olyan ember képes, aki nem az embereket és a tényeket veszi számításba, hanem minden élményét önmagára vetíti vissza, és a dolgok végső okát önmagában keresi."

"Néha kialszik bennünk a fény, de aztán ismét felgyúl, ha találkozunk egy másik emberi lénnyel. Mindannyian óriási hálával tartozunk azoknak, akik képesek újból felgyújtani ezt a belső fényt."

*Albert Schweitzer*

                                 

"Nem a külső dolgok tesznek minket boldoggá, hanem a dolgokhoz való hozzáállásunk. Ha nincs bennünk nyitottság, akkor a legvonzóbb társ szépsége is megfakul, és a legörömtelibb dolgok is unalmassá válnak." *Ole Nydahl*


          

A lényeg

A szépben az a legszebb,
ami leírhatatlan,
a vallomásban az,
ami kimondhatatlan,
csókban a búcsúzás
vagy nyíló szerelem,
egyetlen csillagban a végtelen.
Levélhullásban erdők bánata,
bújócskás völgy ölében a haza,
vetésben remény, moccanás a magban,
kottasorokban rabul ejtett dallam,
két összekulcsolt kézben az ima,
remekművekben a harmónia,
részekben álma az egésznek,
és mindenben a lényeg,
a rejtőzködő, ami sosem látszik,
de a lélekhez szelídült anyagban
tündöklőn ott sugárzik.

* Fésűs Éva*


Ahol még jelen vagyok

http://poet.hu/tag/Melba

 



Pedig vártam, nagyon vártam, hogy újra enyém legyen az életem! De kiről fogok ezután gondoskodni, kiért aggódom majd, kire főzök, és kivel veszekszem?
Ahol megtalálhattok
Megosztás
Látogatók

2012.07.10-

free counters

2013 március 7. 18:21

„Túl hosszú ideig nem akarnék itt maradni”

(forrás: Hvg, Blikk, alon.hu, promenad.hu)

Közvetlen közelről nem láttam, de a párom mesélte anno, amikor a 'nyóckerben' dolgozott, bejött az üzletükbe A Cipő. Mint kiderült az utcában lakik és lakásfelújításhoz akart vásárolni különböző anyagokat. Ez még a pályájuk elején volt.

Pár éve viszont volt szerencsém egy szabadtéri   koncertjükön lenni a Bókay kertben, ahol a Szeptemberfest program keretében léptek fel. Semmi művészi allűrjük nem volt, nagyon emberien és egyszerűen adták elő számaikat. Sokszor énekeltette meg a közönségét, s igen nagy sikerük volt!

Nem tartozom a kimondott rajongótáborhoz, de mindig szívesen hallgatom az együttes dalait. Szeretem a zenéjüket - még, ha olykor pesszimista felhangja van némelyik daluknak. De amikor ilyen zenére van szükséged valahogy a kezed hozzájuk vezet. A népi hangszerekkel átszőtt, egyedien dallamos és a szókimondó dalszövegeiket nagyon díjazom.

Mint utólag a sajtóból és a médiából is megtudhattuk, Bódi Laci hosszú ideje küzdött szívritmuszavarral. Négy éve megoperálták, de idén, február közepén leállt a szíve, és csak az mentette meg az életét, hogy az ott lévők elkezdték az újraélesztést, míg a mentők kiérkeztek. Kórházba szállították és gégemetszést hajtottak rajta végre, hogy szabaddá tegyék az oxigénellátást, majd szervezetének regenerálódása érdekében mélyaltatásban tartják. Egy hét után megpróbálták az altatásból visszahozni, ami nem sikerült, de az együttes tagjainak hangjára pulzusemelkedéssel reagált. Ez jó jel, de sajnos nem elég.

"Az  MRI-vizsgálat szerint nincs morfológiai elváltozás a zenész agyában, ezért bármikor felébredhet a kómából." Tovább»

2013 február 21. 18:39

"Semmit se tarts többre, mint a mai napot!"

 

Szó mi szó, elég tömören és velősen fogalmazott a német író, de ha jól belegondolok Goethének teljesen igaza van. Ma kell(ene) derűsnek, sikeresnek, boldognak, esetleg tán még egészségesebbnek lenni. A sor persze tetszés szerint folytatható, kinek-kinek ízlése szerint. A mai nap már csak azért is értékes lehet, mert megélted. Ha kellemesen, akkor mindenképp jól telt el. Ha a napod beárnyékolta egy kis felhő, akkor legalább nem kellett napszemüveg és ma is láttál, tanultál valamit az élet borúsabb oldaláról. Nézőpont kérdése az egész, és igen is szerencsés az, aki minden átélt rosszban meg tudja találni azt a pici jót is! Mindegy, hogy otthon, vagy a munkahelyeden, de sikeresen megoldottál egy feladatot, vagy éppen valami finomat ebédeltél, esetleg jót beszélgettél a szomszéddal, vagy újra találkoztál egy régi baráttal...., szóval örültél a nap apró, emberi történéseinek.

 

égebben még átsiklottam olyan dolgokon amiket természetesnek vettem, hogy vannak. Idén viszont tudatosabban figyelek a részletekre, és már képes vagyok venni a jeleket. Sokszor elé megyek a boldogságnak, és ha sikerül tetten érnem minden nap juthatok valami örömmorzsához. Nem várni kell, hanem meg kell élni a mindennapokat, és mikor máskor, ha nem MA! Mindig MA van a legjobb alkalom!
Mondják alkalom szüli a tolvajt is! Tehát nincs más hátra neked sem, mint elkapni azt a pillanatot, amikor a boldogság megérint és gyorsan a tarisznyádba tenni. Ha nem teszed úgy elszalad melletted az élet, hogy csak na! 

Lényeg a lényeg: a tegnap már elmúlt, a holnap még csak ezután jön, de közöttük van, ami igazán a lényeg. És ha már Goethét idéztem elfér mellé angol kollégájának, Tolkien idevágó gondolata is: "Lehet, hogy MA van az a holnap, amit tegnap annyira vártál!"

Annyi mindenképp bizonyos, hogy a holnap más lesz, mint a tegnap volt. Ez törvényszerű, hisz minden változik; az idő kerekét nem állíthatod meg. De attól még jó lehet a holnapod, különösen, ha MA teszel érte. És ha sikerül, lehet mosolyogni! Tényleg mosolyogtál már MA?



2012 augusztus 2. 18:16

Hat évig - Lennék . . . .

 

iszek a véletlenekben, még akkor is, ha a legtöbben azt állítják, hogy "mégpedignincsenek, mert minden okkal történik"! Hát persze, az ok-okozati történéseket nem vitatom, de ennek ellenére állítom, hogy vannak . . . .

Nemrég belső indíttatásomnak tettem eleget, és meglátogattam az amatőr versírók oldalát, gondoltam felteszem azt a pár versemet, amiket irogattam. Itt találtam rá egy erdélyi kis faluban élő mozgássérült lány verseire. És itt jön a véletlenszerűség...., és pár sor a bemutatkozásából:

"Amit szeretnék nagyon, és ami a nagy vágyam, hogy legyen egy (vagy több:) saját kötetem…
Hálás lennék, ha valaki tudna ebben nekem segíteni, akár tanáccsal, vagy más módon.
Vettem már részt pályázatokon és antológiákban is. Szeretem megméretni és kipróbálni magam."

Tovább»

2011 február 24. 17:44

ÉLJ!

 

 

"Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és csalódtam olyanokban akiktől sosem vártam volna. Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem mikor már nem bírtam tovább. Szereztem örök barátokat. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam visszaszeretni. Repkedtem a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet, esküdtem örök hűséget, de volt, hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak. Sírtam zenehallgatás, vagy fényképalbum lapozgatása közben és felhívtam valakit csak azért, hogy halljam a hangját. Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek. Sokszor éreztem meghalok a vágytól és féltem elveszítek valakit aki nagyon fontos számomra, a végén mégis elvesztettem. DE TÚLÉLTEM! És még most is ÉLEK! Az életet nem csak túlélem és Neked sem ajánlom, hogy ezt tedd. ÉLJ! A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszteni és merészen győzni, mert a világ a bátraké és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon."

(Charles Chaplin)

2010 augusztus 15. 16:17

Gondolatok

 

2010 július 25. 20:20

Álmomban

lmomban látogatóban jártam Istennél. Bekopogtam, hogy beszélgetni szeretnék vele, ha van rám ideje. Az Úr elmosolyodott és így válaszolt:
- Az én időm végtelen, mindenre jut belőle. Mire vagy kíváncsi?
- Az érdekelne, mit tartasz a legfurcsábbnak az emberekben?
- Azt, hogy nem szeretnek gyerekek lenni, siettetik a felnőtté válást, majd visszavágyódnak a gyermekkorba. Azt, hogy akár az egészségüket is feláldozzák, hogy sok pénzük legyen, majd rengeteg pénzt költenek rá, hogy visszanyerjék egészségüket.
Azt, hogy izgatottan lesik a jövőt, hogy megfeledkeznek a jelenről, így aztán nemhogy a jövőt, de a jelent sem élik meg. Azt, hogy úgy élnek, mintha sose halnának meg és úgy halnak meg, mintha sose éltek volna.

-   Atyaként mit szeretnél, hogy gyerekeid mely tanulságokat jegyeznék meg?
- Tanulják meg, hogy senkiből nem lehet erővel kicsikarni a szeretetet. Hagyni kell, hogy szerethessenek. Nem az a legértékesebb, hogy mit szeretnénk az életben, hanem az, hogy kik állnak mellettünk. Tanulják meg, hogy nem célszerű másokhoz mérni magukat, saját magukhoz képest legyünk elbírálhatóak.
Fogadják el, hogy nem az a gazdag, akinek a legtöbbje van, hanem az, akinek a legkevesebbre van szüksége.
Tanulják meg, hogy csak néhány másodperc kell ahhoz, hogy mély sebeket ejtsünk azokon, akiket szeretünk, ám sok-sok év kell ahhoz, hogy ezek begyógyuljanak.
A megbocsátást, a megbocsátás gyakorlásának útján kell megtanulni.
El kell fogadni, hogy vannak olyanok, akik mélyen éreznek, de nem tanulták meg kimutatni érzelmeiket.
Meg kell tanulni, hogy bármit lehet pénzen venni, csak boldogságot nem. Két ember nézheti ugyanazt a dolgot, és mégis két másféle dolgot látnak.
Meg kell tanulni, hogy az az igazi barát, aki mindent tud rólunk, és mégis szeret. Nem mindig elég, ha mások megbocsátanak, meg kell bocsátanunk magunknak is.
Búcsúzásnál megköszöntem szavait, Ő pedig így válaszolt:
- Az emberek elfelejtik mit mondtál, mit csináltál. De arra  emlékezni fognak, hogy milyen érzéseket ébresztettél bennük."