Creative Commons Licenc

Nevezd meg!

 Ne add el!

 Ne változtasd! 

 

Néha egy hang, egy íz, egy illat 
 fellebbenti  a múltnak fátylát, 
és bolyongok emlékeim
 útvesztőiben, ha
megérzem
 a kávé illatát. 

 Ahhoz, hogy Boldog légy nincs szükség semmi másra csak egy Őszinte, Megbízható Társra, egy Összetartó Családra, pár Igaz(i) Jóbarátra és Élj Önmagaddal Békében. Minél több Embert gyűjtögetsz magad köré és minél több Emberrel szeretnél kiegyensúlyozott életet élni, annál nagyobb kudarc vár rád, hisz mindenkinek szeretnél majd megfelelni, mindenkire odafigyelni és ez sajnos nem megy, felőrlődik benne az Ember. Egyszerűen csak SZERESS nagyon egy pár Embert, a Többieket meg NE BÁNTSD MEG. *melba*

    Amikor az ember átlépi az 5. X-et, addigra már sok mindenen túl van, rengeteget változik, jobban átlátja azokat az összefüggéseket, amelyektől megérti az életét, és azt, hogy mi, miért történt vagy történik vele. A lelkem még fiatal, de szellemem már érett, és ez bölcsebbé, nyugodtabbá tesz. Bár az igazi bölcsesség csak keveseknek adatik meg, az odavezető út jelentősége mégis felbecsülhetetlen. Őszintén azt is meg kell vallanom, ha egy nő elmúlt ötven, abban nincs sok öröm ...., ááá, csak viccelek. Ötvenen túl az a legjobb, hogy átlépsz a "nem is látszol annyinak!" kategóriából a "jól nézel ki a korodhoz képest!" táborba. Óriási nyomástól szabadulsz meg egyszerre, mert megengedheted magadnak, hogy ráncokat viselj vagy egy kis pocakot eressz. Egyetlen dolog rémiszt, így ötven felett, ez pedig az ösztönös előérzet. Ilyen korban már hálás lehetek a sorsnak, hogy egyáltalán megértem, és már éltem annyit, hogy elveszítettem olyanokat, akiket nagyon szerettem. Tudom, hogy az idő véges, hiszen kevesebb van előttem, mint mögöttem, és azt az időt amire még számíthatok szeretném úgy élni, hogy jól érezzem magam a bőrömben. *melba*

"Néha azért jusson eszedbe: az évek múlásával te is visszaadogatod a díszeidet. Ám ha közben lélekben gyarapodsz, nem érhet veszteség, mert e csinosságok vonzatai - szeretet, szeretet, szeretet - megmaradnak, felkavarhatatlanná mélyülnek, más értelmet nyernek, és kiderül, sosem a külsőnek, hanem a teljes lényednek szóltak." *V.Fable*

,,A boldog élet titka az, hogy az embernek legyenek sikerei, amelyekre büszke lehet, és legyenek céljai, amelyek hajtják."
*Jeff Lindsay*

 

 

 

“Kozmikus törvény, emlékszel? A hasonszőrüek vonzzák egymást. Te csak legyél, aki vagy, csendes, egyenes, világosfejű. A dolog önműködő: ha azt adjuk, amik vagyunk, ha minden percben megkérdjük magunktól, valóban azt akarjuk-e tenni, amit tenni készülünk, és csak akkor tesszük, ha a válaszunk igen, akkor automatikusan el fognak kerülni bennünket azok, akiknek nincs mit tanulniuk az olyanoktól, amilyenek mi vagyunk, és vonzani fogjuk azokat, akiknek van, és akiktől nekünk is van tanulnivalónk.” *Richard Back*

"Az ember rájön, hogy amint megváltoztatja gondolatait a dolgokról és más emberekről, a dolgok és más emberek megváltoznak vele szemben... Az ember nem azt vonzza, amit szeretne, hanem ami rá hasonlít... Az istenség, amely sorsunkat alakítja, mi vagyunk. Saját magunk... Amit az ember elér, az gondolatai egyenes következménye... Csak akkor emelkedhetünk fel, győzhetünk és lehetünk sikeresek, ha gondolatainkat is felemeljük..." *Dale Carnegie*


"Nem kívánok ragyogást, pénzt, dicsőséget. Csak egy tűzhelyet kívánok. Hívó lámpa fényt, meleget azoknak, akiket szeretek. Egy darab kenyeret, csendet, pár halk szót, jó könyvet, és kevés embert. De az aztán Ember legyen!" *Fekete István* 

 

"Aki szeretetben él, nem büszke, nem akar másokon uralkodni, nem halljátok soha, hogy hibáztatna, vagy gúnyolna másokat. Nem kutat mások szándékai felől, nem hiszi azt, hogy ő jobban cselekszik, mint mások, és soha nem tartja többre magát embertársainál. Aki szeret, az amennyire csak lehet, elkerüli, hogy fájdalmat okozzon." *Vianney Szt.János*

"A halogatás egyszerűen ostobaság. Holnap ugyanúgy döntened kell, akkor miért ne tennéd meg már ma? Azt hiszed, holnap bölcsebb leszel, mint ma? Azt hiszed, holnap elevenebb leszel? Hogy holnap fiatalabb vagy frissebb leszel, mint ma? Holnap csak öregebb leszel, a bátorságod is kevesebb lesz, holnapra tapasztaltabb leszel, és még több kifogást találsz. Holnapra a halál egy nappal közelebb ér hozzád, és ettől csak még jobban megijedsz, még tétovább leszel. Soha ne halogass. Ki tudja? A holnapot talán meg sem éred." *Osho*

  

Ui.: Érdekes dolog ez a halogatás. Életem törvényszerűségeiből kiindulva úgy tapasztaltam,  hogy  a  legtöbb helyzetben a  legelső megérzésem volt a helyes. Az 'alszom rá még 1-et' döntéseimet, - ha előzőleg más volt, mint az első pillanatban - utólag mindig megbántam. *melba*

                            

 "A fiatalság mércéje nem (csak) az életkor,  hanem a szellem és a lélek állapota:  az akarat- és képzelőerő, az érzelmek intenzitása, a jókedv és a kalandvágy győzelme a lustaságon. Csak az öregszik meg, aki lemond eszményeiről. Az évek múlásával ráncossá lesz az arcod, de ha  kialszik benned a lelkesedés, akkor a lelked ráncosodik meg. Gondok, kétségek, az önbizalom hiánya, reménytelenség: mind hosszú évek, melyek nemcsak a testet húzzák le a föld porába, hanem a lelket is. Az ember - akár 16 éves, akár 66 - csodára szomjazik, elámul a csillagok örökkévalóságán, a gondolatok és dolgok szépségén: nem fél a kockázattól, gyermeki kíváncsisággal várja, mi lesz holnap, szabadon örül mindennek. Olyan fiatal vagy, mint a reményeid, olyan öreg, mint a kétségeid. Fiatal vagy, amíg befogadod a szépség, az öröm, a merészség, a nagyság,  az ember, a föld, a végtelenség hírnökeit. Csak akkor öregszel meg, ha már nem szárnyalsz, és hagyod, hogy a pesszimizmus és a cinizmus megdermessze a szívedet." 

       "A nagy titok: úgy járni végig életutunkat, hogy ne kopjunk el. Erre az olyan ember képes, aki nem az embereket és a tényeket veszi számításba, hanem minden élményét önmagára vetíti vissza, és a dolgok végső okát önmagában keresi."

"Néha kialszik bennünk a fény, de aztán ismét felgyúl, ha találkozunk egy másik emberi lénnyel. Mindannyian óriási hálával tartozunk azoknak, akik képesek újból felgyújtani ezt a belső fényt."

*Albert Schweitzer*

                                 

"Nem a külső dolgok tesznek minket boldoggá, hanem a dolgokhoz való hozzáállásunk. Ha nincs bennünk nyitottság, akkor a legvonzóbb társ szépsége is megfakul, és a legörömtelibb dolgok is unalmassá válnak." *Ole Nydahl*


          

A lényeg

A szépben az a legszebb,
ami leírhatatlan,
a vallomásban az,
ami kimondhatatlan,
csókban a búcsúzás
vagy nyíló szerelem,
egyetlen csillagban a végtelen.
Levélhullásban erdők bánata,
bújócskás völgy ölében a haza,
vetésben remény, moccanás a magban,
kottasorokban rabul ejtett dallam,
két összekulcsolt kézben az ima,
remekművekben a harmónia,
részekben álma az egésznek,
és mindenben a lényeg,
a rejtőzködő, ami sosem látszik,
de a lélekhez szelídült anyagban
tündöklőn ott sugárzik.

* Fésűs Éva*


Ahol még jelen vagyok

http://poet.hu/tag/Melba

 



Pedig vártam, nagyon vártam, hogy újra enyém legyen az életem! De kiről fogok ezután gondoskodni, kiért aggódom majd, kire főzök, és kivel veszekszem?
Ahol megtalálhattok
Megosztás
Látogatók

2012.07.10-

free counters

2012 május 13. 19:09

El kell, hogy engedj....

Alig múlt 2 hete, hogy érettségire készülő lányom ballagásán voltam. Amikor átvette tőlünk 'képzeletbeli' kis csokrunkat önkéntelenül rácsodálkoztam arra a komoly, fiatal nőre, aki előttünk mosolyogva megállt egy pillanatra. Életemben - talán most először - igazán átéreztem Édesanyám bánatát, aki annak idején könnyekkel a szemében indított útra. "Ne sírj! Nem temetni jöttünk!" - bökött oldalba együttérzőn a párom. Ettől egy pillanatra elmosolyodtam....; de igenis 'temetni', tiltakoztam magamban. Elbúcsúzni attól a copfos kislánytól, aki valaha volt, és helyet adni a lelkemben valami újnak, valami ismeretlennek.

Pedig vártam, mennyire vártam, hogy újra enyém legyen az életem! Mégis el kell Őt engednem, még ha fáj is mindkettőnknek....!

De kiről fogok ezután gondoskodni, kiért aggódom majd, kire főzök (mosok, vasalok, varrok, stb.) és kivel veszekszem olyan jókat, mint annyiszor, hogy a végén már fuldokoltunk a nevetéstől? 
Mivel töltsem ki az űrt, melyet majd a távozása hagy?

Megannyi kérdés, melyekre egyedül nekem kell megtalálnom a választ....


2012 április 28. 15:08

Villanásnyi öröklét (A hit ereje II.)

hitnek akkora ereje van, hogy általa olyan dolgokat is képes vagy véghez vinni, amiben eleinte csak reménykedsz. Lehet ez egy álom, egy terv amit szeretnél, hogy megvalósuljon, vagy beteljesüljön. Lehet egy előtted álló kihívás vagy feladat, amivel jobbá tehetnéd saját és mások életét....

Most gondold végig eddigi életed és rá fogsz döbbenni, hogy amikor fontos döntés előtt álltál a hited segített, hogy képes vagy rá...., hogy elérheted! Ez az a láthatatlan erő, ami segít, még ha nem is hiszel benne,.... úgy igazán, mélyen. A legeslegelső lépcső, amit minden próba előtt meglépsz!

Kérdés, hogy az istenhívők mitől válnak azzá, hogy vakon elfogadják Isten létezését és határtalan erejét? És mikor válik egy ember vallási értelemben hívővé, vagyis mi idézi elő, hogy teljesen befogadja Istent a szívébe?

Az alább 4 részes videó bemutatja, hogy egy fiatalember, aki eddig a pontig még az árnyékával sem foglalkozott ezzel a kérdéssel. Minden napját a mának élte, a pillanatnyi gyönyöröknek, és habzsolta az élet kínálta élvezeteket. És ekkor jön egy végzetes helyzet, ami addigi életét sarkaiban kifordítva megváltoztatja elképzelését a hitről. Egy felismerés, egy átélés, egy tudatmódosulás, vagy nevezzük egész egyszerűen egy megélt csodának, ami átértelmezi mindezt, és összekapcsolja számára a hit kétértelmű jelentését. A halál szele, hallucinálás, vagy valami más?

Az alábbi 4 részes videó ezt mutatja be.

 

 

 

 

2012 február 26. 15:03

Hajnali képek eNről

Már jó ideje, hogy eNnel beszéltem. Sokat gondolok rá, mi lehet vele, és.... bevallom nagyon várom, újra hallani a hangját, megnyugtató szavait, amint azt mondja: "Ne izgulj, minden rendben van, jól vagyok, és a jövő héten megyek dolgozni!"


Kár, hogy illúzió, bár szinte valósnak látom kora reggeli, álmos gondolataimat, aznapi tennivalóim miniatűr képeit...., és időnként fel-felvillan eN arca is.

Egyenlőre nincs hírem felőle. Várom a hívását, mégis előre félek attól amit mondani fog. Megfordult a fejemben, hogy felhívom, de utoljára abban maradtunk, hogy ő jelentkezik, amint megtud valamit.

Biztos, hogy történt már valami! VALAMIT MÁR KELL, HOGY TUDJON! Lehet, hogy rossz lett az eredménye és újra elvégzik a végső bizonyosság miatt. Ha jó lenne már rég elújságolta volna, nem várna vele ennyi ideig.

Még egyetlen kollégáért sem aggódtam így. Fura érzés, de annyira szívemhez nőtt ez a lány...,. azt hiszem mégis csak felhívom....

"Ha megtenném, amit nem teszek, ha nem hinném, amit elhiszek, már többet tudnék az elhallgatott mondatokról. 
Az életben annyi mindent nem értek, hogy egyre jobbnak érzem, amit megértek, és szeretem azt, ami azt jelenti, amiről szól. Ebben a dalban van négy akkord, ebben a dalban van egy gitár, ebben a dalban van néhány szó, és egy kicsit beNne vagyok én ...."

2012 február 23. 20:19

Amire nem is gondolnál

Van még valami, amit érdemes tudni a közösségi oldalakról. Sokan azt gondolják, hogy egy virtuális találkozóhely, vagy egy kikapcsolódási forma. Ez is igaz, de akár hiszed, akár nem főképpen az üzletről szól. Mint minden bizniszben, itt is a profit a cél, amit a reklámozásból szereznek, mivel a hirdetőknek annál értékesebb egy oldal, minél többen regisztrálnak rajta, és minél tágabb körben osztják meg másokkal a feltöltéseiket. Vagyis, minél több időt töltessz te vagy mások az oldalon, annál több reklám lesz elolvasva.  Tovább»

2012 február 22. 21:21

Arckönyv fehéren-feketén 2.

Mindenesetre tény, hogy a közösségi oldalak, akárcsak az internet nagyon hasznos tud lenni. Remélem, hogy tudja minden felnőtt on-line használó, hogy amit ezeken az oldalakon megjelentetünk, arról nemcsak azok értesülnek, akiknek konkrétan szól, hanem sokkal többen szereznek tudomást. Ezért nem árt elővigyázatosnak lenni, hogy milyen információkat adtok meg magatokról.  Itt főleg a tizenéves fiatalokra gondolok! Tovább»

2011 december 31. 20:00

A holnap kérdései

vajon....

"Képes leszek szeretni minden szeretetlenség fölött,
Adni akkor is, ha mindentől megfosztanak;
Örömmel dolgozni minden akadály ellenére;
Kinyújtani a kezem még a legnagyobb magányban és elhagyatottságban is;
Felszárítani a könnyeimet akkor is, ha zokogok;
És hinni akkor is, ha nem hisznek bennem."

 

.... remélem, hogy igen, de mindehhez olyan lelkierő  kell, amit ma még nem érzek.

És nem is gondolok bele mélyebben, inkább 'megpróbálok örülni' a jelennek....


2011 szeptember 30. 13:15

Jövőnk múlhat rajta...?

Amikor csak tehetem a heti zöldség-gyümölcs felhasználásunkat a helyi piacon szerzem be. Nincs túl messze, és jó időben még bicajjal is megközelíthető, persze csak akkor, ha nem a téli eltevésre tervezek vásárlást, vagy szedést. Kihangsúlyoztam, hogy heti, mert nálunk sajnos csak vasárnap, 6-12 óráig tart nyitva. A legtöbb élelmiszert általában a nagyobb hipermarketekben szerezzük be. Eddig nem figyeltem arra, hogy a termék magyar-e, inkább arra, hogy mennyibe kerül. Nincs miért szégyenkeznem, de jelenleg ez dominál elsődlegesen. Pedig még a csapból is az folyik, hogy vásárolj inkább magyar terméket, mert ezzel a pénz az országban marad. A vállalkozó remélhetőleg itthon költi el a nyereségét, közben más hazai cégek szolgáltatásait is itt veszi igénybe. Újabb munkahelyek nyílhatnak meg és a munkanélküliek száma is csökkenhet. Az adóit mindenképp itt fizeti be, így gazdaságunkat támogatva, mindannyian profitálhatunk. Ez mind szépen hangzik, de....

Jogos kérdés, de csak meddő felvetés, hogy(?) képesek a multik sokkal alacsonyabb áron beszerezni az import árut? Mint ahogy az is, miért nem tudja felvenni a versenyt a magyar? Miért drágább a magyar termék, mint az import, pedig mennyivel több a szállítási-tárolási és egyéb költsége a külföldinek, mint az itthon előállítottnak?


Figyelmesen nézzétek meg a videót, akár többször is, mert hihetetlen adatokat fogtok hallani!

(a gondolat folytatása előkészítés alatt)

2011 augusztus 16. 18:56

Reménytelenül....

 

Az ember végül homokos

szomorú, vizes síkra ér,

szétnéz merengve és okos

fejével biccent, nem remél.

József Attila

2011 július 1. 21:37

RAB VAGY TE IS!

A megszokás nagyúr, és idővel a rabjává lehet válni. Szinte kivétel nélkül mindenki hajlamos, hogy mindennapjait szokásai bűvöletében élje. Általában a megszokás negatív irányu, de sok esetben lehet pozitív is. Eszerint cselekszünk, és egy idő után már gondolatunkat is ez határozza meg. A napi rituálék egyfajta biztonság érzetet adnak, mert amíg ezek megvannak körülöttünk, addig stabilnak érezzük az életünket. Ha valami változás lép be és felborul az általunk kialakított rendszer, akkor egy kicsit leblokkolunk, és már nem érezzük annyira kereknek a világot. Közben pedig nem vesszük észre a rosszat, mert fokozatosan sodrodunk bele, és úgy járunk mint a kísérleti béka, aki megfőtt a fürdővízben....( a kísérlet  leírása ITT)

Mindaddig így teszünk, mígnem fel nem ébreszt valaki, hogy hahó, mit csinálsz? Mondhatjuk, hogy kinek miköze van hozzá, de azért elgondolkodunk. És mert a változást, változtatást legtöbbünk nehezen viseli, ezért eszünk ágában sincs szokásunktól megválni. Mert az nekünk jó! De biztos hogy jó? Hosszas győzködésünk és tervezgetés után lehet, hogy rövid időre sikerül váltani, de a nagyúr felülemelkedik és újra legyőz. Az életmódváltás jobbára valamilyen nagyobb trauma hatására változik meg, és csak ezután tudunk 'megszabadulni' rossz szokásainktól. Lehet, hogy a pozitív dolgok szokássá válása valamivel nehezebben megy, de mindkét esetben a tudatosságnak és a lelkierőnek óriási szerepe van. De vajon mikor válik a megszokás függőséggé?

 

"Ahelyett, hogy elítéljük az embereket, próbáljuk megérteni őket.
Próbáljuk meg kideríteni, hogy miért teszik azt, amit tesznek.
Ez sokkal hasznosabb és érdekesebb, mint a puszta bírálat,
amellett rokonszenvet, türelmet és jóakaratot ébreszt."

2011 június 4. 19:35

Az élet megy tovább, az eper meg most érik....

Azt ígértem, ha túl leszek a zavaros időszakon és rendeződnek a dolgaim folytatom. Túl lennék rajta? Látszólag igen, mert az élet megy tovább és nem lehet önző módon a 'sebeimet nyalogatni'. Inkább majd azt az edény, amiben az epret fogom holnap  lekvárnak (dzsemnek) megfőzni. Ma kora reggel a gyerekekkel Szigetszentmiklósra rándultunk egy kis eperszedésre. A hatalmas eperföldnek egy pici részét tettük magunkévá. Nemcsak a rekeszekbe, de a pocakunkba is pakoltunk jócskán.

 

 

Aki családban él és vannak gyermekei  annak másodlagos a saját problémája, még ha a megélhetés forog is kockán. Szóval még egyáltalán nem vagyok túl, és úgy gondolom, hogy még csak ezután jön az igazán nehéz időszak....{állásinterjuk}.

Sosem fogom megtudni, hogy MIÉRT?

 

Ha fiatalabb lennék valószínűleg a boldogulás esélye miatt lehet, hogy idegen országban keresném az új lehetőségeket. Mert itt az esély egyenlőségről csak beszélnek, de mögötte a nagy semmi van, és a be nem váltott ígéretek....