- mondta hétvégén a lányom. Mintha az ég sugallta volna,  még abban az órában egy érdekes rádió műsor ragadta meg a figyelmem. Az Y-generációról volt szó, akik egyszerre élnek  virtuális és valós életet. Lényegében arról volt szó, hogy az intimitást, a barátságot, a párkapcsolatot teljesen másképp élik meg a mai kamaszok és huszonévesek, mint az előző generációk. Tény, hogy szinte mindenki sok időt tölt a számítógép, az internet előtt. Közösségi portálokon időznek, vagy csetelnek, zenét hallgatnak, filmet néznek, játszanak. Egyéni műfaj, az elidegenedés, elmagányosodás folyamata, miközben azt az érzést kelti, hogy sokakkal állunk kapcsolatba. Bármi történik velünk szinte azonnal megoszthatjuk másokkal. Ez azért veszélyes, mert nincs időnk arra, hogy a történtek leülepedjenek bennünk, és kitermeljük magunkból a megoldást, ami nem a barátaink vagy az ismeretlen ismerőseink véleménye, hanem a sajátunk.

Ez a legújabb korosztály online életének folyamatos gondozása szinte korszakos  elvárás, még a játékok is ezt sugallják. De a tényleges, hús-vér találkozásokból álló barátság soha nem lesz mérhető ahhoz, hogy valakinek több száz ismerőse van egy közösségi portálon. A virtuális létezés most simul a reálishoz, ezt az átmeneti korszakot éljük jelenleg. Az új generációnak nem okoz problémát, hogy életének legszemélyesebb részleteit megossza távoli ismerőseivel, vagy akát teljesen ismeretlen emberekkel. Régen a magánélet védelme teljesen természetes volt, ma viszont ezek a határok kezdenek feloldódni. Szerintem ez a folyamat nem tudatos, csupán abból adódik, hogy kényszeresen információt kell megosztani egymással. Ha vki 10 percenként közöl  a neten vmit magáról, akkor óhatalan, hogy egy idő után mélyebb információkat fog elárulni.

A párkapcsolatokban már 10-15 évvel ezelőtt megjelent az önérvényesítés, az agresszivitás, a nárcizmus, ami egészen másfajta talajt biztosít a szerelemnek, hiszen az őszinteség és bizalom mellett ma mindenki igyekszik megőrizni a saját territóriumát. Azt hallottam nemrég egy fiatal lánytól, hogy azért nehéz ma párkapcsolatot kialakítani, mert "egyébként is annyi érdekes dolog van a világon". A kapcsolat így csupán egyfajta szórakozási formává válik, aminek másfajta szórakozásokkal, pld-ul az internettel kell versenyeznie. Generációs különbségek mindig is voltak, de a történelem során talán most először akkora a szakadék  a szülő és gyerek között, amit nem tudnak áthidalni. Korábban ugyanis mindig a szülő volt a tudás birtokosa, de most fordult a kocka. Az előző generáció most jóval kevesebb tudást ad át a fiataloknak, mert amit át tud adni, az a tudás már nem feltétlenül használható. Ma az idősebb érzi magát teljesen elveszve és lemaradva, és nagy kérdés, hogy az idősebb ember képes-e annyira rugalmassá válni, hogy odafigyeljen a fiatalabbra és hajlandó legyen tanulni tőle.

Ma már egyre több az olyan család, ahol a szülők értetlenül nézik, hogy a nagyon okos, jófejű, tehetséges gyerekük, miért a diplomákat és ösztöndíjakat halmozza ahelyett, hogy végre kezdene magával valamit. Való igaz, hogy a pályakezdés ma sokkal ingoványosabb talaj, mint mondjuk 30 évvel ezelőtt. És ha erről családi körben szó esik, akkor a legszeretőbb és legmegértőbb szülő sem tud igazán elvonatkoztatni attől, hogy az ő idejében a "rendes" embereknek életük során csak 1-2 munkahelye volt. És aki évente 2x változtatott m.helyet az könnyen megkaphatta a KMK-bélyeget (közveszélyes munkakerülés). Ma pedig, aki időben nem vált állást, azt lúzernek nevezik. Egy diplomás pályakezdő számára teljesen reális esély a munkanélküliség, és ahhoz sincs köze az ő valódi értékének, ha 3 év alatt négy cég szűnik meg alóla. Az Y-generáció tagjai ezért a legnagyobb szülői szeretet mellett sem biztos, hogy otthon használható tanácsokat kapnak, mert a mai világban homlokegyenest másfajta hozzáállás biztosítja a boldogulást, mint korábban. A piacorientált társadalomban felértékelődik a határozottság, az önérvényesítő képesség és az agresszivitás szerepe, miközben a bizalom, az őszinteség,  gyengédség, a kedvesség vagy az egymás segítése csökken, háttérbe szorul. A mai fiatal a saját személyes boldogságát kergeti és minél boldogtalanabb valaki, annál jobb fogyasztó válik belőle, mert a vásárlás ma sokszor önjutalmazásként és pótcselekvésként helyettesíti a magánéleti boldogságot.

- o -

 

"Ahelyett, hogy elítéljük az embereket, próbáljuk megérteni őket. Próbáljuk meg kideríteni, hogy miért teszik azt, amit tesznek. Ez sokkal hasznosabb és érdekesebb, mint a puszta bírálat, amellett rokonszenvet, türelmet és jóakaratot ébreszt."