Creative Commons Licenc

Nevezd meg!

 Ne add el!

 Ne változtasd! 

 

Néha egy hang, egy íz, egy illat 
 fellebbenti  a múltnak fátylát, 
és bolyongok emlékeim
 útvesztőiben, ha
megérzem
 a kávé illatát. 

 Ahhoz, hogy Boldog légy nincs szükség semmi másra csak egy Őszinte, Megbízható Társra, egy Összetartó Családra, pár Igaz(i) Jóbarátra és Élj Önmagaddal Békében. Minél több Embert gyűjtögetsz magad köré és minél több Emberrel szeretnél kiegyensúlyozott életet élni, annál nagyobb kudarc vár rád, hisz mindenkinek szeretnél majd megfelelni, mindenkire odafigyelni és ez sajnos nem megy, felőrlődik benne az Ember. Egyszerűen csak SZERESS nagyon egy pár Embert, a Többieket meg NE BÁNTSD MEG. *melba*

    Amikor az ember átlépi az 5. X-et, addigra már sok mindenen túl van, rengeteget változik, jobban átlátja azokat az összefüggéseket, amelyektől megérti az életét, és azt, hogy mi, miért történt vagy történik vele. A lelkem még fiatal, de szellemem már érett, és ez bölcsebbé, nyugodtabbá tesz. Bár az igazi bölcsesség csak keveseknek adatik meg, az odavezető út jelentősége mégis felbecsülhetetlen. Őszintén azt is meg kell vallanom, ha egy nő elmúlt ötven, abban nincs sok öröm ...., ááá, csak viccelek. Ötvenen túl az a legjobb, hogy átlépsz a "nem is látszol annyinak!" kategóriából a "jól nézel ki a korodhoz képest!" táborba. Óriási nyomástól szabadulsz meg egyszerre, mert megengedheted magadnak, hogy ráncokat viselj vagy egy kis pocakot eressz. Egyetlen dolog rémiszt, így ötven felett, ez pedig az ösztönös előérzet. Ilyen korban már hálás lehetek a sorsnak, hogy egyáltalán megértem, és már éltem annyit, hogy elveszítettem olyanokat, akiket nagyon szerettem. Tudom, hogy az idő véges, hiszen kevesebb van előttem, mint mögöttem, és azt az időt amire még számíthatok szeretném úgy élni, hogy jól érezzem magam a bőrömben. *melba*

"Néha azért jusson eszedbe: az évek múlásával te is visszaadogatod a díszeidet. Ám ha közben lélekben gyarapodsz, nem érhet veszteség, mert e csinosságok vonzatai - szeretet, szeretet, szeretet - megmaradnak, felkavarhatatlanná mélyülnek, más értelmet nyernek, és kiderül, sosem a külsőnek, hanem a teljes lényednek szóltak." *V.Fable*

,,A boldog élet titka az, hogy az embernek legyenek sikerei, amelyekre büszke lehet, és legyenek céljai, amelyek hajtják."
*Jeff Lindsay*

 

 

 

“Kozmikus törvény, emlékszel? A hasonszőrüek vonzzák egymást. Te csak legyél, aki vagy, csendes, egyenes, világosfejű. A dolog önműködő: ha azt adjuk, amik vagyunk, ha minden percben megkérdjük magunktól, valóban azt akarjuk-e tenni, amit tenni készülünk, és csak akkor tesszük, ha a válaszunk igen, akkor automatikusan el fognak kerülni bennünket azok, akiknek nincs mit tanulniuk az olyanoktól, amilyenek mi vagyunk, és vonzani fogjuk azokat, akiknek van, és akiktől nekünk is van tanulnivalónk.” *Richard Back*

"Az ember rájön, hogy amint megváltoztatja gondolatait a dolgokról és más emberekről, a dolgok és más emberek megváltoznak vele szemben... Az ember nem azt vonzza, amit szeretne, hanem ami rá hasonlít... Az istenség, amely sorsunkat alakítja, mi vagyunk. Saját magunk... Amit az ember elér, az gondolatai egyenes következménye... Csak akkor emelkedhetünk fel, győzhetünk és lehetünk sikeresek, ha gondolatainkat is felemeljük..." *Dale Carnegie*


"Nem kívánok ragyogást, pénzt, dicsőséget. Csak egy tűzhelyet kívánok. Hívó lámpa fényt, meleget azoknak, akiket szeretek. Egy darab kenyeret, csendet, pár halk szót, jó könyvet, és kevés embert. De az aztán Ember legyen!" *Fekete István* 

 

"Aki szeretetben él, nem büszke, nem akar másokon uralkodni, nem halljátok soha, hogy hibáztatna, vagy gúnyolna másokat. Nem kutat mások szándékai felől, nem hiszi azt, hogy ő jobban cselekszik, mint mások, és soha nem tartja többre magát embertársainál. Aki szeret, az amennyire csak lehet, elkerüli, hogy fájdalmat okozzon." *Vianney Szt.János*

"A halogatás egyszerűen ostobaság. Holnap ugyanúgy döntened kell, akkor miért ne tennéd meg már ma? Azt hiszed, holnap bölcsebb leszel, mint ma? Azt hiszed, holnap elevenebb leszel? Hogy holnap fiatalabb vagy frissebb leszel, mint ma? Holnap csak öregebb leszel, a bátorságod is kevesebb lesz, holnapra tapasztaltabb leszel, és még több kifogást találsz. Holnapra a halál egy nappal közelebb ér hozzád, és ettől csak még jobban megijedsz, még tétovább leszel. Soha ne halogass. Ki tudja? A holnapot talán meg sem éred." *Osho*

  

Ui.: Érdekes dolog ez a halogatás. Életem törvényszerűségeiből kiindulva úgy tapasztaltam,  hogy  a  legtöbb helyzetben a  legelső megérzésem volt a helyes. Az 'alszom rá még 1-et' döntéseimet, - ha előzőleg más volt, mint az első pillanatban - utólag mindig megbántam. *melba*

                            

 "A fiatalság mércéje nem (csak) az életkor,  hanem a szellem és a lélek állapota:  az akarat- és képzelőerő, az érzelmek intenzitása, a jókedv és a kalandvágy győzelme a lustaságon. Csak az öregszik meg, aki lemond eszményeiről. Az évek múlásával ráncossá lesz az arcod, de ha  kialszik benned a lelkesedés, akkor a lelked ráncosodik meg. Gondok, kétségek, az önbizalom hiánya, reménytelenség: mind hosszú évek, melyek nemcsak a testet húzzák le a föld porába, hanem a lelket is. Az ember - akár 16 éves, akár 66 - csodára szomjazik, elámul a csillagok örökkévalóságán, a gondolatok és dolgok szépségén: nem fél a kockázattól, gyermeki kíváncsisággal várja, mi lesz holnap, szabadon örül mindennek. Olyan fiatal vagy, mint a reményeid, olyan öreg, mint a kétségeid. Fiatal vagy, amíg befogadod a szépség, az öröm, a merészség, a nagyság,  az ember, a föld, a végtelenség hírnökeit. Csak akkor öregszel meg, ha már nem szárnyalsz, és hagyod, hogy a pesszimizmus és a cinizmus megdermessze a szívedet." 

       "A nagy titok: úgy járni végig életutunkat, hogy ne kopjunk el. Erre az olyan ember képes, aki nem az embereket és a tényeket veszi számításba, hanem minden élményét önmagára vetíti vissza, és a dolgok végső okát önmagában keresi."

"Néha kialszik bennünk a fény, de aztán ismét felgyúl, ha találkozunk egy másik emberi lénnyel. Mindannyian óriási hálával tartozunk azoknak, akik képesek újból felgyújtani ezt a belső fényt."

*Albert Schweitzer*

                                 

"Nem a külső dolgok tesznek minket boldoggá, hanem a dolgokhoz való hozzáállásunk. Ha nincs bennünk nyitottság, akkor a legvonzóbb társ szépsége is megfakul, és a legörömtelibb dolgok is unalmassá válnak." *Ole Nydahl*


          

A lényeg

A szépben az a legszebb,
ami leírhatatlan,
a vallomásban az,
ami kimondhatatlan,
csókban a búcsúzás
vagy nyíló szerelem,
egyetlen csillagban a végtelen.
Levélhullásban erdők bánata,
bújócskás völgy ölében a haza,
vetésben remény, moccanás a magban,
kottasorokban rabul ejtett dallam,
két összekulcsolt kézben az ima,
remekművekben a harmónia,
részekben álma az egésznek,
és mindenben a lényeg,
a rejtőzködő, ami sosem látszik,
de a lélekhez szelídült anyagban
tündöklőn ott sugárzik.

* Fésűs Éva*


Ahol még jelen vagyok

http://poet.hu/tag/Melba

 



Pedig vártam, nagyon vártam, hogy újra enyém legyen az életem! De kiről fogok ezután gondoskodni, kiért aggódom majd, kire főzök, és kivel veszekszem?
Ahol megtalálhattok
Megosztás
Látogatók

2012.07.10-

free counters

2013 április 19. 20:44

Virágkötéllel, selyempárnán

"A múltba vissza nézve valami fáj, valakit keresünk, aki nincsen már."

Most már tényleg kellemes, 'tavaszias' az idő, ezért  elültettem a téli álomból ébredező virághagymákat. Előkerültek a négylevelű lóhere hagymák is, amit pár éve, kedves szomszédnénimtől kaptam, melyek még tavaly is szépen kihajtottak, gyönyörű sötétrózsaszín virágokat bontva. Ezek a növények nagyon érzékenyek a hidegre, ezért késő ősszel - még a fagy beállta előtt - fel kell szedni, és a hagymákat száraz helyen kell átteleltetni. Akkor írtam Panninéniről is, ITT olvashatjátok a történetét.

A munka után gondoltam meglátogatom, és elújságolom, hogy ma földbe kerültek a szerencsehozó hagymák. Meglepődtem mikor csengetésemre nem a néni, hanem egy férfi jött elém. Kérdésemre elmondta, hogy a nagynénje a hónap elején rosszul lett, kórházba szállították, de útközben leállt a szive, és a mentősök már nem tudták visszahozni. A hír hallatán szinte a földbegyökeredztem és alig tudtam megszólalni. Elkéstem...., előbb kellett volna! Ha korábban el tudom ültetni, akkor már előbb is átmehettem volna, de az idő nem engedte, és a fejemben kőröztek az értelmetlen "ha"-mondatok. Nem olyan rég találkoztam vele, nem említette, hogy valami nincs rendben, igaz sosem panaszkodott....  És most elment, örökre, és vele ment az a temérdek tapasztalás és tudás....


"Megszűnt önmaga lenni, hogy "Minden" lehessen...."

 

 

{forrás: http://www.1000questions.net}

2012 november 16. 15:34

(N)Agytakarítás. . . . csapatmunkával

lőször is a házban, azon belül pedig a szekrényekben, a ruhákkal kezdtem. Válogatok és szelektálok. Ami jó rám az marad, a többit zsákolom. Amikor elterveztem, hogy nekifogok már meg volt a fejemben, hogy miket fogok 'kiselejtezni'. Mikor benne voltam rájöttem, hogy nem is olyan könnyű eldönteni mi menjen. Amiben bizonytalan voltam felpróbáltam, és a tükör előtt nézegetem, hogy áll, vagyis hol feszül. Komolyan mondom röhejes, miért ragaszkodom még mindig hozzájuk? . . . . Miért? Miért? - mert még szeretem mindegyiket! Igaz, hogy a fele már szinte rám sem jön, némelyikben meg úgy nézek ki, mint egy jóllakott óvodás. A próbák közben visszalapozok gondolatban és felrémlik, hogy szinte mindegyik darabhoz köt egy kép, egy élmény, de van olyan is, ami rossz emlékeket idéz fel, mégis megtartottam őket idáig. Az idő múlásával elhalványodnak a kellemetlen emlékek, sőt olykor meg is megszépülnek....

Tépelődésemet látva a hátország besegít: "amit idén nem vettél fel azt valószínűleg jövőre sem fogod hordani" - harsogják. Milyen bölcs megállapítás fiatal koruk ellenére, és bírom bennük ezt a fedetlen őszinteséget! De nem tudnak mindent! Nem tudják, hogy nekem mit jelent egy-egy darab elengedése. Aztán döntök, hogy amit végképp 'kinőttem', attól fájó szívvel megválok és megy a zsákba. Ruhatáram a felére csökkent, a maradék is elég, majd egy újabb átcsoportosítás után végre befejezem az ábrándozást, a pakolást és becsukom a szekrények ajtaját.

Időnként meg kell válni dolgoktól, hogy szellősebb legyen körülöttünk a tér. Rájöttem, ha sok a 'kacat' egyre ingerültebb leszek, nyomaszt a rendetlenség, és pillanatok alatt elveszítem a türelmem. A káoszt meg aztán végképp nem bírom! - és, hogy ennek elejét vegyem időnként szelektálok. Ilyenkor nemcsak a ruháktól válok meg, hanem egy-egy emlékkép, és a hozzá kötődő személyeket is elengedem. Ahogy mondani szokták feldolgozom, és "elvarrom a szálakat", becsukom a nyitott kapukat, hogy helyet adjak az újaknak.
A rámolás során előkerülnek megsárgult papírok, régi gépek jótállásai, és egyéb feleslegessé vált iratoktól is végső búcsút veszek. Nem is értem, hogy lehet valaki betegesen szenvedélyes gyűjtögető, hogy tud normális életet élni a felfordulásban, a lomok között.

Végül az összegyűjtött ruhákat továbbadtam, pontosabban elajándékoztam olyan embereknek, akik rászorultak, és igazi örömet szereztem vele. És a karácsony közeledtével ez csak a kezdet.

Rendet tettem kívül-belül, lelkemben harmónia, körülöttem tágas a tér.... Most már jöhet a Tél.

 


Tovább»

2012 augusztus 25. 17:47

Tágra nyílt szemek

. . . . nyisd ki  szemed és lásd meg, minek más is örülne.  Előljáróban annyit, hogy az alábbi történet, amit megosztok veletek hiteles, szereplői valós személyek, a könyv most is létezik, és a borítón futó lány írta e sorokat.

 

Valamikor így kezdődött:

Egyszer volt hol nem volt egy fiatal lány, akiben tornatanára fantáziát látott, hogy idővel versenysportoló válhat belőle. Elhívta a Központi Sportiskolába, nézzen körül melyik sportág tetszene neki. A gyermek több edzést végignézett, és a legjobban a szabadtéri futópályán érezte magát . . . . Aztán elkezdődtek a mindennapos délutáni edzések a suli után, melyek már közel sem voltak annyira látványosak, mint amikor a pálya széléről nézte. Mégis tovább gyűrte magát a fáradságos tréningeken, mert edzője bíztatta, hogy eredményei alapján esélye van a közelgő versenyen dobogós helyezést elérnie. Az első megmérettetésen átélte a várakozás izgalmát, amit a felszökő adrenalin váltott ki és beleborzongott.

Tovább»

2010 november 1. 01:26

Gyertyák a síron

 

Ezen a napon valahogy vegyes érzéseim vannak. Szép, verőfényes napra ébredtünk, de nem felejthetjük el, hogy holnap Halottak Napja. Erre a napra tűzték ki  az emlékezést. Az emlékezést azokra, akik már nincsenek mellettünk. Pedig  a napi  pillanatokban is meg kellene Őket találni. Ha csokis-mákos palacsintát eszem, vagy bárhol látok ilyet eszembe jut, hogy a mamáénál senkié sem finomabb. A szeretett ember  elvesztésével, az időmúlásával és visszafordíthatatlanságával értékelődnek fel ezek a dolgok.

A másik lényeges kérdés,  amit fel kell tenni  magadban, hogy amikor élt, akkor is maximálisan megtettél Érte mindent? Kérés nélkül is figyeltél rá, akkor is, amikor már majdnem lecsukodott a szemed vagy haragudtál rá?
Saját hibáimból tanulva,  próbálok  emberi kapcsolataimhoz úgy hozzáállni,  lehet, hogy ez az utolsó nap, óra, amit Vele lehetek. Ezért nem akadok fenn aprócska parányi gondokon. A gondokat meg lehet beszélni, és a problémákra megoldást lehet találni.

Most állj meg egy pillanatra és gondolkodj el ezen, vajon  egész évben gondolsz azokra, akik már nincsenek  veled, vagy csak most, mert ez az a nap, amikor mindenki kimegy a temetőbe. Egy szál virágot vagy gyertyát mindenki megérdemel. Mert nem csak ez az 1 nap van,  hanem mellette van még nagyon sok, ahol folyamatosan bizonyíthatsz azoknak, akiket szeretsz, mert sosem tudhatod meddig lesznek még melletted!

2010 október 9. 00:47

~ JOHN LENNON ~

Bármit is tegyek a Beatles utáni időben, a gyászbeszédemnek így kell kezdődnie:

"John Lennon, ex-Beatle...." (John Lennon)

 


 

"New York, december 8., hétfő 22 óra 50 perc. A 72. utca és a Central Park sarkán, a Dakota épület előtt, egy 25 éves izgatott férfi várta bálványát, John Lennont. Egy kocsi állt meg.

- Mister Lennon?

Nincs idő válaszolni. Mark David Chapman meghúzza a 38-as Honoluluban gyártott pisztoly ravaszát.... hétszer, majd kiesik kezéből és a lábához hull. Egy őrült meggyilkolt egy mítoszt.

A  kórházba érkezéskor megállapították, hogy Lennon már halott. A baleseti sebész megállapítása szerint 3 lövés volt a mellkasán, 2 a hátában és 2 a bal vállán. Esélye sem volt a megmenekülésre, túl sok vért veszített. Fél óráig próbálták nyílt szívmasszázzsal és vérátömlesztéssel újraéleszteni. Hiába. Az egyik golyó szétroncsolta a fő ütőeret, a másik kettő kimenetkor ökölnyi lyukakat ütött a hátán. Amikor az orvos kiment Yokóhoz, hogy közölje a szomorú hírt, Yoko, még mielőtt az orvos megszólalhatott volna, azt kérdezte: Hol a férjem? A férjemmel akarok lenni. Biztos azt akarja, hogy vele legyek. Hol van? A férje minden erőfeszítésünk ellenére meghalt - mondta az orvos. Yoko sírva kérdezte: Azt mondja, alszik?

Lennont  23:07-kor halottnak nyilvánították."

(forrás: Zeneműkiadó V. Bp. 1981.)


A BEATLES egykori alapítóját, minden idők egyik legnagyobb hatású dalszerzőjét és előadóját, John Lennont 1980. december 8-án, 40 éves korában gyilkolták meg. Idén nemcsak születése 70. és halála harmincadik évfordulójára emlékezik a világ, hanem arra is, hogy negyven évvel ezelőtt, 1970-ben jelent meg a Beatles utolsó nagylemeze, a Let It Be.


 

Imagine
Let it be

Yesterday

Hey Jude

Penny Lane

Come Together

 

John & Yoko - john-lennon photo And I Love Her

 

Stand by me

 


 

John Lennon

John Lennon (9 October 1940 – 8 December 1980)

 


 

t t t

t t t

Ha élne, ma lenne 70 éves.




 

2010 augusztus 28. 01:54

Ha mást nem, küldj egy jó szót!

Ha egy zaklatott nap után nem jön a szemedre álom és le akarod csendesíteni hétköznapi gondok körül kavargó gondolataid, ha át akarod magadat adni valamilyen hipnotikus állapotnak, hogy ne érezz fájdalmat sem fizikailag, sem lelkileg, akkor boldogságélmény-emlékeidet kell előhívnod. Egy olyan emléket kell felidézned, amikor zavartalanul elégedett voltál, és nem érezted semminek hiányát, örültél, hogy élsz, hogy vagy, vagyis boldog voltál. Ez a módszer - legalábbis nálam - mindig garantáltan beválik.

Hogy életed mely szakaszából bukkan elő ez a csúcsélmény, meggyőződésem szerint nem járok messze az igazságtól, ha az állítom, hogy az emberek többségénél a gyerekkorhoz kötődik a legemlékezetesebb boldogságélmény (persze, ha volt rendes gyerekkora).

Nekem személy szerint a nyarakhoz, a vakáció idejéhez kötődnek. Mostanában a napi híreket látva, olvasva felmerül bennem a kérdés, hogy az árvíz- és viharkároktól sújtott területekről, a pusztítás elől menekülő kitelepített családok gyermekei, akik nemcsak anyagilag, de lelkileg is sérültek, hogy élik meg mindezt.

Magyarországi árvíz katasztrófa Mert a gyerekek a biztonságos otthon elvesztését még jobban megszenvedik, mint a felnőttek. Vajon hány gyermeknek lesz része idén olyan élményben, amelyre érdemes lesz a későbbiekben emlékeznie, melyet szorongatott helyzetében - mint egy gyógyírt - fel tud majd idézni?

2010 augusztus 18. 23:18

Emlékezés Kaszás Attilára

A 47 évesen elhunyt fiatal színésznek rövid pálya jutott. 2007. március 19-én előadás előtt lett hirtelen rosszul, a Nemzeti Színházból - ahol négy előadásban is szerepelt - szállították kórházba, az intenzív osztályra. Az orvosok erőfeszítései ellenére állapota egyre romlott, a kómából nem tért magához és március 23-án meghalt. Megállapították, hogy egy eddig nem ismert születési rendellenessége volt a művésznek. "A vizsgálat a koponyába haladó egyik verőér megrepedését és ennek következtében kialakult elzáródását bizonyította" .

1988-ban Hegedűs Gyula-emlékgyűrűvel, 1990-ben Jászai Mari-díjjal, 1992-ben Ajtay Andor- és Ruttkai Éva-emlékdíjjal jutalmazták. Az önmagával sokáig elégedetlen színész pályájának fordulópontját 1991-ben a Leonce és Léna című darab hozta meg, amelyért megkapta a legjobb színészi alakítás díját az Országos Színházi Találkozón. Pályafutása során mintegy ötven darabban játszott főszerepet. Muzikalitása, kiváló hangja révén zenés darabokban is sikert aratott, így A padlás, a Hair, a Miss Saigon, a Mágnás Miska, a West Side Story, a Van aki forrón szereti című művekben. Számos tévé- és mozifilmben szerepelt, például az Érzékek iskolájában, az Üvegtigrisben, a Kútfejekben. 56 csepp vér című filmjének bemutatóját már nem érte meg.

Már fiatalon is családra vágyott, de a sors csak halála előtt nem sokkal adta meg neki Jancsikát. Mielőtt elragadta a halál csak sejtette, hogy felesége újra várandós. A kis Luca megszületett, nemsokára 3 éves lesz.

A képen kisfiával.

 

arany sorelválasztók

 

2008. januárjában díjat alapítottak emlékére, és a díjazottat minden évben a magyarországi, illetve a határon túli magyar nyelvű kőszínházak és jelentősebb alternatív társulatok színészközösségei választják ki. A Nemzeti Színházban színházterem és dombormű őrzi emlékét, Révkomáromban Búcsú a színpadtól elnevezéssel szobra áll a színház parkjában.

Ezt a megható verset  színész kollégája Bodrogi Gyula írta:

Kicsi fiam!

Jégapó már öreg, megbocsáthatod nekem, ha őszinte vagyok. Nagyon haragszom, hogy ilyen
korán, köszönés nélkül itthagytál minket.
Örültünk neked, amikor jöttél,
Megszerettünk, amikor megismertünk,
Jó volt veled,
Miért mentél el ilyen sietve?
Hiányzol.

Hiányzik a szép hangod,
Hiányzik a biztató mosolyod,
A derű, ami körülvett.
Hiányzol, kispajtás!

Tudod, nehéz megválni attól, akit szeretünk.

Azt mondod: ne sírjunk, nincs pótolhatatlan ember.
Igazad van, pótolhatatlan nincs,
De van felejthetetlen.

Mi nem akarunk, és nem tudunk elfelejteni téged.

És bocsásd meg a gyengeségünket, de mi
Sírunk, sírunk, sírunk,
Mert kegyetlenül érezzük hiányodat.

Jégapó mondja ezt, aki már öreg, aki már lehet őszinte.

 

.... még egy dal és még egy kín és még egy önmagába visszatérő sín még egy és még egy
ennyi hát a végtelen....

Egy utolsó kép

arany sorelválasztók

....lehet, hogy lentről látjuk másképp lehet, minden összeforr ott az égi messzeségben hol a kékség átkarol. Lehet, hogy szánalmasan fáj még az, hogy nincs mi átölel az a végtelen nagy kékség  nem enged még  közel....

Kaszás Attila

arany sorelválasztók

... valamit nem feledtünk még el talán valamit még tudunk, hiszen itt vagy még mellettem tudom egyről álmodunk....

Kaszás Attila (1960-2007)

 

Idén lett volna 50 éves.