Creative Commons Licenc

Nevezd meg!

 Ne add el!

 Ne változtasd! 

 

Néha egy hang, egy íz, egy illat 
 fellebbenti  a múltnak fátylát, 
és bolyongok emlékeim
 útvesztőiben, ha
megérzem
 a kávé illatát. 

 Ahhoz, hogy Boldog légy nincs szükség semmi másra csak egy Őszinte, Megbízható Társra, egy Összetartó Családra, pár Igaz(i) Jóbarátra és Élj Önmagaddal Békében. Minél több Embert gyűjtögetsz magad köré és minél több Emberrel szeretnél kiegyensúlyozott életet élni, annál nagyobb kudarc vár rád, hisz mindenkinek szeretnél majd megfelelni, mindenkire odafigyelni és ez sajnos nem megy, felőrlődik benne az Ember. Egyszerűen csak SZERESS nagyon egy pár Embert, a Többieket meg NE BÁNTSD MEG. *melba*

    Amikor az ember átlépi az 5. X-et, addigra már sok mindenen túl van, rengeteget változik, jobban átlátja azokat az összefüggéseket, amelyektől megérti az életét, és azt, hogy mi, miért történt vagy történik vele. A lelkem még fiatal, de szellemem már érett, és ez bölcsebbé, nyugodtabbá tesz. Bár az igazi bölcsesség csak keveseknek adatik meg, az odavezető út jelentősége mégis felbecsülhetetlen. Őszintén azt is meg kell vallanom, ha egy nő elmúlt ötven, abban nincs sok öröm ...., ááá, csak viccelek. Ötvenen túl az a legjobb, hogy átlépsz a "nem is látszol annyinak!" kategóriából a "jól nézel ki a korodhoz képest!" táborba. Óriási nyomástól szabadulsz meg egyszerre, mert megengedheted magadnak, hogy ráncokat viselj vagy egy kis pocakot eressz. Egyetlen dolog rémiszt, így ötven felett, ez pedig az ösztönös előérzet. Ilyen korban már hálás lehetek a sorsnak, hogy egyáltalán megértem, és már éltem annyit, hogy elveszítettem olyanokat, akiket nagyon szerettem. Tudom, hogy az idő véges, hiszen kevesebb van előttem, mint mögöttem, és azt az időt amire még számíthatok szeretném úgy élni, hogy jól érezzem magam a bőrömben. *melba*

"Néha azért jusson eszedbe: az évek múlásával te is visszaadogatod a díszeidet. Ám ha közben lélekben gyarapodsz, nem érhet veszteség, mert e csinosságok vonzatai - szeretet, szeretet, szeretet - megmaradnak, felkavarhatatlanná mélyülnek, más értelmet nyernek, és kiderül, sosem a külsőnek, hanem a teljes lényednek szóltak." *V.Fable*

,,A boldog élet titka az, hogy az embernek legyenek sikerei, amelyekre büszke lehet, és legyenek céljai, amelyek hajtják."
*Jeff Lindsay*

 

 

 

“Kozmikus törvény, emlékszel? A hasonszőrüek vonzzák egymást. Te csak legyél, aki vagy, csendes, egyenes, világosfejű. A dolog önműködő: ha azt adjuk, amik vagyunk, ha minden percben megkérdjük magunktól, valóban azt akarjuk-e tenni, amit tenni készülünk, és csak akkor tesszük, ha a válaszunk igen, akkor automatikusan el fognak kerülni bennünket azok, akiknek nincs mit tanulniuk az olyanoktól, amilyenek mi vagyunk, és vonzani fogjuk azokat, akiknek van, és akiktől nekünk is van tanulnivalónk.” *Richard Back*

"Az ember rájön, hogy amint megváltoztatja gondolatait a dolgokról és más emberekről, a dolgok és más emberek megváltoznak vele szemben... Az ember nem azt vonzza, amit szeretne, hanem ami rá hasonlít... Az istenség, amely sorsunkat alakítja, mi vagyunk. Saját magunk... Amit az ember elér, az gondolatai egyenes következménye... Csak akkor emelkedhetünk fel, győzhetünk és lehetünk sikeresek, ha gondolatainkat is felemeljük..." *Dale Carnegie*


"Nem kívánok ragyogást, pénzt, dicsőséget. Csak egy tűzhelyet kívánok. Hívó lámpa fényt, meleget azoknak, akiket szeretek. Egy darab kenyeret, csendet, pár halk szót, jó könyvet, és kevés embert. De az aztán Ember legyen!" *Fekete István* 

 

"Aki szeretetben él, nem büszke, nem akar másokon uralkodni, nem halljátok soha, hogy hibáztatna, vagy gúnyolna másokat. Nem kutat mások szándékai felől, nem hiszi azt, hogy ő jobban cselekszik, mint mások, és soha nem tartja többre magát embertársainál. Aki szeret, az amennyire csak lehet, elkerüli, hogy fájdalmat okozzon." *Vianney Szt.János*

"A halogatás egyszerűen ostobaság. Holnap ugyanúgy döntened kell, akkor miért ne tennéd meg már ma? Azt hiszed, holnap bölcsebb leszel, mint ma? Azt hiszed, holnap elevenebb leszel? Hogy holnap fiatalabb vagy frissebb leszel, mint ma? Holnap csak öregebb leszel, a bátorságod is kevesebb lesz, holnapra tapasztaltabb leszel, és még több kifogást találsz. Holnapra a halál egy nappal közelebb ér hozzád, és ettől csak még jobban megijedsz, még tétovább leszel. Soha ne halogass. Ki tudja? A holnapot talán meg sem éred." *Osho*

  

Ui.: Érdekes dolog ez a halogatás. Életem törvényszerűségeiből kiindulva úgy tapasztaltam,  hogy  a  legtöbb helyzetben a  legelső megérzésem volt a helyes. Az 'alszom rá még 1-et' döntéseimet, - ha előzőleg más volt, mint az első pillanatban - utólag mindig megbántam. *melba*

                            

 "A fiatalság mércéje nem (csak) az életkor,  hanem a szellem és a lélek állapota:  az akarat- és képzelőerő, az érzelmek intenzitása, a jókedv és a kalandvágy győzelme a lustaságon. Csak az öregszik meg, aki lemond eszményeiről. Az évek múlásával ráncossá lesz az arcod, de ha  kialszik benned a lelkesedés, akkor a lelked ráncosodik meg. Gondok, kétségek, az önbizalom hiánya, reménytelenség: mind hosszú évek, melyek nemcsak a testet húzzák le a föld porába, hanem a lelket is. Az ember - akár 16 éves, akár 66 - csodára szomjazik, elámul a csillagok örökkévalóságán, a gondolatok és dolgok szépségén: nem fél a kockázattól, gyermeki kíváncsisággal várja, mi lesz holnap, szabadon örül mindennek. Olyan fiatal vagy, mint a reményeid, olyan öreg, mint a kétségeid. Fiatal vagy, amíg befogadod a szépség, az öröm, a merészség, a nagyság,  az ember, a föld, a végtelenség hírnökeit. Csak akkor öregszel meg, ha már nem szárnyalsz, és hagyod, hogy a pesszimizmus és a cinizmus megdermessze a szívedet." 

       "A nagy titok: úgy járni végig életutunkat, hogy ne kopjunk el. Erre az olyan ember képes, aki nem az embereket és a tényeket veszi számításba, hanem minden élményét önmagára vetíti vissza, és a dolgok végső okát önmagában keresi."

"Néha kialszik bennünk a fény, de aztán ismét felgyúl, ha találkozunk egy másik emberi lénnyel. Mindannyian óriási hálával tartozunk azoknak, akik képesek újból felgyújtani ezt a belső fényt."

*Albert Schweitzer*

                                 

"Nem a külső dolgok tesznek minket boldoggá, hanem a dolgokhoz való hozzáállásunk. Ha nincs bennünk nyitottság, akkor a legvonzóbb társ szépsége is megfakul, és a legörömtelibb dolgok is unalmassá válnak." *Ole Nydahl*


          

A lényeg

A szépben az a legszebb,
ami leírhatatlan,
a vallomásban az,
ami kimondhatatlan,
csókban a búcsúzás
vagy nyíló szerelem,
egyetlen csillagban a végtelen.
Levélhullásban erdők bánata,
bújócskás völgy ölében a haza,
vetésben remény, moccanás a magban,
kottasorokban rabul ejtett dallam,
két összekulcsolt kézben az ima,
remekművekben a harmónia,
részekben álma az egésznek,
és mindenben a lényeg,
a rejtőzködő, ami sosem látszik,
de a lélekhez szelídült anyagban
tündöklőn ott sugárzik.

* Fésűs Éva*


Ahol még jelen vagyok

http://poet.hu/tag/Melba

 



Pedig vártam, nagyon vártam, hogy újra enyém legyen az életem! De kiről fogok ezután gondoskodni, kiért aggódom majd, kire főzök, és kivel veszekszem?
Ahol megtalálhattok
Megosztás
Látogatók

2012.07.10-

free counters

2013 január 1. 02:11

Az utolsó Miatyánk

 

{forrás: http://refszatmar.eu}

Kabátjába takarja arcát. A céltalan nap után végre leül a híd alá, onnan lát néhány csillagot. Nagyon hideg az éjjel. Bóbiskolni kezd, de korgó gyomra ébren tartja. „Jó lenne egy szelet kenyér” – gondolja, s máris valóság és álom között elindul egy útra, mely közel hatvan mérföldkövet számlál.

Látja édesanyja arcát, érzi illatát, kezének érintését. Hallja édesapja érdes hangját. Aztán egy női hang emléke melegíti föl fagyos lelkét: a feleségé, aki tíz éve búcsút vett az élettől. Gyermekek kacagása, munkatársak letűnt árnyai, az otthon édes melege.....… 
Végezetül valami megmagyarázhatatlan tragédia, melyből csak annyira emlékszik, hogy az utcára került. Évek óta itt él. Feleség hangja helyett ebek vonítása és lelke mélyén ordítozó gorgó; gyermekek kacaja helyett patkányok nyüszítése; kenyér helyett szemét-maradék.

Utolsó gondolatát is összeszedi, hogy önmagának megmagyarázza: hogyan jutott ide. De hiába keresi a választ, nem találja. Valahogy, mint a sokáig vizet nélkülöző teve, ő is akklimatizálódott a sivár, embertelen, sivatagi és szeretet nélküli élethelyzethez.
Aztán eszébe jut lelkésze, akit utoljára vallásórán hallott. Máté evangéliumából tanította a Miatyánkot. Érdekes, még az is eszébe jut, hogy a 6. fejezetből. Hogy mikre vissza nem emlékszik az ember? Zsibbad a keze, fázik a lába. Igen, a Miatyánk. Mikor is mondta utoljára? Hogyan hangzik? Megpróbálja reszkető kezeit összekulcsolni, de nem sikerül. Ujjai elgörbültek, élettelenek. „Milyen boldogok lehetnek, kik meleg fedél alatt mondhatják”– gondolja.... Aztán belekezd: „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy…”


* Király Lajos *

2012 december 8. 19:26

Ünnepi széljegyzet

 

zt hittem rohanó világunkban soha nem lesz elég időm, főképp így karácsony táján. Most van, mert akarom, hogy legyen, és hogy körülöttem tágasabb lett a tér, a lelkem is felszabadultabb lett. A csendben van időm gondolkodni és írni, elmélkedni múlton és jelenen. Régen is, de mostanában, az ünnepre készülődés időszakában a legmélyebb érzések törnek fel. Gyerekkoromban nem az ajándékok megvásárlása volt az elsődleges. A felnőttek és mi, gyerekek egyaránt az együttlétnek örültünk. A felöltöztetett fenyőfa elvarázsolt mindenkit, és az alatta megbújó kis csomagokat alig vettük észre, mert nem az volt a lényeg. A sütemények édes-fűszeres illata:  narancs, fahéj és vanília felhő lengte be a házat, és a mámoros érzés  mindenkit átjárt.

Fájó látnom, hogy az emberek nem tudnak méltóképp és szerényen ünnepelni. Az utcák, a kirakatok olyan fényárban úsznak, hogy a szemem résnyire szűkül, mert már képtelen befogadni, azt amit lát. Az üzletek zsúfolásig telve áruval, az ajándéktárgyak pedig roskadoznak a polcokon, és mind arra várnak, hogy megvegyétek és valakinek örömet szerezzetek vele. Mindegy, hogy az illető nem vágyik rá, esetleg van már neki hasonló, a lényeg, hogy ti adjatok, és lehetőleg többet, mint amit a másik adna. Nekik a karácsony nem egy bensőséges, meghitt ünnep, hanem egy vetélkedő. Túlszárnyalni a másikat; hogy ő szebbet és többet adjon. Uram bocsá', hogy felteszek ilyen kérdést, de kinek jó ez?...., annak aki adja, vagy aki kapja?

Lehet, hogy én sem lennék kivétel ez alól, ha megtehetném, de ajándékozási határaim igencsak beszűkültek. A nehézségek ellenére is adok a szegényeknek, és ha már nem tudok mit adni, akkor egy kedves, jó szót, mert nekik is jár.
Elképesztő, hogy mennyi családon kívül élő, segítségre szoruló és hajléktalan ember él körülöttünk. A főváros olyan pontján utazom át naponta a munkahelyemre, ahol elszörnyedve látom, hogy hosszú, kígyózó sorban állnak a rászorulók meleg ételért.

Az ünnep közeledtével az időjárás is egyre keményebb lesz, gondoljatok erre is. Hiszem, hogy a jó szó is képes egy ideig melengetni a didergő lelket.

 

2012 október 17. 18:10

Vak vezet világtalant

..... tartja a nagyon igaz mondás, s ennek szemtanúja is voltam hétfőn.  A történet úgy indult, hogy reggeli utazásomkor a buszon bekapcsoltam a rádiót. Hogy épp melyik adón jártam nem tudom, de nem is ez volt a lényeg, hanem a műsorban elhangzó mondat keltette fel a figyelmemet és ott maradtam. Az ominózus mondat valahogy igy hangzott: ...

vakvezeto-kutya-kep

"Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy a kutyák színtévesztők és nem képesek felismerni a számokat. A járókelők tévesen hiszik, hogy ha látnak egy vakvezető kutyával közlekedő embert, aki vélhetően egyáltalán nem lát, akkor nem kell segíteni őket, mert hát ott a kutya, aki tudja, hogy mit kell tennie. Idén végeztek egy felmérést, és az 500 megkérdezettből több mint a fele úgy tudta, hogy a vakvezető kutyák tudják, hogy mikor kell átmenni a zöld lámpánál, vagy hányas buszra kell felszállniuk. Bármennyire is okos állatok ezek a kutyák sajnos nem tudják

A tévesen rögzült ismereteket meg kell változtatni, mert nemcsak az időseknek, hanem egy vakvezető kutyával közlekedő ember számára is létfontosságú, hogy segítséget kapjon a lámpánál való átkeléshez, illetve ahhoz, hogy a megfelelő buszra szálljon fel.

Jó tudni, hogy a vakvezető kutya, amikor nem dolgozik nem visel hámot, csak amikor vezet, és ha találkozunk egy ilyen párossal ellent kell állnunk a kísértésnek és nem szabad a kutyát simogatásunkkal munkájában megzavarnunk."

Idáig hallgattam a műsort mikor is le kellett szállnom a buszról, és a további utazásomhoz egy kereszteződésen kellett átmennem. A zebránál alig hittem a szememnek, mert egy nagyon szép labrador és gazdája várakozott. A kutyán hám volt, és pont úgy nézett ki, mint a fenti képen. Az imént hallottak még a fülemben voltak, és mivel a zöldre várakoztunk melléjük álltam és vártam. A lámpa szabadra váltott, de a kutya csak állt. Kíváncsi voltam tényleg úgy van, ahogy az imént hallottam, mert bevallom ezeket én sem tudtam. Megszólalt a mobilom, épp a táskámba nyúltam érte, mikor beindult az embersor. A kutya ezután indult el gazdájával.

Délután tudtam meg, hogy hétfőn, vagyis október 15-én a Fehérbot Nemzetközi Világnapja volt (miért pont ennek ne lenne), valószínűleg ezért is foglalkozott a rádió e témával.

2012 március 8. 15:40

Holtsáv

nap úgy indult, mint máskor.  A redőny résein beszűrődött az álmos reggel sápadt fénye. Még a telefonébresztés előtt kinyitotta szemét és hunyorogva konstatálta, hogy nem álmodik. Nehezen, de feltápászkodott és komótosan kislattyogott a konyhába. 

Egy darabig néma volt a pihentető csend, majd távolról egy síró kutyaugatás törte meg, és a zugolyban heverő kis Tücsök rögtön vakkantott válaszul. Megborzongott. Hűvös volt ez a reggel is, ezért feljebb tekerte a fűtést. Kávét tett fel, közben a fürdőben nekilátott szokásos reggeli szertartásának. Már majdnem elkészült az öltözködéssel, mikor meghallotta a kotyogó hívó hangját, és röviddel utána a fekete mámorító illata kúszott be hozzá. Szerette ezt az illatot, ezért sietősre fogta a teendőket nehogy kifusson, mint a múltkor. Felhabosította a tejet, pici mézet csurgatott a tetejére és beleöntötte a kávét.  Tovább»