Creative Commons Licenc

Nevezd meg!

 Ne add el!

 Ne változtasd! 

 

Néha egy hang, egy íz, egy illat 
 fellebbenti  a múltnak fátylát, 
és bolyongok emlékeim
 útvesztőiben, ha
megérzem
 a kávé illatát. 

 Ahhoz, hogy Boldog légy nincs szükség semmi másra csak egy Őszinte, Megbízható Társra, egy Összetartó Családra, pár Igaz(i) Jóbarátra és Élj Önmagaddal Békében. Minél több Embert gyűjtögetsz magad köré és minél több Emberrel szeretnél kiegyensúlyozott életet élni, annál nagyobb kudarc vár rád, hisz mindenkinek szeretnél majd megfelelni, mindenkire odafigyelni és ez sajnos nem megy, felőrlődik benne az Ember. Egyszerűen csak SZERESS nagyon egy pár Embert, a Többieket meg NE BÁNTSD MEG. *melba*

    Amikor az ember átlépi az 5. X-et, addigra már sok mindenen túl van, rengeteget változik, jobban átlátja azokat az összefüggéseket, amelyektől megérti az életét, és azt, hogy mi, miért történt vagy történik vele. A lelkem még fiatal, de szellemem már érett, és ez bölcsebbé, nyugodtabbá tesz. Bár az igazi bölcsesség csak keveseknek adatik meg, az odavezető út jelentősége mégis felbecsülhetetlen. Őszintén azt is meg kell vallanom, ha egy nő elmúlt ötven, abban nincs sok öröm ...., ááá, csak viccelek. Ötvenen túl az a legjobb, hogy átlépsz a "nem is látszol annyinak!" kategóriából a "jól nézel ki a korodhoz képest!" táborba. Óriási nyomástól szabadulsz meg egyszerre, mert megengedheted magadnak, hogy ráncokat viselj vagy egy kis pocakot eressz. Egyetlen dolog rémiszt, így ötven felett, ez pedig az ösztönös előérzet. Ilyen korban már hálás lehetek a sorsnak, hogy egyáltalán megértem, és már éltem annyit, hogy elveszítettem olyanokat, akiket nagyon szerettem. Tudom, hogy az idő véges, hiszen kevesebb van előttem, mint mögöttem, és azt az időt amire még számíthatok szeretném úgy élni, hogy jól érezzem magam a bőrömben. *melba*

"Néha azért jusson eszedbe: az évek múlásával te is visszaadogatod a díszeidet. Ám ha közben lélekben gyarapodsz, nem érhet veszteség, mert e csinosságok vonzatai - szeretet, szeretet, szeretet - megmaradnak, felkavarhatatlanná mélyülnek, más értelmet nyernek, és kiderül, sosem a külsőnek, hanem a teljes lényednek szóltak." *V.Fable*

,,A boldog élet titka az, hogy az embernek legyenek sikerei, amelyekre büszke lehet, és legyenek céljai, amelyek hajtják."
*Jeff Lindsay*

 

 

 

“Kozmikus törvény, emlékszel? A hasonszőrüek vonzzák egymást. Te csak legyél, aki vagy, csendes, egyenes, világosfejű. A dolog önműködő: ha azt adjuk, amik vagyunk, ha minden percben megkérdjük magunktól, valóban azt akarjuk-e tenni, amit tenni készülünk, és csak akkor tesszük, ha a válaszunk igen, akkor automatikusan el fognak kerülni bennünket azok, akiknek nincs mit tanulniuk az olyanoktól, amilyenek mi vagyunk, és vonzani fogjuk azokat, akiknek van, és akiktől nekünk is van tanulnivalónk.” *Richard Back*

"Az ember rájön, hogy amint megváltoztatja gondolatait a dolgokról és más emberekről, a dolgok és más emberek megváltoznak vele szemben... Az ember nem azt vonzza, amit szeretne, hanem ami rá hasonlít... Az istenség, amely sorsunkat alakítja, mi vagyunk. Saját magunk... Amit az ember elér, az gondolatai egyenes következménye... Csak akkor emelkedhetünk fel, győzhetünk és lehetünk sikeresek, ha gondolatainkat is felemeljük..." *Dale Carnegie*


"Nem kívánok ragyogást, pénzt, dicsőséget. Csak egy tűzhelyet kívánok. Hívó lámpa fényt, meleget azoknak, akiket szeretek. Egy darab kenyeret, csendet, pár halk szót, jó könyvet, és kevés embert. De az aztán Ember legyen!" *Fekete István* 

 

"Aki szeretetben él, nem büszke, nem akar másokon uralkodni, nem halljátok soha, hogy hibáztatna, vagy gúnyolna másokat. Nem kutat mások szándékai felől, nem hiszi azt, hogy ő jobban cselekszik, mint mások, és soha nem tartja többre magát embertársainál. Aki szeret, az amennyire csak lehet, elkerüli, hogy fájdalmat okozzon." *Vianney Szt.János*

"A halogatás egyszerűen ostobaság. Holnap ugyanúgy döntened kell, akkor miért ne tennéd meg már ma? Azt hiszed, holnap bölcsebb leszel, mint ma? Azt hiszed, holnap elevenebb leszel? Hogy holnap fiatalabb vagy frissebb leszel, mint ma? Holnap csak öregebb leszel, a bátorságod is kevesebb lesz, holnapra tapasztaltabb leszel, és még több kifogást találsz. Holnapra a halál egy nappal közelebb ér hozzád, és ettől csak még jobban megijedsz, még tétovább leszel. Soha ne halogass. Ki tudja? A holnapot talán meg sem éred." *Osho*

  

Ui.: Érdekes dolog ez a halogatás. Életem törvényszerűségeiből kiindulva úgy tapasztaltam,  hogy  a  legtöbb helyzetben a  legelső megérzésem volt a helyes. Az 'alszom rá még 1-et' döntéseimet, - ha előzőleg más volt, mint az első pillanatban - utólag mindig megbántam. *melba*

                            

 "A fiatalság mércéje nem (csak) az életkor,  hanem a szellem és a lélek állapota:  az akarat- és képzelőerő, az érzelmek intenzitása, a jókedv és a kalandvágy győzelme a lustaságon. Csak az öregszik meg, aki lemond eszményeiről. Az évek múlásával ráncossá lesz az arcod, de ha  kialszik benned a lelkesedés, akkor a lelked ráncosodik meg. Gondok, kétségek, az önbizalom hiánya, reménytelenség: mind hosszú évek, melyek nemcsak a testet húzzák le a föld porába, hanem a lelket is. Az ember - akár 16 éves, akár 66 - csodára szomjazik, elámul a csillagok örökkévalóságán, a gondolatok és dolgok szépségén: nem fél a kockázattól, gyermeki kíváncsisággal várja, mi lesz holnap, szabadon örül mindennek. Olyan fiatal vagy, mint a reményeid, olyan öreg, mint a kétségeid. Fiatal vagy, amíg befogadod a szépség, az öröm, a merészség, a nagyság,  az ember, a föld, a végtelenség hírnökeit. Csak akkor öregszel meg, ha már nem szárnyalsz, és hagyod, hogy a pesszimizmus és a cinizmus megdermessze a szívedet." 

       "A nagy titok: úgy járni végig életutunkat, hogy ne kopjunk el. Erre az olyan ember képes, aki nem az embereket és a tényeket veszi számításba, hanem minden élményét önmagára vetíti vissza, és a dolgok végső okát önmagában keresi."

"Néha kialszik bennünk a fény, de aztán ismét felgyúl, ha találkozunk egy másik emberi lénnyel. Mindannyian óriási hálával tartozunk azoknak, akik képesek újból felgyújtani ezt a belső fényt."

*Albert Schweitzer*

                                 

"Nem a külső dolgok tesznek minket boldoggá, hanem a dolgokhoz való hozzáállásunk. Ha nincs bennünk nyitottság, akkor a legvonzóbb társ szépsége is megfakul, és a legörömtelibb dolgok is unalmassá válnak." *Ole Nydahl*


          

A lényeg

A szépben az a legszebb,
ami leírhatatlan,
a vallomásban az,
ami kimondhatatlan,
csókban a búcsúzás
vagy nyíló szerelem,
egyetlen csillagban a végtelen.
Levélhullásban erdők bánata,
bújócskás völgy ölében a haza,
vetésben remény, moccanás a magban,
kottasorokban rabul ejtett dallam,
két összekulcsolt kézben az ima,
remekművekben a harmónia,
részekben álma az egésznek,
és mindenben a lényeg,
a rejtőzködő, ami sosem látszik,
de a lélekhez szelídült anyagban
tündöklőn ott sugárzik.

* Fésűs Éva*


Ahol még jelen vagyok

http://poet.hu/tag/Melba

 



Pedig vártam, nagyon vártam, hogy újra enyém legyen az életem! De kiről fogok ezután gondoskodni, kiért aggódom majd, kire főzök, és kivel veszekszem?
Ahol megtalálhattok
Megosztás
Látogatók

2012.07.10-

free counters

2013 február 8. 16:35

A kevesebb néha több

 

Szépíthetsz, a valóságot a maszk ellenére sem tudod eltakarni, ezért azt mondom, kár ezzel időt töltened. Ez csak a felszín. De vajon belül is át tudod magad festeni?
Mélyebb lényedet csak azok láthatják, akiknek engeded. És hiába próbálkozol! Lelkedet átmázolni nem tudod! Igaz jobban el tudod takarni, mint a külsőd, de mond érdemes? Mit érsz el vele? Lehet, hogy mázlista leszel az ő szemükben, és egy darabig jobbnak látod magad irigyeid szemében, de utána gyötörni fog a gondolat, hogy még sem tudsz olyanná válni, mint amilyennek látatni szeretnéd magad.

Olyan vagy, mint egy bohóc. Este Te is lemosod magadról a festéket. Akiket szeretsz és melletted vannak mindig ilyennek látnak, festetlenül és kendőzetlenül. Ők így szeretnek! De reggel újra felkened magadra a látszatot, próbálsz belül is ilyenné válni, és egész nap cipeled ezt a képet. A nap végén pedig alig várod, hogy lemoshasd magadról mindazt, ami nem TE vagy! Könnyebb leszel, és nem csak a make-up súlyától szabadulsz meg, hanem a magadra aggatott látszatnevektől is. Most, hogy újra tiszta vagy...., mond, nem lenne jobb mindig ilyennek lenni? Az érzések elborítanak; szemedre fátyol terül, és torkod szorításából már nem tudsz szabadulni. Könnyeid elindultak lefelé, mázsás súlyúak, és nincs ki megállítaná. Hiába nyelsz befelé csak a levegő, ami után kapkodsz; utat találnak és előtörnek, mert ők is a szabadságra vágynak. Már csak egy ajtó van, és ha kinyílik a sós cseppek önkéntelenül csorognak végig arcodon.
Soha ne szégyeld, - bármit is mondjanak erről. Ez NEM GYENGESÉG, hanem az érzelem túlcsordulása. Az elviselhetetlen lelki fájdalom indul utolsó útjára.

2012 december 18. 17:09

Szívembe zártalak

 

Gyönyörű és tiszta, a legnemesebb érzések egyike, de csak akkor, ha Őszinte, Önzetlen és Érdeknélküli az Odaadás. Igen, a szeretetben odaadunk magunkból egy darabot, ami cseppet sem fájdalmas, sőt inkább nagyon is jóleső érzés. Örömmel tölt el, és létezése boldoggá tesz bennünket.

A szeretetcsíra minden emberben ott van, hiszen velünk együtt születik;  és nyíladozó lelkünkből indul fejlődésnek. Hogy mekkorára tud nőni függ, a körülöttünk lévő világtól, környezetünktől, személyes kapcsolatainktól,  és nem utoljára, hogy a bennünket ért kudarcokat és csalódásokat fel tudjuk maradéktalanul dolgozni, és tovább tudunk lépni. Szeretni bármit lehet, legyen az állat vagy tárgy, a legfontosabb mégis az emberi szeretet.

A szeretet Biztonságot és Erőt ad, mert akit szeretünk és viszont szeret az mellettünk áll, még akkor is, ha mindenki más elhagy. Fel tudunk belőle töltődni,  és könnyebben cipeljük a terhet, amit éppen hordozunk.

Szeretettel kívánok mindenkinek teljes és békés ünnepeket!

2012 augusztus 12. 23:15

A titokzatos lepedő

London Olympics 2012 logo.svg

113 x 68

a zárult Londonban a XXX. nyári olimpia és ennek kapcsán eszembe jutott néhány gondolat.
Egy sportoló teljesítményének díjazásaként kiérdemelt érmék közül kétség kívül a legfényesebben az arany ragyog, de néha oly kevés, századmásodpercek, centik, pontok választják el a 'célegyenesben' a versenyzőket egymástól, amit sokszor szinte szabad szemmel nem is látunk. Hogy a végén mégis ki állhat a dobogó legmagasabb fokára, az nem a sportoló maximális felkészültségén múlik. A pillanatnyi idegállapot, az összpontosítás, a jól elkapott start, és nem utolsó sorban a szerencséje, ami a végső győzelemhez juttatja a versenyzőt. Minden kijutott magyar versenyzőt tisztelet illeti, mert nem akármilyen képesség birtokában vannak ők, hogy kijutottak az olimpiára. Részemről a legnagyobb elismerés Risztov Évát illeti, mert amit Ő véghez vitt egész sport pályafutása során az valami fantasztikusan nagy dolog, és példaértékű.

 

 

Eszembe jutott egy régi történet ami a sporttal kapcsolatos, de azt majd egy másik alkalommal írom meg, mert nem akarom elterelni a figyelmet és az ünneplést, ami most megérdemelten a magyar olimpiai érmeseinket illeti.

 


2012 május 16. 00:00

Emlékeim út'vesztői'

 

Már későre jár, kedvenc helyeden szemedet behunyva, gondolatban visszautazol az időben. Sok állomást elhagysz, valahol meg sem áll gondolatszekered, száguld tovább a következőre. De még most sem szállsz ki, még utazni akarsz. Az állomások egymás után jönnek, de csak kipillantasz, és már repülsz is tovább. Átsuhansz éveken; fontosakon és jelentékteleneken. Aztán a szekér hirtelen megáll, és kinyitod a szemed. Nem jeleztél, mégis ott vagy, ahol lenni akartál.

* Újra a régi házban, ahol gyerek voltam...., amikor még éltek a szüleim....., mennyire hiányoznak! De jó lenne újra beszélni velük, és megkérdezni mindazt, ami annak idején elmaradt! Megtudni, hogy pontosan hány órakor születtem, és milyen tél volt akkor, pici koromban mi volt a kedvenc játékom, legjobban melyik gyümölcsöt szerettem,  vagy elkérni Anyától annak a finom sütinek a recepjét, amit minden évben, karácsony előtt pár nappal készített...., és még sok ezer kérdésemre megkaphatnám a választ! A Házunk már nem áll, mert az új építkezések tervezőinek útban volt és lebontásra ítélték. Lakói már a messzi-végtelen égben laknak. *

Aztán végigpörgeted az idő kerekét egészen addig, míg újra ott nem találod magad, ahonnan elindultál, a kedvenc helyeden...., de a múlt emléke újra visszahív....

2012 március 18. 16:16

Összes álnokságával, fárasztó robotjával és összetört álmaival a világ mégis szép.

animated question markAz alábbi  feliratot állítólag egy régi baltimori templomban találták, még 1692-ben, és ismeretlen a szerzője. Eltelt több mint 300 év, mekkorát változott a világ, de ez a gondolkodás és eszme a mai napig megállja helyét, mert örök érvényű......



 

"Nyugodtan járjatok a lárma és a kapkodás között, és mindig emlékezzetek a békességre, mely a csendben létezni tud. Elidegenülés nélkül, jó viszonyban éljetek minden emberrel, amennyire lehetséges. Mondjátok el szelíden és világosan a magatok igazát;  és hallgassátok meg a többieket, még az egyszerű lelkűeket és a tudatlanokat is, nekik is megvan a maguk története.


Kerüljétek a zajos és agresszív embereket, mert megzavarják a szellemet. Ne hasonlítgassátok magatokat senkihez: azt kockáztatnátok, hogy léhák és hiúak lesztek. Mindig vannak és lesznek nagyobbak és kisebbek nálatok.

Örüljetek terveiteknek és azok megvalósításának is.
Tartsátok mindig fontosnak karrieretek is, bármilyen szerény legyen is; ez valódi érték az idő változékony előrehaladásában. Legyetek óvatosak ügyeitekben: a világ tele van csalással. De ne legyetek vakká a létező erényekkel szemben; sok ember keres ideálokat, és az élet mindenütt tele van hősiességgel.

Legyetek önmagatok!

Legfőképpen ne színleljétek a barátságot! Ne legyetek cinikusak a szerelemben sem, mert a szerelem minden meddőség és kiábrándultság ellenére is olyan örök, mint a fű. Fogadjátok szívesen az évek tanácsát, jó szívvel lemondva ifjúságotokról. Edzzétek lelkierőtöket, hogy váratlan bajban segítségetekre legyen. De ne kísértsétek magatokat rémálmokkal, a fáradtság és a magány számtalan félelmet szül.

Bizonyos egészséges önfegyelmen túl legyetek gyengédek önmagatokkal. Ti is a világmindenség gyermekei vagytok, nem kevésbé, mint a fák és a csillagok, jogotok van itt lenni. És akár világos előttetek, akár nem, a világmindenség kétségkívül úgy megy a maga útján, ahogy kell.

Legyetek békében Istennel, bármi is az elképzelésetek róla. És bármilyenek legyenek munkáitok és terveitek, őrizzétek meg az élet zajos zűr
zavarában a békét a lelketek mélyén.

Igyekezzetek boldognak lenni!"

2010 augusztus 15. 22:44

Szíveket gyűjtök

Szeretem azt, aki gyűjt. Naponta van benne öröme. Megnézi gyűjteményét, gyarapítja, ápolja, gondozza, megmutatja barátainak. Közben örül, hogy neki van az, amit szeret.

Tisztelem a bélyeggyűjtőket, a rovargyűjtőket és azokat, akik címkéket, képeslapokat, érméket gyűjtenek. Bármit..... Te mit gyűjtesz?
Amit én gyűjtök, ahhoz nem kell pénz. Amit gyűjtök, annak nincs ára, mégis mindennél többet ér.

Szíveket gyűjtök. A
jelkép. Az embert jelenti.

Úgy járom útjaimat, élem napjaimat, hogy szíveket keresek. Talán bolondnak hinnének, ha tudnák, miért nézek kutatón mások szemébe. Bolondnak hinnének, mint a görög bölcset, aki nappal lámpásával embert keresett a piacon.

Szíveket gyűjtök. Nekem nem valami kell, hanem valaki. Ember.
Ember, aki rám mosolyog; aki megért; aki tisztességes; aki hűséges; akiben szeretet él; aki örül, hogy észreveszik; akiben a tehetség egy szóra kinyílik; ember, aki egyszerűen érték, mert Ember.

Ha van olyan nap, hogy nem találok, az én hibám.
Nem néztem eléggé szét, nem néztem a látszat mögé, az előítéletek alá.
Szerencsétlensége az embernek, hogy a jót szégyelli. Rejti, mint kagyló a gyöngyét. Hát én feltöröm a kagylót figyelemmel, érdeklődéssel és a gyöngyhalászoknál boldogabb vagyok. Mert az emberek között több az ember, aki méltó, hogy annak lássák, mint az, aki összetörte magában az emberséget.
Elfogult vagyok? Téged nem ismerlek. Embernek tartod magad. Hányan vesznek észre? Hányan kérik a szíved? Hányan látják, hogy jó vagy?
Szíveket gyűjtök. Őrzöm arcukat. A szemük tüzére emlékszem. Ha azt felejtem, énjük bennem marad, amely belém égett egy pillanat alatt.
Nincsenek érméim, bélyegjeim, címkéim, sem galambgyűjteményem.
Szíveket gyűjtök.
Szívem tele van.
Velük és az örömmel, amelyet csak ők adhatnak.

Nézd el nekem, hogy végig magamról írtam. Eszelősen hiszem, hogy nincs nagyobb, fontosabb, mint az Ember. Embertelen korban élünk? Ne hidd el. Csak nézz önmagadba, nézz a mások belső világába, s meglátod az Embert. Csak annyi időt fordíts embertársaidra, mint a gyűjtök gyűjteményeikre. Kincseid lesznek. Nem olyan, mit pénzzel kifejezni lehet, nem valamik, hanem sok-sok szív benned, valakik, akiknek értéke semmivel ki nem fejezhető és mind személyes öröm életedben."

Mácz István