Creative Commons Licenc

Nevezd meg!

 Ne add el!

 Ne változtasd! 

 

Néha egy hang, egy íz, egy illat 
 fellebbenti  a múltnak fátylát, 
és bolyongok emlékeim
 útvesztőiben, ha
megérzem
 a kávé illatát. 

 Ahhoz, hogy Boldog légy nincs szükség semmi másra csak egy Őszinte, Megbízható Társra, egy Összetartó Családra, pár Igaz(i) Jóbarátra és Élj Önmagaddal Békében. Minél több Embert gyűjtögetsz magad köré és minél több Emberrel szeretnél kiegyensúlyozott életet élni, annál nagyobb kudarc vár rád, hisz mindenkinek szeretnél majd megfelelni, mindenkire odafigyelni és ez sajnos nem megy, felőrlődik benne az Ember. Egyszerűen csak SZERESS nagyon egy pár Embert, a Többieket meg NE BÁNTSD MEG. *melba*

    Amikor az ember átlépi az 5. X-et, addigra már sok mindenen túl van, rengeteget változik, jobban átlátja azokat az összefüggéseket, amelyektől megérti az életét, és azt, hogy mi, miért történt vagy történik vele. A lelkem még fiatal, de szellemem már érett, és ez bölcsebbé, nyugodtabbá tesz. Bár az igazi bölcsesség csak keveseknek adatik meg, az odavezető út jelentősége mégis felbecsülhetetlen. Őszintén azt is meg kell vallanom, ha egy nő elmúlt ötven, abban nincs sok öröm ...., ááá, csak viccelek. Ötvenen túl az a legjobb, hogy átlépsz a "nem is látszol annyinak!" kategóriából a "jól nézel ki a korodhoz képest!" táborba. Óriási nyomástól szabadulsz meg egyszerre, mert megengedheted magadnak, hogy ráncokat viselj vagy egy kis pocakot eressz. Egyetlen dolog rémiszt, így ötven felett, ez pedig az ösztönös előérzet. Ilyen korban már hálás lehetek a sorsnak, hogy egyáltalán megértem, és már éltem annyit, hogy elveszítettem olyanokat, akiket nagyon szerettem. Tudom, hogy az idő véges, hiszen kevesebb van előttem, mint mögöttem, és azt az időt amire még számíthatok szeretném úgy élni, hogy jól érezzem magam a bőrömben. *melba*

"Néha azért jusson eszedbe: az évek múlásával te is visszaadogatod a díszeidet. Ám ha közben lélekben gyarapodsz, nem érhet veszteség, mert e csinosságok vonzatai - szeretet, szeretet, szeretet - megmaradnak, felkavarhatatlanná mélyülnek, más értelmet nyernek, és kiderül, sosem a külsőnek, hanem a teljes lényednek szóltak." *V.Fable*

,,A boldog élet titka az, hogy az embernek legyenek sikerei, amelyekre büszke lehet, és legyenek céljai, amelyek hajtják."
*Jeff Lindsay*

 

 

 

“Kozmikus törvény, emlékszel? A hasonszőrüek vonzzák egymást. Te csak legyél, aki vagy, csendes, egyenes, világosfejű. A dolog önműködő: ha azt adjuk, amik vagyunk, ha minden percben megkérdjük magunktól, valóban azt akarjuk-e tenni, amit tenni készülünk, és csak akkor tesszük, ha a válaszunk igen, akkor automatikusan el fognak kerülni bennünket azok, akiknek nincs mit tanulniuk az olyanoktól, amilyenek mi vagyunk, és vonzani fogjuk azokat, akiknek van, és akiktől nekünk is van tanulnivalónk.” *Richard Back*

"Az ember rájön, hogy amint megváltoztatja gondolatait a dolgokról és más emberekről, a dolgok és más emberek megváltoznak vele szemben... Az ember nem azt vonzza, amit szeretne, hanem ami rá hasonlít... Az istenség, amely sorsunkat alakítja, mi vagyunk. Saját magunk... Amit az ember elér, az gondolatai egyenes következménye... Csak akkor emelkedhetünk fel, győzhetünk és lehetünk sikeresek, ha gondolatainkat is felemeljük..." *Dale Carnegie*


"Nem kívánok ragyogást, pénzt, dicsőséget. Csak egy tűzhelyet kívánok. Hívó lámpa fényt, meleget azoknak, akiket szeretek. Egy darab kenyeret, csendet, pár halk szót, jó könyvet, és kevés embert. De az aztán Ember legyen!" *Fekete István* 

 

"Aki szeretetben él, nem büszke, nem akar másokon uralkodni, nem halljátok soha, hogy hibáztatna, vagy gúnyolna másokat. Nem kutat mások szándékai felől, nem hiszi azt, hogy ő jobban cselekszik, mint mások, és soha nem tartja többre magát embertársainál. Aki szeret, az amennyire csak lehet, elkerüli, hogy fájdalmat okozzon." *Vianney Szt.János*

"A halogatás egyszerűen ostobaság. Holnap ugyanúgy döntened kell, akkor miért ne tennéd meg már ma? Azt hiszed, holnap bölcsebb leszel, mint ma? Azt hiszed, holnap elevenebb leszel? Hogy holnap fiatalabb vagy frissebb leszel, mint ma? Holnap csak öregebb leszel, a bátorságod is kevesebb lesz, holnapra tapasztaltabb leszel, és még több kifogást találsz. Holnapra a halál egy nappal közelebb ér hozzád, és ettől csak még jobban megijedsz, még tétovább leszel. Soha ne halogass. Ki tudja? A holnapot talán meg sem éred." *Osho*

  

Ui.: Érdekes dolog ez a halogatás. Életem törvényszerűségeiből kiindulva úgy tapasztaltam,  hogy  a  legtöbb helyzetben a  legelső megérzésem volt a helyes. Az 'alszom rá még 1-et' döntéseimet, - ha előzőleg más volt, mint az első pillanatban - utólag mindig megbántam. *melba*

                            

 "A fiatalság mércéje nem (csak) az életkor,  hanem a szellem és a lélek állapota:  az akarat- és képzelőerő, az érzelmek intenzitása, a jókedv és a kalandvágy győzelme a lustaságon. Csak az öregszik meg, aki lemond eszményeiről. Az évek múlásával ráncossá lesz az arcod, de ha  kialszik benned a lelkesedés, akkor a lelked ráncosodik meg. Gondok, kétségek, az önbizalom hiánya, reménytelenség: mind hosszú évek, melyek nemcsak a testet húzzák le a föld porába, hanem a lelket is. Az ember - akár 16 éves, akár 66 - csodára szomjazik, elámul a csillagok örökkévalóságán, a gondolatok és dolgok szépségén: nem fél a kockázattól, gyermeki kíváncsisággal várja, mi lesz holnap, szabadon örül mindennek. Olyan fiatal vagy, mint a reményeid, olyan öreg, mint a kétségeid. Fiatal vagy, amíg befogadod a szépség, az öröm, a merészség, a nagyság,  az ember, a föld, a végtelenség hírnökeit. Csak akkor öregszel meg, ha már nem szárnyalsz, és hagyod, hogy a pesszimizmus és a cinizmus megdermessze a szívedet." 

       "A nagy titok: úgy járni végig életutunkat, hogy ne kopjunk el. Erre az olyan ember képes, aki nem az embereket és a tényeket veszi számításba, hanem minden élményét önmagára vetíti vissza, és a dolgok végső okát önmagában keresi."

"Néha kialszik bennünk a fény, de aztán ismét felgyúl, ha találkozunk egy másik emberi lénnyel. Mindannyian óriási hálával tartozunk azoknak, akik képesek újból felgyújtani ezt a belső fényt."

*Albert Schweitzer*

                                 

"Nem a külső dolgok tesznek minket boldoggá, hanem a dolgokhoz való hozzáállásunk. Ha nincs bennünk nyitottság, akkor a legvonzóbb társ szépsége is megfakul, és a legörömtelibb dolgok is unalmassá válnak." *Ole Nydahl*


          

A lényeg

A szépben az a legszebb,
ami leírhatatlan,
a vallomásban az,
ami kimondhatatlan,
csókban a búcsúzás
vagy nyíló szerelem,
egyetlen csillagban a végtelen.
Levélhullásban erdők bánata,
bújócskás völgy ölében a haza,
vetésben remény, moccanás a magban,
kottasorokban rabul ejtett dallam,
két összekulcsolt kézben az ima,
remekművekben a harmónia,
részekben álma az egésznek,
és mindenben a lényeg,
a rejtőzködő, ami sosem látszik,
de a lélekhez szelídült anyagban
tündöklőn ott sugárzik.

* Fésűs Éva*


Ahol még jelen vagyok

http://poet.hu/tag/Melba

 



Pedig vártam, nagyon vártam, hogy újra enyém legyen az életem! De kiről fogok ezután gondoskodni, kiért aggódom majd, kire főzök, és kivel veszekszem?
Ahol megtalálhattok
Megosztás
Látogatók

2012.07.10-

free counters

2012 június 10. 09:30

Szúrni, de hogyan?

A cukorbetegség észrevétlenül, általában hosszú évek alatt alakul ki. Ez inkább a II. tipusú cukorbetegekre jellemző. Az I. tipusút - mint ami eNnek is van - nem lehet megelőzni, bár folyamatosan tanulmányozzák a kutatók, miként lehetne megakadályozni, hogy a szervezet saját maga ellen forduljon. Akinek nem lehet tablettával és diétával egyensúlyban tartani vércukor szintjét annak inzulin beadás az egyetlen megoldás az életben maradásra.

eN a kezdeti nehézségeket leküzdve azóta is rendszeresen ellenőrzi vércukorszintjét, és próbálja a normál értékek között tartani, ezzel a szövődmények kialakulását előzheti meg. Ezek közül is a szem (retinopátia), a vese (nefropathia) és az idegi károsodás (neuropatia), a legveszélyesebb.
Miközben beszélgettünk felelevenítette az elmúlt időszakot, hogy miken ment keresztül, és közben önkéntelenül az ujjaira néztem, mintha látni vélnék is valamit.

Észrevette és mosolyogva elmesélte milyen nehezen kezdte el a 'szurkálásokat' testének különböző területein. Mióta megállapították nála a betegségét azóta minden áldott nap minimum 5-6 x szúrja magát. Ebből 4 az inzulin beadás, 1-2 pedig a stixes vérvétel, amivel ellenőrzi, hogy mennyi a vércukra. Igaz, hogy csak egy csepp, de ez sokszor jobban fáj neki, mint az összes többi.

vércukorszint mérés

És felszabadultan mesélt, csak mesélt az elmúlt időszakról, hogy mennyi mindent megtanult erről a betegségről, és milyen jól tudja már számolni a főzéshez használt élelmiszerek CH (szénhidrát) értékét. Kaptam tőle pár jó ötletet, és jó volt látni, hogy Barátja mennyire mellette áll, elfogadja a betegségével együtt, mert Szerelmük erős, és átsegíti őket ezen az akadályon is.

2012 március 28. 17:07

eN története folytatódik....

ajdnem egy hónapja, hogy írtam eNről. Azóta megtudtam tőle az újabb fejleményeket, de idáig reménykedtem, hogy talán mégsem igaz a hír.

Ledöbbentem a hallottakon. Szinte nem is akartam elhinni első hallásra, vissza kellett kérdeznem, hogy tényleg ennyire súlyos az állapota?
Dőlt belőle a szó. Több hetet kórházban töltött. Újabb teljes kivizsgálások és a többszöri terheléses vércukor tesztek után megtudta a végleges diagnózist, én pedig a sokkoló hírt, hogy CUKORBETEG -diabétesz
köznyelven; orvosi nyelven, vagyis latinul: diabetesz mellitus. Hitetlenkedtem, hogy lehet, mikor nem is voltak látható jelei? Elmondta, hogy tavaly év végén egy vírusfertőzést kapott, amiből nem tudott kigyógyulni. (Idáig ismertük mi is a történetet.) A jelentkező tüneteket az orvosok influenzának tulajdonították: végtagfájdalom, gyengeség, fáradság, szomjúság. Hiába kezelték, állapota nem javult. Sajnos eNnél is beigazolódott, hogy az orvosok elenyésző kisebbsége gyógyít, a többség sajnos csak kezel(get). Pedig ő egy fiatal lány, előtte még az egész élet. Én a 40-es éveim elején szembesültem azzal a ténnyel, hogy pejoratív értelemben az egészségügyben az ember már nem személynek számít csak darabszámba megy. Kivételek persze itt is vannak.

Most már biztos, hogy eN I. tipusú cukorbeteg lett. Valószínűsíthető, hogy az influenzát okozó vírus infektálódott és immunrendszere megtámadta a hasnyálmirigyében lévő, inzulint termelő béta-sejteket.

Egy fájdalmas időszakon van túl és nagyon nehéz elfogadnia a betegségét. Mert cukorbetegnek lenni nem egy átlagos életet jelent. Egyetlen egy napot sem élhet úgy, hogy ne legyen ez előtte. Mindig figyelnie kell erre, mielőtt elindul otthonról. Hosszú folyamat előtt áll, de ha tudatosan készíti fel magát erre az életre, és minél többet tud meg betegségéről, annál inkább képes lesz rá, hogy ura legyen testének, és ezzel esélyt ad magának, hogy 'egészségesebb' élete legyen....

2010 szeptember 19. 00:18

A Betegség

"Amíg egészséges az ember, amíg minden “alkatrésze” jól működik, mindene egyben, azaz egész-ben van, addig nem sokat gondol a betegségre. Védettnek véli magát. Mindig mások betegek. Másokat ér infarktus, rák, cukorbaj, másokat üt el a villamos, mások lesznek a dohányzás áldozatai. Amikor váratlanul bekopog ajtaján a baj, akkor azonnal megváltozik az ember gondolkodása. Ez a baj most már az övé. Sajátja. S aki azelőtt gyönyörűszép vigasztalásokat talált ki beteg barátainak, az most dühös, tehetetlen, értetlen, kiszolgáltatott, hinni sem akarja, hogy ez vele is megtörténhetett.

Miért beteg a magyar? A betegségről csak az tud hitelesen szólni, aki volt már beteg. Mindenki más a kívülállók könnyszagú bölcselkedését szajkózza, s így üzenetei sohasem szólnak a szívhez.A betegség: magány. Sehol sincs annyira egyedül az ember, mint egy kórházi ágyon. Nyögnek jobbról, jajgatnak balról, mindenki magával van elfoglalva. Aztán jönnek a látogatók a legválasztékosabb álarcban, mintha csak mosolyalbumból vágták volna ki őket, de ő egyedül fekszik. A saját bajával egyedül neki kell megbírkóznia. Nagy szerencséje, ha ebben a küzdelemben őszinte segítő társra talál. A kórházi “birkózás” sokban hasonlít az eredetihez. Kezdetben dühösen rohanunk az ellenfélnek, azonnal két vállra szeretnénk fektetni, minél előbb győzni akarunk, Menet közben aztán kiderül, hogy az ellenfél sem kezdő kisfiú, megdobál bennünket, sarokba hajít, ránknehezül, s egyre több és több erőfeszítésbe kerül, hogy legalább ne fektessen két vállra. Ilyenkor már az is öröm, ha csak pontozásos vereséget szenvedünk, s módunkban áll készülődni a következő megméretésre. Meg kell tanulnunk, hogy nem vagyunk legyőzhetetlenek, és ez nem könnyű feladat. Megtanulni, hogy másokra szorulunk, hogy nem szégyen segítségért nyújtani a kezünket, bevallani, hogy már nem megy egyedül; ez az első győzelem a betegség fölött.

A betegség: iskola. A türelem iskolája, fölöttéb kétértelmű iskola. Ha a "hétköznap az elemi iskolája, a betegség a felsőfokú egyeteme.” (Pilinszky János: A türelem dicsérete)

A lázadás, a düh első kitörései után a betegnek be kell iratkoznia erre az egyetemre. Meg kell tanulnia egy nagyon furcsa együttlétet, meg kell “kedvelnie” a betegséget, mint egy társbérlőt, akivel - ki tudja meddig - együtt kell élnie. A beteg reméli, hogy valamikor megszabadul majd ettől a kínos lakótárstól, de már azt is sejti, hogy amíg vele van ez az alak, addig jobb a béke. El kell fogadnia a betegségét, bármily nehéz természetű. Ez a szelídség már önmagában siker. A belső béke a gyógyulás második lépcsője. A görcsös erőlködés, az állandó veszekedés megnehezíti, hátráltatja a társbérlő távozását. Ő csak azért is nálunk marad, megmutatja az erejét. Nekünk is jobb, ha békességben várjuk azt a pillanatot, amikor elköltözik. Ehhez a várakozáshoz nagyon sok erő szükséges.

A betegség: vizsga. Emberségünk és hitünk vizsgája egyaránt. A kórházban kiderül, hogy mennyit érünk. Aki nem volt még komoly beteg, hajlamos előadást tartani a betegség előnyeiről, mondván, a betegség jó alkalom arra, hogy a lélek értékeire figyeljünk... Ki kell ábrándítanom a jámbor szónokot. Aki azt hiszi, hogy magától a betegségtől, “lelki emberré” válunk, az nagyot téved. A betegség inkább lehúz, mint fölemel. Nem csak a testünket köti az ágyhoz, hanem a lelkünket is. Ilyenkor elsősorban arra figyelünk, ami fáj, arra gondolunk, amit be kell szedni, s az élet beszorul a kórházi menetrend előírásai közé.
A betegség “súlyos nehezék” az emberen, “elanyagiasítja” az ember figyelmét. “A léleknek minden erejére szüksége van, hogy fölébe kerekedjék. S ebben a párharcban a betegség valóban lehetőség is az ember számára, hogy legyőzve önmagát, megsokszorozza lelki erőit. Ilyen értelemben már valóban eszköze lehet egy szellemibb állapot megszületésének, s a lélek győzelme szinte halmazállapotában változtatja meg a hanyatló fizikumot. Mert bár kétszeresen test a beteg test, mindannyian ismerjük a folyamat ellentétes csodáit: azokat a szenvedőket, akik megsokszorozva lelki energiáikat, úrrá lettek bajukon, s fizikumukat is valósággal átszellemítették. De ez távolról sem a betegség, hanem egyedül a lelki erő csodája”. (Pilinszky János: Különös kiállítás)
A betegségben tanúságot tehetünk arról, hogy “nem vagyunk puszta függvényei az anyagnak” (u.o.) de ez a tanúságtétel nem a betegség logikai következménye, hanem a lélek győzelme. Ha a betegség - csak úgy magától - lelki emberré változtatna minket, akkor a kórházak lennének a megtérések legbiztosabb állomásai....

Sajnos, nem azok...." {forrás: 2010.05.17. 13:50. MR-Kossuth Rádió}

 

 

Lelked békéje erősíti a szervezetedet.

A betegség ugyanis mindig a belső diszharmónia külső megjelenése.