Creative Commons Licenc

Nevezd meg!

 Ne add el!

 Ne változtasd! 

 

Néha egy hang, egy íz, egy illat 
 fellebbenti  a múltnak fátylát, 
és bolyongok emlékeim
 útvesztőiben, ha
megérzem
 a kávé illatát. 

 Ahhoz, hogy Boldog légy nincs szükség semmi másra csak egy Őszinte, Megbízható Társra, egy Összetartó Családra, pár Igaz(i) Jóbarátra és Élj Önmagaddal Békében. Minél több Embert gyűjtögetsz magad köré és minél több Emberrel szeretnél kiegyensúlyozott életet élni, annál nagyobb kudarc vár rád, hisz mindenkinek szeretnél majd megfelelni, mindenkire odafigyelni és ez sajnos nem megy, felőrlődik benne az Ember. Egyszerűen csak SZERESS nagyon egy pár Embert, a Többieket meg NE BÁNTSD MEG. *melba*

    Amikor az ember átlépi az 5. X-et, addigra már sok mindenen túl van, rengeteget változik, jobban átlátja azokat az összefüggéseket, amelyektől megérti az életét, és azt, hogy mi, miért történt vagy történik vele. A lelkem még fiatal, de szellemem már érett, és ez bölcsebbé, nyugodtabbá tesz. Bár az igazi bölcsesség csak keveseknek adatik meg, az odavezető út jelentősége mégis felbecsülhetetlen. Őszintén azt is meg kell vallanom, ha egy nő elmúlt ötven, abban nincs sok öröm ...., ááá, csak viccelek. Ötvenen túl az a legjobb, hogy átlépsz a "nem is látszol annyinak!" kategóriából a "jól nézel ki a korodhoz képest!" táborba. Óriási nyomástól szabadulsz meg egyszerre, mert megengedheted magadnak, hogy ráncokat viselj vagy egy kis pocakot eressz. Egyetlen dolog rémiszt, így ötven felett, ez pedig az ösztönös előérzet. Ilyen korban már hálás lehetek a sorsnak, hogy egyáltalán megértem, és már éltem annyit, hogy elveszítettem olyanokat, akiket nagyon szerettem. Tudom, hogy az idő véges, hiszen kevesebb van előttem, mint mögöttem, és azt az időt amire még számíthatok szeretném úgy élni, hogy jól érezzem magam a bőrömben. *melba*

"Néha azért jusson eszedbe: az évek múlásával te is visszaadogatod a díszeidet. Ám ha közben lélekben gyarapodsz, nem érhet veszteség, mert e csinosságok vonzatai - szeretet, szeretet, szeretet - megmaradnak, felkavarhatatlanná mélyülnek, más értelmet nyernek, és kiderül, sosem a külsőnek, hanem a teljes lényednek szóltak." *V.Fable*

,,A boldog élet titka az, hogy az embernek legyenek sikerei, amelyekre büszke lehet, és legyenek céljai, amelyek hajtják."
*Jeff Lindsay*

 

 

 

“Kozmikus törvény, emlékszel? A hasonszőrüek vonzzák egymást. Te csak legyél, aki vagy, csendes, egyenes, világosfejű. A dolog önműködő: ha azt adjuk, amik vagyunk, ha minden percben megkérdjük magunktól, valóban azt akarjuk-e tenni, amit tenni készülünk, és csak akkor tesszük, ha a válaszunk igen, akkor automatikusan el fognak kerülni bennünket azok, akiknek nincs mit tanulniuk az olyanoktól, amilyenek mi vagyunk, és vonzani fogjuk azokat, akiknek van, és akiktől nekünk is van tanulnivalónk.” *Richard Back*

"Az ember rájön, hogy amint megváltoztatja gondolatait a dolgokról és más emberekről, a dolgok és más emberek megváltoznak vele szemben... Az ember nem azt vonzza, amit szeretne, hanem ami rá hasonlít... Az istenség, amely sorsunkat alakítja, mi vagyunk. Saját magunk... Amit az ember elér, az gondolatai egyenes következménye... Csak akkor emelkedhetünk fel, győzhetünk és lehetünk sikeresek, ha gondolatainkat is felemeljük..." *Dale Carnegie*


"Nem kívánok ragyogást, pénzt, dicsőséget. Csak egy tűzhelyet kívánok. Hívó lámpa fényt, meleget azoknak, akiket szeretek. Egy darab kenyeret, csendet, pár halk szót, jó könyvet, és kevés embert. De az aztán Ember legyen!" *Fekete István* 

 

"Aki szeretetben él, nem büszke, nem akar másokon uralkodni, nem halljátok soha, hogy hibáztatna, vagy gúnyolna másokat. Nem kutat mások szándékai felől, nem hiszi azt, hogy ő jobban cselekszik, mint mások, és soha nem tartja többre magát embertársainál. Aki szeret, az amennyire csak lehet, elkerüli, hogy fájdalmat okozzon." *Vianney Szt.János*

"A halogatás egyszerűen ostobaság. Holnap ugyanúgy döntened kell, akkor miért ne tennéd meg már ma? Azt hiszed, holnap bölcsebb leszel, mint ma? Azt hiszed, holnap elevenebb leszel? Hogy holnap fiatalabb vagy frissebb leszel, mint ma? Holnap csak öregebb leszel, a bátorságod is kevesebb lesz, holnapra tapasztaltabb leszel, és még több kifogást találsz. Holnapra a halál egy nappal közelebb ér hozzád, és ettől csak még jobban megijedsz, még tétovább leszel. Soha ne halogass. Ki tudja? A holnapot talán meg sem éred." *Osho*

  

Ui.: Érdekes dolog ez a halogatás. Életem törvényszerűségeiből kiindulva úgy tapasztaltam,  hogy  a  legtöbb helyzetben a  legelső megérzésem volt a helyes. Az 'alszom rá még 1-et' döntéseimet, - ha előzőleg más volt, mint az első pillanatban - utólag mindig megbántam. *melba*

                            

 "A fiatalság mércéje nem (csak) az életkor,  hanem a szellem és a lélek állapota:  az akarat- és képzelőerő, az érzelmek intenzitása, a jókedv és a kalandvágy győzelme a lustaságon. Csak az öregszik meg, aki lemond eszményeiről. Az évek múlásával ráncossá lesz az arcod, de ha  kialszik benned a lelkesedés, akkor a lelked ráncosodik meg. Gondok, kétségek, az önbizalom hiánya, reménytelenség: mind hosszú évek, melyek nemcsak a testet húzzák le a föld porába, hanem a lelket is. Az ember - akár 16 éves, akár 66 - csodára szomjazik, elámul a csillagok örökkévalóságán, a gondolatok és dolgok szépségén: nem fél a kockázattól, gyermeki kíváncsisággal várja, mi lesz holnap, szabadon örül mindennek. Olyan fiatal vagy, mint a reményeid, olyan öreg, mint a kétségeid. Fiatal vagy, amíg befogadod a szépség, az öröm, a merészség, a nagyság,  az ember, a föld, a végtelenség hírnökeit. Csak akkor öregszel meg, ha már nem szárnyalsz, és hagyod, hogy a pesszimizmus és a cinizmus megdermessze a szívedet." 

       "A nagy titok: úgy járni végig életutunkat, hogy ne kopjunk el. Erre az olyan ember képes, aki nem az embereket és a tényeket veszi számításba, hanem minden élményét önmagára vetíti vissza, és a dolgok végső okát önmagában keresi."

"Néha kialszik bennünk a fény, de aztán ismét felgyúl, ha találkozunk egy másik emberi lénnyel. Mindannyian óriási hálával tartozunk azoknak, akik képesek újból felgyújtani ezt a belső fényt."

*Albert Schweitzer*

                                 

"Nem a külső dolgok tesznek minket boldoggá, hanem a dolgokhoz való hozzáállásunk. Ha nincs bennünk nyitottság, akkor a legvonzóbb társ szépsége is megfakul, és a legörömtelibb dolgok is unalmassá válnak." *Ole Nydahl*


          

A lényeg

A szépben az a legszebb,
ami leírhatatlan,
a vallomásban az,
ami kimondhatatlan,
csókban a búcsúzás
vagy nyíló szerelem,
egyetlen csillagban a végtelen.
Levélhullásban erdők bánata,
bújócskás völgy ölében a haza,
vetésben remény, moccanás a magban,
kottasorokban rabul ejtett dallam,
két összekulcsolt kézben az ima,
remekművekben a harmónia,
részekben álma az egésznek,
és mindenben a lényeg,
a rejtőzködő, ami sosem látszik,
de a lélekhez szelídült anyagban
tündöklőn ott sugárzik.

* Fésűs Éva*


Ahol még jelen vagyok

http://poet.hu/tag/Melba

 



Pedig vártam, nagyon vártam, hogy újra enyém legyen az életem! De kiről fogok ezután gondoskodni, kiért aggódom majd, kire főzök, és kivel veszekszem?
Ahol megtalálhattok
Megosztás
Látogatók

2012.07.10-

free counters

2012 december 8. 19:26

Ünnepi széljegyzet

 

zt hittem rohanó világunkban soha nem lesz elég időm, főképp így karácsony táján. Most van, mert akarom, hogy legyen, és hogy körülöttem tágasabb lett a tér, a lelkem is felszabadultabb lett. A csendben van időm gondolkodni és írni, elmélkedni múlton és jelenen. Régen is, de mostanában, az ünnepre készülődés időszakában a legmélyebb érzések törnek fel. Gyerekkoromban nem az ajándékok megvásárlása volt az elsődleges. A felnőttek és mi, gyerekek egyaránt az együttlétnek örültünk. A felöltöztetett fenyőfa elvarázsolt mindenkit, és az alatta megbújó kis csomagokat alig vettük észre, mert nem az volt a lényeg. A sütemények édes-fűszeres illata:  narancs, fahéj és vanília felhő lengte be a házat, és a mámoros érzés  mindenkit átjárt.

Fájó látnom, hogy az emberek nem tudnak méltóképp és szerényen ünnepelni. Az utcák, a kirakatok olyan fényárban úsznak, hogy a szemem résnyire szűkül, mert már képtelen befogadni, azt amit lát. Az üzletek zsúfolásig telve áruval, az ajándéktárgyak pedig roskadoznak a polcokon, és mind arra várnak, hogy megvegyétek és valakinek örömet szerezzetek vele. Mindegy, hogy az illető nem vágyik rá, esetleg van már neki hasonló, a lényeg, hogy ti adjatok, és lehetőleg többet, mint amit a másik adna. Nekik a karácsony nem egy bensőséges, meghitt ünnep, hanem egy vetélkedő. Túlszárnyalni a másikat; hogy ő szebbet és többet adjon. Uram bocsá', hogy felteszek ilyen kérdést, de kinek jó ez?...., annak aki adja, vagy aki kapja?

Lehet, hogy én sem lennék kivétel ez alól, ha megtehetném, de ajándékozási határaim igencsak beszűkültek. A nehézségek ellenére is adok a szegényeknek, és ha már nem tudok mit adni, akkor egy kedves, jó szót, mert nekik is jár.
Elképesztő, hogy mennyi családon kívül élő, segítségre szoruló és hajléktalan ember él körülöttünk. A főváros olyan pontján utazom át naponta a munkahelyemre, ahol elszörnyedve látom, hogy hosszú, kígyózó sorban állnak a rászorulók meleg ételért.

Az ünnep közeledtével az időjárás is egyre keményebb lesz, gondoljatok erre is. Hiszem, hogy a jó szó is képes egy ideig melengetni a didergő lelket.

 

2011 december 23. 11:11

Fényből szőtt ajándék

 

11vcjngnmxxr1thmv196.png

 

Az év során rengeteg futó kívánságot mondunk, és nem is sejtjük, hogy ezekből mi válik tényleg  valósággá  az év legjelesebb napjára. A legfontosabb talán a kölcsönös egymásra figyelés lenne, és ez nem a kézzelfogható ajándékokban nyilvánul meg,  és nem is az apró figyelmességektől leszünk rövid időre boldogok, hanem annak tudatától, hogy van családunk, vannak gyermekeink, igaz barátaink, és megadatnak azok az őszinte pillanatok, amikor lehetőségünk nyílik egymásra figyelni és egymásnak örülni.

Mindenkinek azt kívánom, hogy teljesüljenek a jó kívánságok, és gyermeki rácsodálkozással, meghitt szeretetben, békében teljenek az ünnepek, és legalább ezeken a napokon a gondok helyett inkább öröm és őszinte mosoly legyen!

 

2010 december 25. 18:00

Legszentebb ünnep

Nekem úgy tűnik, egyszer a szél megkavart mindent,
Ezért létezünk is olyan rendezetlenül,
Egyszer belöktek minket egy ajtón, s majd kilöknek,
S közben mi tűrünk mindent olyan rendületlenül.
És csak egy pár kíváncsi lépett néha félre,
Amilyen te voltál, amilyen egyszer voltam én
De azt is úgy tettük, hogy senki nem vett észre,
Ezért még ma is oly messze vagy tőlem, a szeretet ünnepén....

S maradtak hétköznappá szürkült színes álmok,
s maradtunk valósággá törpült óriások,
S itt állnak körben a gyermekek, kiáltanunk ezért nem lehet.
Miért zavarnánk pont mi meg ezt a legszentebb ünnepet?

Refr.: Legyen ünnep az égben és ünnep a Földön,
bár engem rég nem érdekel, pedig égnek a gyertyák,
s a könnyem kicsordul: Miért? Miért nem lehetsz most közel?

A dolgok úgy szakadnak félbe, mint az élet.
Lehetett nagyszerű, de mégsincs ráadás.
Már azt is eltűröm, hogy csak a lelkem lásson Téged;
nem szabad együtt lennünk, mert azt el nem tűrné más.
Én is beálltam és beállsz Te is a sorba,
hogy ki melletted áll, annak fogd kezét.
S ha a kép előtted lassan összefolyna
nem kell felelned senkinek a véletlen könnyekért...
Hiszen erre vártunk, s ma újra összegyűltünk,
hogy egy évben egyszer boldogok legyünk.
S itt állnak körben a gyermekek, kiáltanunk ezért nem lehet.
Miért zavarnánk pont mi meg ezt a legszentebb ünnepet?

Refr.:
Legyen ünnep az égben és ünnep a Földön,
bár engem rég nem érdekel, pedig égnek a gyertyák,
s a könnyem kicsordul: Miért? Miért nem lehetsz most közel?
Legyen ünnep az égben és ünnep a Földön,
de Te messze vagy, nem érlek el;
ahogy égnek a fények, én is elégek, ha nem lehetsz...
Miért nem lehetsz most közel?

2010 december 24. 17:50

Itt a karácsony



Szilágyi Domokos: Karácsony


A puha hóban, csillagokban
Az ünnepi foszlós kalácson,
Láthatatlanul ott a jel,
Hogy itt van újra a KARÁCSONY.
Mint szomjazónak a pohár víz,
Úgy kell mindig e kis melegség,
Hisz arra született az ember,
Hogy szeressen és szeressék.
S hogy ne a hóban, csillagokban,
Ne ünnepi foszlós kalácson,
Ne díszített fákon, hanem

A szívekben legyen KARÁCSONY.

2010 december 22. 16:45

Igazi ajándék

Sokszor nehéz megmondani, tulajdonképpen mire is vágyunk. Mert vagy megvan már, vagy nem is olyan nagyon fontos. Ezért, ha ajándékoztok,  ne kutassatok vadul az 'igazi' ajándék után, érjétek be azzal, hogy amit adtok azt örömmel tudjátok adni, és érezzétek meg az ajándékozó igyekezetét is. Ha erre is figyeltek és nem csak a konkrét tárgyra, akkor örülni is tudtok!

A karácsonyi hangulat  olyan, amilyen általában a család légköre. Ahol nem szokás együtt lenni, együtt étkezni vagy beszélgetni, közösen játszani, ahol a pénzért megvehető dolgok pótolják a személyes szeretetet és a drága holmikkal próbálják bizonyítani érzéseiket, ott a karácsony is erről szól majd.

Nincsenek kőbe vésett szabályok! Nem kötelező ablakot pucolni, ha nem fér bele. Semmi sem kötelező. Ki kérné számon? Mert mi a fontosabb a családnak? Nyilván a vidám, mosolygós, kipihent, és felszabadult társaság...és ez vonatkozik a házigazdára is. Erre törekedjetek elsősorban. A karácsony lényege az öröm, és nem csak a vendégeknek, hanem számunkra is!

Fölösleges ilyenkor agyonra vásárolni, főzni, takarítani magunkat. Gondoljunk néha arra is, hogy  NEKÜNK MI OKOZ ÖRÖMET! Tegyük meg! Ez az igazi ünnepi készülődés!

Mert mi is kell a boldog karácsonyhoz? A legfontosabb, hogy szeretetben, békességben lelkileg is együtt legyen  a család. A díszes fenyőfa,  a meghitt beszélgetések, a várakozás izgalma és a beteljesülés, a játék, az áhitat,  a hóesés, a terített asztalok és az illatok,  mind-mind az ünnepi boldogság ajándéka.

Sorelválasztó


 

Sorelválasztó

Szeretetteljes adventet és békés, boldog ünnepeket kívánok Mindenkinek!

Sorelválasztó

2010 december 5. 02:21

Karácsonyi csoda

A játék kapcsán zenés-videók tömegét nézegettem este és hallgattam órákon keresztül a You Tube-on. Lassan közeledik a karácsony...., de nem is olyan lassan, hiszen ma  délután már a második gyertyát gyújtjuk meg az adventi koszorún. Miközben belső hangom Rózsi dalát dúdolja elérzékenyülök, réges-régi emlékek jönnek elő, és gyerekkorom karácsonyai jutnak eszembe. . . .

 

Régen volt...., az ünnepre hangolódás nyugalommal és örömmel telt. Abban az időben karácsonykor mindig nagy hó esett. Szüleim már napokkal előbb megvették a pontyot, aki a kádunkban töltötte hátralévő életét. Nekünk jó játék volt, mert a tesómmal esténként "játszottunk" vele, néztük, hogy úszkál a nagy kádban oda-vissza és mellékesen jó  hecc volt az is, hogy  addig a nagy lavórban  kellett mosakodtunk. Aztán 24-én reggel Apu előkészítette szegény halacskát élete utolsó útjára, majd a halszeleteket egy tálban besózva félretette, és mi csodálkozva néztük, hogy rángatóznak a szeletek a tálban.  Élő biológiaóra volt ez mindkettőnknek  és utána harcot vívtunk, hogy ki tudja a léghólyagot  kipukkantani. Ebédre mákosgubát ettünk és pattogatott kukoricát fűztünk cérnára. Vacsora előtt még elmentünk szánkózni a 7-es ugratóhoz. Ide járt a környék összes gyereke. Ez egy olyan kiépített pálya volt, mint egy lankás hullámvasút és fantasztikus nagy élmény volt ezen a hét buckán átugratva lesiklani. Akkor még nem volt mobil, hogy is lett volna, hiszen még 1966-ot írtunk, de tudtuk, hogy ha az utcában kigyulladnak a lámpák, akkor ideje hazaindulni. Ez az otthonunktól távol töltött idő elég volt szüleinknek, hogy feldíszítsék a fát,  becsomagolják az ajándékokat  és hozzákészülődjenek a halszeletek kisütéséhez. A halászlét és a salátát még délelőtt, a beiglit, a mézes-krémest, a zserbót  Anyu már előző nap elkészítette. Sütött még egy linzer-szerű szalagális teasütit, aminek kristálycukor és piritott darált dió volt a tetején, de ezt a receptet már sosem fogom megtudni...... Volt birsalmasajt, mákosgrillázs és sajtos-leveles (Apu kedvence) Akkor déligyümölcsöt nem lehetett mindig kapni, csak karácsony előtt pár héttel,  és néhány kiló megszerzéséért nagy tülekedés volt az üzletekben. Nekünk ebben is szerencsénk volt, mert Apu a Belkernél dolgozott, mint sofőr és  mindig az aktuális élelmiszereket fuvarozta, így könnyebben hozzájutottunk. Szóval eljött az este 6 óra, az ünnepi vacsora elkészült az egész házat fenyő- narancs és fahéj illat járta át, de mi gyerekek csak akkor láttuk meg a feldíszített, csillagszórós karácsonyfát, amikor Anyuék kinyitották a kétszárnyú szobaajtót. Az első ilyen élményem 8 évesen volt, amire vissza tudok magamtól emlékezni. Egy CSODA volt, semmihez nem hasonlítható, amit mi akkor természetesen varázslatnak hittünk, de ma már tudom, hogy az volt  az IGAZI. A gyermekkori élmény megismételhetetlen, mert akkor volt és visszalapozni nem tudunk, csak emlékeinkben. Ez a Demjén dal idézte fel újra azokat az érzéseket és emlékeket, amiket akkor, gyermekként éltem át. És minél többször hallgatom vissza, annál tisztábban látom gyermek önmagam......

Sorelválasztó

Ugye voltál gyermek,
Mi most is vagy
Lerohantak az évek,
az idő elhagy.
Bámuló szemmel,
újra nyíló szívvel
játssz mindent át.
Mit az élet kínált neked.

Felnőtt lettél, azt hiszed.
Hiszen most, is játszol,
s komolyan veszed.
Pedig a rejtély,
mit soha meg nem leltél,
még most is vár,
ahogy megjöttél, és indultál.

refr.:
Azt mondom - játszunk tovább!
Újra álmodjunk hát,
mint a felnőtt gyermekek.
Még mindig tiszta a szív,
és ha valami hív,
kell, hogy újra ott legyek,
hol voltam rég.
Az kell most még.

És eljöhet egyszer, hogy azt hiszed,
mert őszhajú lettél, öregebb szíved.
Pedig most érzed,
gyermek lett a lelked,
és szállnál még,
ahol még szebb az ég neked

refr.

Azt mondom...
Hol voltunk rég, az kell most még.

 

Sorelválasztó


2010 szeptember 12. 01:02

A MAGYAR DAL NAPJA

A rádióadók közül legtöbbször a Star FM-et hallgatom. Remélem senki nem veszi ezt reklámnak, mert nem annak szántam. Ma is ez szólt a vasárnapi ebéd elkészítése közben. Jobbnál jobb régi magyar számokat és előadókat hallgattam és sokszor velük együtt énekeltem az ismerős dalokat. Két szám között Dr. Borostól megtudtam, hogy ma van a Magyar Dal Napja. Ebéd után megnéztem a neten, hogy mi is ez valójában, mert bevallom, idáig nem hallottam róla lover.

2008-ban  PRESSER GÁBOR -az esemény kitalálója - gondolt egy nagyot: "Azt gondoltam, hogy a mindent elárasztó importzene árnyékából legalább évente egy napra egy kis fényt koldulhatunk a saját értékeink megvilágításához. Hogy áldozzunk egy kis figyelmet a hagyományainknak - mert sokféle van - és a sok megszületett, de a közönség előtt szinte ismeretlen, hiába megírt új műnek, és az ezeket megalkotó új tehetségeknek. Egynapos ünnepre gondoltam, amely nekünk és rólunk szól, mi szervezzük, ahogy mondják, "alulról".

A magyar dal napját idén harmadszor rendezik meg Budapest mellett 10 vidéki városban a legismertebb előadók közreműködésével, összesen 33 színpadon szól majd a zene országszerte. A pop- és rockzene mellett ismét lesznek dzsessz-, népzenei, színházi és gyerekprogramok; új helyszínként csatlakozik Pécs, Szombathely, Mosonmagyaróvár, a fővárosban pedig a Millenáris Fogadó, a Bem Rockpart, valamint a Westend tetőterasza.

2010. szept. 12.  A  Magyar Dal Napja. Idén kiemelt szereplő lesz Eger, amely 2010-ben a Magyar Dal fővárosa.

(forrás www.hirextra.hu, www.magyardalnapja.hu)

És most egy kis válogatás. Több órás fejtörést okoztam ezzel magamnak, mert nem volt könnyű eldönteni, hogy melyik kerüljön ide.

Edda - Álmodtam egy világot


Oláh Ibolya - Magyarország


Demjén: A szabadság vándorai

Presser: Te majd kézenfogsz és hazavezetsz                                                     

Demjén: Honfoglalás- Kell még egy szó

Anonim MC- Jövőkép

Zanzibár - Az igazi nevem

Hooligans - Emlékül

Tankcsapda - Az élet a legjobb méreg- Mai Magyarország

Feri gyerek, Viktor vitéz:D (humoros, de magyar dal ez is)

Kárpátia - Barátom, mond merre vagy

Kárpátia - Egy az Isten, egy a nemzet!

Péter Szabó Szilvia (NOX) - Ha én rózsa volnék

2010 augusztus 20. 16:12

Mit ünneplünk augusztus 20-án?

 (a cikket a privátbankár honlapjáról ollóztam)

Augusztus 20. az egyik legrégibb magyar ünnepnap: Szent István király napja, a keresztény magyar államalapítás, a magyar állam ezeréves folytonosságának emléknapja. Uralkodása idején I. István még augusztus 15-ét, Nagyboldogasszony napját avatta ünneppé, ekkorra hívta össze Fehérvárra a királyi tanácsot és tartott törvénynapot. Élete végén a beteg király azon a napon ajánlotta fel az országot Szűz Máriának, és 1038-ban ő maga is e napon halt meg.

Az ünnepi dátumot Szent László király tette át augusztus 20-ra, mert 1083-ban ezen a napon, VII. Gergely pápa hozzájárulásával oltárra emeltette I. István  relikviáit a székesfehérvári Bazilikában, ami szentté avatásával volt egyenértékű.

István ereklyéjét a legenda szerint 1083-as szentté emelésekor épen találták a koporsójában, és már az 1222-es Aranybulla is törvénybe iktatta tiszteletét. Valószínűleg a tatárjárás vagy a török idők alatt veszett el, később (1590 körül) a raguzai (dubrovniki) dominikánus kolostorban találtak rá, talán még IV. Béla vitette oda menekülése során. (A Szent Jobb ezüst ereklyetartóját 1862-ben készítették, ma Budapesten, a Szent István-bazilikában őrzik.)

A két világháború között az ünneplés kiegészült az össz-nemzeti célkitűzésre, a Szent István-i (Trianon előtti) Magyarország visszaállítására való folyamatos emlékeztetéssel. Augusztus 20-a 1945-ig nemzeti ünnep volt, ezután ezt eltörölték, de egyházi ünnepként még 1947-ig ünnepelhették nyilvánosan. István ereklyéjét a Szent Koronával együtt a II. világháború végén a nyilasok Nyugatra menekítették. A Szent Jobbot 1945. augusztus 18-án hozták vissza Ausztriából Budapestre, s 1947-ig ismét szereplője volt a Szent István-napi ünnepnek. (A Szent Korona csak 1978-ban került vissza az Egyesült Államokból.)

A kommunista rendszer számára az ünnep vallási és nemzeti tartalma miatt nem volt vállalható, de teljes megszüntetését vagy jelentéktelenné süllyesztését sem látta célszerűnek, és ahogy az a tisztán vallási ünnepek egy részével történt, inkább tartalmilag újította azt meg. Először az új kenyér ünnepének nevezték el augusztus 20-át, majd az új alkotmány hatályba lépését, mint új - szocialista - államalapítást, 1949. augusztus 20-ra időzítették. Ezután 1949-1989 között augusztus 20-át az alkotmány napjaként ünnepelték. 1950-ben az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete a Népköztársaság ünnepévé is nyilvánította.

A rendszerváltozással ismét felelevenedtek a régi tradíciók, 1989 óta ennek megfelelően rendezik meg a Szent Jobb-körmenetet. Szent István ünnepének igazi rehabilitációja 1991-ben történt meg: az első szabad választáson létrejött Országgyűlés 1991. március 5-i döntése a nemzeti ünnepek - március 15., augusztus 20., október 23. - közül Szent István napját emelte a Magyar Köztársaság hivatalos állami ünnepe rangjára.

█████████████████████████
█████████████████████████
█████████████████████████