kérdőjel

Akkora kérdőjel van bennem, hogy alig fér el.... Jól döntöttem, hogy a próbaidő alatt felmondtam a viszonylag jól fizető,  nem szolgáltatói, inkább szolgai munkának nevezhető állásomat? Ahogy körbenézek, azt látom, hogy szinte minden arról a fránya pénzről szól. A pénz nem boldogít, de pénz nélkül bolond a vásár - tartja a közmondás. Lehet, hogy fura, de engem nem igazán érdekel. Csak annyira, hogy tisztességesen meg tudjak élni a családommal együtt. Nincsenek kivitelezhetetlen nagy álmaim, de a jelzálogot, a csekkeket, a közlekedést, az autót, az állatainkat és nem utolsó sorban az élet fenntartását is finanszírozni kell (zárójelben megemlíteném a betegségek kezelésével járó kiadásokat is). De megéri mindezekért feladni a függetlenségem és láncra verni a lelkem? Biztos, hogy nem. És ahogy lassan kíirom magamból ezeket és a helyére tettem magamban,  örülök, hogy így döntöttem. Pedig manapság tényleg nem egyszerű jó állást találni, de állítom, hogy aki keres és dolgozni akar az talál, vagyis megtalálja. De közben a hétköznapi kötelezettségeimet teljesítve nem szabad, hogy a lelkem elbizonytalanodjon, hogy érdemes ezt az egészet végigcsinálni.

Moldovát idézve valami olyan pluszt kell találni, amit megengedhetek magamnak, még akkor is, ha nem engedhetem meg, és akkor az elviselhetőség szintjére emelem a saját világom. Különös, de egyre inkább azt érzem, hogy nem ebben a világban kellene élnem.... talán inkább a jövőben!