Creative Commons Licenc

Nevezd meg!

 Ne add el!

 Ne változtasd! 

 

Néha egy hang, egy íz, egy illat 
 fellebbenti  a múltnak fátylát, 
és bolyongok emlékeim
 útvesztőiben, ha
megérzem
 a kávé illatát. 

 Ahhoz, hogy Boldog légy nincs szükség semmi másra csak egy Őszinte, Megbízható Társra, egy Összetartó Családra, pár Igaz(i) Jóbarátra és Élj Önmagaddal Békében. Minél több Embert gyűjtögetsz magad köré és minél több Emberrel szeretnél kiegyensúlyozott életet élni, annál nagyobb kudarc vár rád, hisz mindenkinek szeretnél majd megfelelni, mindenkire odafigyelni és ez sajnos nem megy, felőrlődik benne az Ember. Egyszerűen csak SZERESS nagyon egy pár Embert, a Többieket meg NE BÁNTSD MEG. *melba*

    Amikor az ember átlépi az 5. X-et, addigra már sok mindenen túl van, rengeteget változik, jobban átlátja azokat az összefüggéseket, amelyektől megérti az életét, és azt, hogy mi, miért történt vagy történik vele. A lelkem még fiatal, de szellemem már érett, és ez bölcsebbé, nyugodtabbá tesz. Bár az igazi bölcsesség csak keveseknek adatik meg, az odavezető út jelentősége mégis felbecsülhetetlen. Őszintén azt is meg kell vallanom, ha egy nő elmúlt ötven, abban nincs sok öröm ...., ááá, csak viccelek. Ötvenen túl az a legjobb, hogy átlépsz a "nem is látszol annyinak!" kategóriából a "jól nézel ki a korodhoz képest!" táborba. Óriási nyomástól szabadulsz meg egyszerre, mert megengedheted magadnak, hogy ráncokat viselj vagy egy kis pocakot eressz. Egyetlen dolog rémiszt, így ötven felett, ez pedig az ösztönös előérzet. Ilyen korban már hálás lehetek a sorsnak, hogy egyáltalán megértem, és már éltem annyit, hogy elveszítettem olyanokat, akiket nagyon szerettem. Tudom, hogy az idő véges, hiszen kevesebb van előttem, mint mögöttem, és azt az időt amire még számíthatok szeretném úgy élni, hogy jól érezzem magam a bőrömben. *melba*

"Néha azért jusson eszedbe: az évek múlásával te is visszaadogatod a díszeidet. Ám ha közben lélekben gyarapodsz, nem érhet veszteség, mert e csinosságok vonzatai - szeretet, szeretet, szeretet - megmaradnak, felkavarhatatlanná mélyülnek, más értelmet nyernek, és kiderül, sosem a külsőnek, hanem a teljes lényednek szóltak." *V.Fable*

,,A boldog élet titka az, hogy az embernek legyenek sikerei, amelyekre büszke lehet, és legyenek céljai, amelyek hajtják."
*Jeff Lindsay*

 

 

 

“Kozmikus törvény, emlékszel? A hasonszőrüek vonzzák egymást. Te csak legyél, aki vagy, csendes, egyenes, világosfejű. A dolog önműködő: ha azt adjuk, amik vagyunk, ha minden percben megkérdjük magunktól, valóban azt akarjuk-e tenni, amit tenni készülünk, és csak akkor tesszük, ha a válaszunk igen, akkor automatikusan el fognak kerülni bennünket azok, akiknek nincs mit tanulniuk az olyanoktól, amilyenek mi vagyunk, és vonzani fogjuk azokat, akiknek van, és akiktől nekünk is van tanulnivalónk.” *Richard Back*

"Az ember rájön, hogy amint megváltoztatja gondolatait a dolgokról és más emberekről, a dolgok és más emberek megváltoznak vele szemben... Az ember nem azt vonzza, amit szeretne, hanem ami rá hasonlít... Az istenség, amely sorsunkat alakítja, mi vagyunk. Saját magunk... Amit az ember elér, az gondolatai egyenes következménye... Csak akkor emelkedhetünk fel, győzhetünk és lehetünk sikeresek, ha gondolatainkat is felemeljük..." *Dale Carnegie*


"Nem kívánok ragyogást, pénzt, dicsőséget. Csak egy tűzhelyet kívánok. Hívó lámpa fényt, meleget azoknak, akiket szeretek. Egy darab kenyeret, csendet, pár halk szót, jó könyvet, és kevés embert. De az aztán Ember legyen!" *Fekete István* 

 

"Aki szeretetben él, nem büszke, nem akar másokon uralkodni, nem halljátok soha, hogy hibáztatna, vagy gúnyolna másokat. Nem kutat mások szándékai felől, nem hiszi azt, hogy ő jobban cselekszik, mint mások, és soha nem tartja többre magát embertársainál. Aki szeret, az amennyire csak lehet, elkerüli, hogy fájdalmat okozzon." *Vianney Szt.János*

"A halogatás egyszerűen ostobaság. Holnap ugyanúgy döntened kell, akkor miért ne tennéd meg már ma? Azt hiszed, holnap bölcsebb leszel, mint ma? Azt hiszed, holnap elevenebb leszel? Hogy holnap fiatalabb vagy frissebb leszel, mint ma? Holnap csak öregebb leszel, a bátorságod is kevesebb lesz, holnapra tapasztaltabb leszel, és még több kifogást találsz. Holnapra a halál egy nappal közelebb ér hozzád, és ettől csak még jobban megijedsz, még tétovább leszel. Soha ne halogass. Ki tudja? A holnapot talán meg sem éred." *Osho*

  

Ui.: Érdekes dolog ez a halogatás. Életem törvényszerűségeiből kiindulva úgy tapasztaltam,  hogy  a  legtöbb helyzetben a  legelső megérzésem volt a helyes. Az 'alszom rá még 1-et' döntéseimet, - ha előzőleg más volt, mint az első pillanatban - utólag mindig megbántam. *melba*

                            

 "A fiatalság mércéje nem (csak) az életkor,  hanem a szellem és a lélek állapota:  az akarat- és képzelőerő, az érzelmek intenzitása, a jókedv és a kalandvágy győzelme a lustaságon. Csak az öregszik meg, aki lemond eszményeiről. Az évek múlásával ráncossá lesz az arcod, de ha  kialszik benned a lelkesedés, akkor a lelked ráncosodik meg. Gondok, kétségek, az önbizalom hiánya, reménytelenség: mind hosszú évek, melyek nemcsak a testet húzzák le a föld porába, hanem a lelket is. Az ember - akár 16 éves, akár 66 - csodára szomjazik, elámul a csillagok örökkévalóságán, a gondolatok és dolgok szépségén: nem fél a kockázattól, gyermeki kíváncsisággal várja, mi lesz holnap, szabadon örül mindennek. Olyan fiatal vagy, mint a reményeid, olyan öreg, mint a kétségeid. Fiatal vagy, amíg befogadod a szépség, az öröm, a merészség, a nagyság,  az ember, a föld, a végtelenség hírnökeit. Csak akkor öregszel meg, ha már nem szárnyalsz, és hagyod, hogy a pesszimizmus és a cinizmus megdermessze a szívedet." 

       "A nagy titok: úgy járni végig életutunkat, hogy ne kopjunk el. Erre az olyan ember képes, aki nem az embereket és a tényeket veszi számításba, hanem minden élményét önmagára vetíti vissza, és a dolgok végső okát önmagában keresi."

"Néha kialszik bennünk a fény, de aztán ismét felgyúl, ha találkozunk egy másik emberi lénnyel. Mindannyian óriási hálával tartozunk azoknak, akik képesek újból felgyújtani ezt a belső fényt."

*Albert Schweitzer*

                                 

"Nem a külső dolgok tesznek minket boldoggá, hanem a dolgokhoz való hozzáállásunk. Ha nincs bennünk nyitottság, akkor a legvonzóbb társ szépsége is megfakul, és a legörömtelibb dolgok is unalmassá válnak." *Ole Nydahl*


          

A lényeg

A szépben az a legszebb,
ami leírhatatlan,
a vallomásban az,
ami kimondhatatlan,
csókban a búcsúzás
vagy nyíló szerelem,
egyetlen csillagban a végtelen.
Levélhullásban erdők bánata,
bújócskás völgy ölében a haza,
vetésben remény, moccanás a magban,
kottasorokban rabul ejtett dallam,
két összekulcsolt kézben az ima,
remekművekben a harmónia,
részekben álma az egésznek,
és mindenben a lényeg,
a rejtőzködő, ami sosem látszik,
de a lélekhez szelídült anyagban
tündöklőn ott sugárzik.

* Fésűs Éva*


Ahol még jelen vagyok

http://poet.hu/tag/Melba

 



Pedig vártam, nagyon vártam, hogy újra enyém legyen az életem! De kiről fogok ezután gondoskodni, kiért aggódom majd, kire főzök, és kivel veszekszem?
Ahol megtalálhattok
Megosztás
Látogatók

2012.07.10-

free counters

2013 május 1. 17:47

A nyár nyugtalan adventje

 

Vendég vagy a világban, és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virágja, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik. Igyekezz többet törődni azzal, ami még a világ szépségeiből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is.

 

 

Ezzel a nagyon bölcs Wass Albert idézettel indítom el májusi első posztomat. A címre visszatérve; valahol azt olvastam, hogy őseink nevezték így a májust.

Számos szokás és népi megfigyelés fűződik e hónaphoz, ami régen támpontot adott az embereknek a termés meghatározásához. Manapság a megváltozott éghajlat és az időjárás rabszódisága miatt nem valószínű, hogy biztonsággal lehet ezekre számítani, de aki kedvet érez hozzá egy-két megfigyelést letesztelhet:

- májusi csendes eső, növeli a termést,
- száraz május, száraz esztendő,
- ha májusban erősen halljuk a békákat kuruttyolni, igen sok eső lesz,
- ha május elején esik,  kevés borunk lesz,
- nagyon meleg május után esős június következik,
- ha májusban a tölgy szépen virágzik, és a cserebogár rajta tanyázik, gyakran    fogunk hallani mennydörgést,
- sok bort hoz a három ác, (Pongrác, Szervác, Bonifác), ha felhőt egyiken se       látsz
- Szervác, Pongrác, Bonifác, (V.12-13-14.) megharagszik, fagyot ráz,
- Pongrác, Szervác, Bonifác, Zsófia (V.15.) is lehet gyász,
- Szervác, Pongrác, Bonifác, mind a fagyos szentek, hogy a szőlő el ne fagyjon, füstöljenek kendtek
- májusi meleg eső nagy termés, hideg eső rossz vendég.

 

gy kis betekintés a növények és állatok világába. Ők ösztönösen érzik mikor, milyen idő várható. Tanulhatnánk tőlük mi is!

 

Esőre áll az idő, ha:

-  erősödik a virágok illata, a víz és a "föld" szaga,
- sok földigiliszta bújik ki a földből,
- az ászkarák nappal, száraz helyen is mozog,
- a szalamandra, törékeny kuszma száraz helyen is mozog,
- a füstifecske alacsonyan száll,
- az erdei pinty nyugtalan, "izgága",
- a gólyaorr, gémorr-félék termést tartó szálai elmozdulnak, kicsavarodnak,
- a virágos növények virágai (százszorszép, pongyolapitypang, hóvirág, salátaboglárka, vérehulló fecskefű, aprószulák) nem nyílnak ki.
- az erdei mályva és a madársóska összecsukja leveleit,
- a szentjánosbogarak nem rajzanak,
- a szívó, gyötrő ízeltlábúak erőteljesen csípnek,
- a kakas napnyugta után kukorékol.

Jó idő várható, ha:

- a pókok szorgoskodnak,
- a szentjánosbogarak nagy számban világítanak a nyári éjszakában,
- a kígyók nem ingerlékenyek,
- a füstifecske magasan vadászik,
- a ragadozó madarak (ölyvek, kányák...) nyugodtan röpködnek,
- a denevérek egész éjjel repkednek,
- a legtöbb növény kinyitja virágszirmait,
- a pacsirta magasan repül.


ekem a második kedvenc hónapom, ilyenkor a lelkem is magába szívja a virágok illatát, és  szemeim gyönyörködnek a színpompás virágok pazar világában. A majális ünnepségei pedig pusztán csak ráadás az embereknek, mellyel a tavaszt köszöntik, és a közeledő nyár örömeinek szólnak.


 

2013 március 31. 17:49

A másik én

Az idő mindent a helyére tesz, ha van elég türelmed kivárni. Az egyik felem már egy ideje tudja ezt, de a másikat ez nem érdekli, nem lehet meggyőzni. Ez a racionális, vagyis az agyi oldalam, aki nem fogadja el mindazon feltételezéseket, melyek nem reálisak. Vele szemben ott a másik, a szív felem, akinek határtalan képzelete elfogadja mindazokat a jelenségeket, amelyek irreálisak.

A két én együtt él a testemben, nem akarnak barátkozni, de nem is ellenségek. Elvileg mindkettő meg van a másik nélkül, és ha dönteni kell, akkor hol az egyik lép, hol meg a másik.

Mindketten tudják melyik az a terület, amelyik az övé, amikor neki kell meghozni a kérdésre a végső választ.

Az egyik sokkal vakmerőbb és szinte fékezhetetlen, míg a másik tele van szelíd érzelemmel, és olyan szeretettel, hogy szinte elborítja a másik területét is. A szív ereje sokkal meggyőzőbb, mivel mélységesen hiszi a maga igazát, és mágnesként vonzza magához mindazt amit szeretne elérni. Hiába hiszi az agy, hogy ő a vezér, ez csak illúzió. Az igazi irányító a szív, melynek hullámai ezerszer erősebbek....

Csak idő kérdése, hogy mikor adja meg magát a másik.  Tovább»

2013 február 21. 18:39

"Semmit se tarts többre, mint a mai napot!"

 

Szó mi szó, elég tömören és velősen fogalmazott a német író, de ha jól belegondolok Goethének teljesen igaza van. Ma kell(ene) derűsnek, sikeresnek, boldognak, esetleg tán még egészségesebbnek lenni. A sor persze tetszés szerint folytatható, kinek-kinek ízlése szerint. A mai nap már csak azért is értékes lehet, mert megélted. Ha kellemesen, akkor mindenképp jól telt el. Ha a napod beárnyékolta egy kis felhő, akkor legalább nem kellett napszemüveg és ma is láttál, tanultál valamit az élet borúsabb oldaláról. Nézőpont kérdése az egész, és igen is szerencsés az, aki minden átélt rosszban meg tudja találni azt a pici jót is! Mindegy, hogy otthon, vagy a munkahelyeden, de sikeresen megoldottál egy feladatot, vagy éppen valami finomat ebédeltél, esetleg jót beszélgettél a szomszéddal, vagy újra találkoztál egy régi baráttal...., szóval örültél a nap apró, emberi történéseinek.

 

égebben még átsiklottam olyan dolgokon amiket természetesnek vettem, hogy vannak. Idén viszont tudatosabban figyelek a részletekre, és már képes vagyok venni a jeleket. Sokszor elé megyek a boldogságnak, és ha sikerül tetten érnem minden nap juthatok valami örömmorzsához. Nem várni kell, hanem meg kell élni a mindennapokat, és mikor máskor, ha nem MA! Mindig MA van a legjobb alkalom!
Mondják alkalom szüli a tolvajt is! Tehát nincs más hátra neked sem, mint elkapni azt a pillanatot, amikor a boldogság megérint és gyorsan a tarisznyádba tenni. Ha nem teszed úgy elszalad melletted az élet, hogy csak na! 

Lényeg a lényeg: a tegnap már elmúlt, a holnap még csak ezután jön, de közöttük van, ami igazán a lényeg. És ha már Goethét idéztem elfér mellé angol kollégájának, Tolkien idevágó gondolata is: "Lehet, hogy MA van az a holnap, amit tegnap annyira vártál!"

Annyi mindenképp bizonyos, hogy a holnap más lesz, mint a tegnap volt. Ez törvényszerű, hisz minden változik; az idő kerekét nem állíthatod meg. De attól még jó lehet a holnapod, különösen, ha MA teszel érte. És ha sikerül, lehet mosolyogni! Tényleg mosolyogtál már MA?



2013 február 15. 15:44

Egymásra hangolva

 

Kellemes megkeresést kaptunk a helyi közösségi háztól, mely szerint sok szeretettel várnak bennünket a "házasság hete" alkalmából.  Érdekes idáig nem hallottam erről, pedig már 6 éve tartanak különböző rendezvényeket Magyarországon.

A közel két órás programot a 2=1 Alapítvány szervezésében egy gyülekezeti házaspár tartotta. Az elköteleződés ünnepét igen szép szavakkal méltatták, és nagyon jó volt visszahallani mind azt, amit mi már régóta megélünk. Előadásuk során elhangzott a házasságon belüli kommunikáció hiánya és zavara, illetve a konfliktusok megfelelő kezelése. Mindenki a párjával jött, ami ugye természetes, ha már házaspárokról szól, kivéve engem. Már megint kilógtam a sorból, az én párom ugyanis aznap reggelre lebetegedett. Képtelen lett volna elmenni, és először  én sem akartam, gondoltam unalmas is lesz, meg nem is érezném magam jól így 'egyedül', de a rábeszélés és a kíváncsiságom mégis csak elindított. A rövid bevezető után a résztvevők közötti beszélgetés során egyre érdekesebb történetek elevenedtek meg, újabb tanulságokat vontam le magamban, majd egy közös játékkal fejeződött volna be, de a legvégén még egy nagy meglepetés volt hátra.

Öt házaspárt külön kiemeltek, akik idén jubilálnak, vagyis kerek házassági évet töltenek be. Közöttük voltak akik az 5, 10, 20, 40 évet töltik, és bennünket is megemlítettek a 'potom' 35 évünkkel. Hát még ami ezután jött: felkértek bennünket, mondjuk el pár mondatban, mi a házasságunk titka........
Erre senki sem készült, és így ad hoc nem volt könnyű a saját teóriánkat mások előtt megfogalmazni. Szerencsére nem én voltam az első, és mire rám került volna a sor nagyjából összeálltak a mondatok a fejemben. 
"A mi házasságunk legnagyobb értékét - az összetartozás és a megbecsülés mellett, ami természetes, hogy feltétele egy kapcsolatnak - a
bizalom-biztonság, és a másik iránti tisztelet vezérli. Persze az elején nem ezzel indult, és eltelt jó néhány év mire ez tudatosult bennünk. Ez a kötelék, mégis olyan szabadságot jelent mindkettőnknek, ami nyilvánvalóvá teszi az őszinte megbocsátás értékét. Ha kell segítjük, bátorítjuk és megvédjük egymást, megtartva benne saját szuverenitásunkat. Nem akarok nagy szóval élni, de áldásos házasságunk épp olyan ajándék az égiektől, mint gyermekeink. "

"Akit párodul melléd rendelt az ég,
becsüld meg, szorítsd meg a kezét,
és ha minden álmod valósággá válik,
akkor se feledd el, légy hű mindhalálig."

*Madách Imre*

 

Nézzétek meg ezt a videót, ami eredetileg a biztonsági öv használatát hivatott reklámozni, de  - a fentiek ismeretében - sokkalta többről van itt szó.


 

Tovább»

2013 február 2. 17:53

Vadonatúj szabadság

 

"A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak."

Valahogy így érzem én is. Túl sok minden kavarog bennem, de nehéz 'kiöntenem'.

Egy ideje már csak álmodozom, elképzelem magam helyzetekben és reménykedem, hogy valamikor megvalósulhat. Tiszta és színes a kép, szinte valóságos, és annyira akarom, hogy megszűnik körülöttem a tér....
Jó így!.... Szárnytalanul lebegni a képzeletben, a semmi és a valami határán.

Aztán a távolból feldereng egy ismerős arc, egyre erősebbek a hangok és egy pillanat alatt visszazuhanok a jelenbe, és szertefoszlik minden.

A valóság ridegsége már nem élteti bennem a megvalósulást. Az első hibát itt követem el, hamar feladom, mert nincs bennem elég kitartás. Pedig jól tudom, hogy a legszebb álmokra vigyázni kell, dédelgetni, játszadozni kell vele, mint ahogy a kisgyermek teszi a léggömbbel.
Pontosan ugyan úgy!

Az álmodozás szabadság, ahol éned határtalanul repülhet. Semmi kényszer! Semmi megfelelni akarás, nincsenek elvárások, számonkérések, korlátok.
De jó is lenne így élni egészen addig amíg csak akarom!

arrow2.jpg arrow1.jpg

2012 december 8. 19:26

Ünnepi széljegyzet

 

zt hittem rohanó világunkban soha nem lesz elég időm, főképp így karácsony táján. Most van, mert akarom, hogy legyen, és hogy körülöttem tágasabb lett a tér, a lelkem is felszabadultabb lett. A csendben van időm gondolkodni és írni, elmélkedni múlton és jelenen. Régen is, de mostanában, az ünnepre készülődés időszakában a legmélyebb érzések törnek fel. Gyerekkoromban nem az ajándékok megvásárlása volt az elsődleges. A felnőttek és mi, gyerekek egyaránt az együttlétnek örültünk. A felöltöztetett fenyőfa elvarázsolt mindenkit, és az alatta megbújó kis csomagokat alig vettük észre, mert nem az volt a lényeg. A sütemények édes-fűszeres illata:  narancs, fahéj és vanília felhő lengte be a házat, és a mámoros érzés  mindenkit átjárt.

Fájó látnom, hogy az emberek nem tudnak méltóképp és szerényen ünnepelni. Az utcák, a kirakatok olyan fényárban úsznak, hogy a szemem résnyire szűkül, mert már képtelen befogadni, azt amit lát. Az üzletek zsúfolásig telve áruval, az ajándéktárgyak pedig roskadoznak a polcokon, és mind arra várnak, hogy megvegyétek és valakinek örömet szerezzetek vele. Mindegy, hogy az illető nem vágyik rá, esetleg van már neki hasonló, a lényeg, hogy ti adjatok, és lehetőleg többet, mint amit a másik adna. Nekik a karácsony nem egy bensőséges, meghitt ünnep, hanem egy vetélkedő. Túlszárnyalni a másikat; hogy ő szebbet és többet adjon. Uram bocsá', hogy felteszek ilyen kérdést, de kinek jó ez?...., annak aki adja, vagy aki kapja?

Lehet, hogy én sem lennék kivétel ez alól, ha megtehetném, de ajándékozási határaim igencsak beszűkültek. A nehézségek ellenére is adok a szegényeknek, és ha már nem tudok mit adni, akkor egy kedves, jó szót, mert nekik is jár.
Elképesztő, hogy mennyi családon kívül élő, segítségre szoruló és hajléktalan ember él körülöttünk. A főváros olyan pontján utazom át naponta a munkahelyemre, ahol elszörnyedve látom, hogy hosszú, kígyózó sorban állnak a rászorulók meleg ételért.

Az ünnep közeledtével az időjárás is egyre keményebb lesz, gondoljatok erre is. Hiszem, hogy a jó szó is képes egy ideig melengetni a didergő lelket.

 

2012 november 16. 15:34

(N)Agytakarítás. . . . csapatmunkával

lőször is a házban, azon belül pedig a szekrényekben, a ruhákkal kezdtem. Válogatok és szelektálok. Ami jó rám az marad, a többit zsákolom. Amikor elterveztem, hogy nekifogok már meg volt a fejemben, hogy miket fogok 'kiselejtezni'. Mikor benne voltam rájöttem, hogy nem is olyan könnyű eldönteni mi menjen. Amiben bizonytalan voltam felpróbáltam, és a tükör előtt nézegetem, hogy áll, vagyis hol feszül. Komolyan mondom röhejes, miért ragaszkodom még mindig hozzájuk? . . . . Miért? Miért? - mert még szeretem mindegyiket! Igaz, hogy a fele már szinte rám sem jön, némelyikben meg úgy nézek ki, mint egy jóllakott óvodás. A próbák közben visszalapozok gondolatban és felrémlik, hogy szinte mindegyik darabhoz köt egy kép, egy élmény, de van olyan is, ami rossz emlékeket idéz fel, mégis megtartottam őket idáig. Az idő múlásával elhalványodnak a kellemetlen emlékek, sőt olykor meg is megszépülnek....

Tépelődésemet látva a hátország besegít: "amit idén nem vettél fel azt valószínűleg jövőre sem fogod hordani" - harsogják. Milyen bölcs megállapítás fiatal koruk ellenére, és bírom bennük ezt a fedetlen őszinteséget! De nem tudnak mindent! Nem tudják, hogy nekem mit jelent egy-egy darab elengedése. Aztán döntök, hogy amit végképp 'kinőttem', attól fájó szívvel megválok és megy a zsákba. Ruhatáram a felére csökkent, a maradék is elég, majd egy újabb átcsoportosítás után végre befejezem az ábrándozást, a pakolást és becsukom a szekrények ajtaját.

Időnként meg kell válni dolgoktól, hogy szellősebb legyen körülöttünk a tér. Rájöttem, ha sok a 'kacat' egyre ingerültebb leszek, nyomaszt a rendetlenség, és pillanatok alatt elveszítem a türelmem. A káoszt meg aztán végképp nem bírom! - és, hogy ennek elejét vegyem időnként szelektálok. Ilyenkor nemcsak a ruháktól válok meg, hanem egy-egy emlékkép, és a hozzá kötődő személyeket is elengedem. Ahogy mondani szokták feldolgozom, és "elvarrom a szálakat", becsukom a nyitott kapukat, hogy helyet adjak az újaknak.
A rámolás során előkerülnek megsárgult papírok, régi gépek jótállásai, és egyéb feleslegessé vált iratoktól is végső búcsút veszek. Nem is értem, hogy lehet valaki betegesen szenvedélyes gyűjtögető, hogy tud normális életet élni a felfordulásban, a lomok között.

Végül az összegyűjtött ruhákat továbbadtam, pontosabban elajándékoztam olyan embereknek, akik rászorultak, és igazi örömet szereztem vele. És a karácsony közeledtével ez csak a kezdet.

Rendet tettem kívül-belül, lelkemben harmónia, körülöttem tágas a tér.... Most már jöhet a Tél.

 


Tovább»

2012 július 24. 18:23

Mindannyian mások vagyunk, avagy mit tennék, ha....

 

Hány féle ember létezik? Lehet-e egyáltalán az embereket csoportokba sorolni?
Nagy általánosságban talán igen, mégis ahányan vagyunk mind annyi félék. A feltett kérdésekre a válaszok is mind más és más, és ez így van jól!

....


....  temérdek pénzt nyernék a lottón? 
A felét kamatoztatnám Svájcban, aztán felpakolnám a szűk családot és hosszú időre itt hagynám Magyarországot....

.... elveszíteném az állásomat, akkor keresnék egy másikat, ebben már van tapasztalatom.

.... kiderülne, hogy halálos beteg vagyok? Először is megmozgatnék mindent és várnék, lehet, hogy mégsem. Addig is elviselhetőbbé tenném a hátralévő időt, és elmennék egy rafting túrára.

.... kiderülne, hogy megcsalt a párom? A másik kérdés, hogy életem melyik szakaszában. Ha most, akkor koromból adódóan higgadtan kezelném a helyzetet, és elcsodálkoznék milyen sokáig kibírta velem, de ha menni akarna nem tartanám vissza, de ha nem akarna menni, na az már egy harmadik kérdés....

.... kiderülne, hogy nem lehet gyerekem? Semmiképp nem nyugodnék bele, és végigcsinálnám a fagyöngy-kúrát, mert az segítene...., de ha mégsem, akkor örökbefogadnék egy kislányt, akiről lemondtak.

.... olyan férfiba lennék szerelmes, akinek családja van? Nem valószínű, hogy ilyen megtörténne velem, de ki tudja, mit hoz még a holnap!

.... és minden válasznál a szívemre hallgatnék.


 


2012 április 20. 16:55

A hit ereje I.

 

gy amerikai egyetem (!) felmérése szerint a magyar emberek 23%-a ateista, 39% istenhívő. Arról nem szól a fáma, hogy az ország melyik részén és hány ember véleménye alapján készült ez a statisztika, és arról sem tesz egy árva említést, hogy a fennmaradó 38% milyen csoporthoz tartozik. Jóhiszeműen csak feltételezem, hogy ők a kettő között lehetnek, vagyis hisznek is, meg nem is, vagy tartózkodnak a kérdés megválaszolásától. Ha a megkérdezettek között lettem volna, valószínűleg e csoportot képviselném.

Mondhatnám, hogy szerencsés vagyok, jó pár évtized van mögöttem, és visszatekintve elmondhatom, hogy sokat változtam, és nem mindig a 'jó' irányba. De kinek a szava dönti el, hogy az az út, amin haladok rossz. Ha van lelkiismereted, akkor az teljes bizonyossággal vezet a jó úton. Persze az is igaz, hogy körülmények mindig meghatározzák döntésünket.

Ugyanaz az ember vagy végig, de fejlődésed során gondolataid változnak és miközben értékrended kialakul, folyamatosan változol. Idővel tapasztaltabb leszel, és le tudod vonni a tanulságokat.....

Visszatérve a hitre; számos idős emberrel beszélgettem munkám során e témáról, és azt állapítottam meg, hogy az ember öregedése során, minél közelebb kerül a halálhoz istenhívőbbé válik (kevés kivétellel). A mostani 70-80 évesek akármilyen réteghez is tartoztak, múltjuk sokkal göröngyösebb volt - biztos, hogy nem egyformán-, de borzasztóan sokat kínlódtak. Végig élték/szenvedték a világháborút, az 56-os szabadságharcot, és az utána következő borzalmakat.

Korhadt fakereszt
Hitük mégis töretlen maradt. Lehet, hogy pont azért, mert a remény mentsvárát találták meg benne, kapaszkodást egy biztos pontba? Mindenképp 'könnyebb' volt így túlélni a szörnyűségeket, közben az élet megpróbáltatásai, az igazságtalanságok elviselése közelebb hozta egymáshoz az embereket.

Maguknak sem tudták megvallani, hogy a szabadságba vetett hitük, vagy az istenhit ált hozzájuk akkor közelebb. Talán egyformán mindkettő, mert azokban a nehéz időkben, ha a gyűlölet kiszorította volna szívükből a szeretet érzését, akkor csak 'halott' lelkek maradtak volna. Néha könnybe lábadt szemmel meséltek, ez a szó nagyon nem illik ide, mert a puszta-véres valóságot nyitották meg előttem. A legidősebb veterán szavai - aki 88.évét nemrég töltötte be -, még most is mélyen elgondolkodtatnak:
"hogyha a gyűlölet szétmarja a lelket, az nem csak azt ölheti meg akire irányul, hanem azt is, akiben ilyen indulatok dúlnak. A hitványokat még gonoszabbá, az igaz embereket viszont jobbá teszi.

A sok szenvedés a hit által válik elviselhetőbbé...."

/folyt.köv./

(forrás: Sylard képe, adatok: Metropol)

2011 szeptember 25. 17:15

Gyönyörű szép....

Megoszlanak a vélemények, hogy ki milyen állattal élne az otthonában szívesen. Van aki a kutyán kívül nem is tudna mást elképzelni. Sokáig így voltam ezzel én is, de amikor egy októberi nap a lányom hazaállított, azzal a pici, tarka, kis szőrgombóccal, nem tudtam nemet mondani. Nagyon sovány volt szegényke, de egészségesnek látszott. Eleinte persze tiltakoztam, hogy a lakásban szó sem lehet, csak kint a 'zárt' folyosón. Májkrémet adtunk neki és egy kis langyos tejet, és este elkészítettük az alvó helyét. Valamikor a nyáron születhetett és hajléktalanként kóborolt a házak között. Attól a naptól a lányom többet volt a folyosón, mint a saját szobájában, ezért magamban tervezgettem, hogy beköltöztetem Mancit a lakásba. Addig halogattam mindezt, amíg karácsony előtt két nappal, hazaérve nem találtuk a helyén, és hiába hívogattuk nem került elő. Megszökött, futott át az agyamon, vagy inkább a szabadság utáni vágy ami hajtotta, de az is lehet, hogy egy kandúr hívása volt a csábítóbb. Ezt nem tudtuk meg.... Három napot töltött távol tőlünk, mikor a fölöttünk lakó szomszédom szólt, hogy a másik ház kertjében egy olyan cicát látott, mint amilyen a miénk. A lányom rögtön lerohant, és jó félóra múlva, sírva, Mancival a karjában jött vissza.  Ettől a naptól fogva lett a mi kis cicánk bentlakásos. Az ünnepek után elvittük egy  ajánlott állatorvoshoz, aki ivartalanította. Lassan már 5 éve, hogy velünk van.  Azóta sok-sok bosszúságot okozott már, de mindezek ellenére nagyon szeretjük őt.