Creative Commons Licenc

Nevezd meg!

 Ne add el!

 Ne változtasd! 

 

Néha egy hang, egy íz, egy illat 
 fellebbenti  a múltnak fátylát, 
és bolyongok emlékeim
 útvesztőiben, ha
megérzem
 a kávé illatát. 

 Ahhoz, hogy Boldog légy nincs szükség semmi másra csak egy Őszinte, Megbízható Társra, egy Összetartó Családra, pár Igaz(i) Jóbarátra és Élj Önmagaddal Békében. Minél több Embert gyűjtögetsz magad köré és minél több Emberrel szeretnél kiegyensúlyozott életet élni, annál nagyobb kudarc vár rád, hisz mindenkinek szeretnél majd megfelelni, mindenkire odafigyelni és ez sajnos nem megy, felőrlődik benne az Ember. Egyszerűen csak SZERESS nagyon egy pár Embert, a Többieket meg NE BÁNTSD MEG. *melba*

    Amikor az ember átlépi az 5. X-et, addigra már sok mindenen túl van, rengeteget változik, jobban átlátja azokat az összefüggéseket, amelyektől megérti az életét, és azt, hogy mi, miért történt vagy történik vele. A lelkem még fiatal, de szellemem már érett, és ez bölcsebbé, nyugodtabbá tesz. Bár az igazi bölcsesség csak keveseknek adatik meg, az odavezető út jelentősége mégis felbecsülhetetlen. Őszintén azt is meg kell vallanom, ha egy nő elmúlt ötven, abban nincs sok öröm ...., ááá, csak viccelek. Ötvenen túl az a legjobb, hogy átlépsz a "nem is látszol annyinak!" kategóriából a "jól nézel ki a korodhoz képest!" táborba. Óriási nyomástól szabadulsz meg egyszerre, mert megengedheted magadnak, hogy ráncokat viselj vagy egy kis pocakot eressz. Egyetlen dolog rémiszt, így ötven felett, ez pedig az ösztönös előérzet. Ilyen korban már hálás lehetek a sorsnak, hogy egyáltalán megértem, és már éltem annyit, hogy elveszítettem olyanokat, akiket nagyon szerettem. Tudom, hogy az idő véges, hiszen kevesebb van előttem, mint mögöttem, és azt az időt amire még számíthatok szeretném úgy élni, hogy jól érezzem magam a bőrömben. *melba*

"Néha azért jusson eszedbe: az évek múlásával te is visszaadogatod a díszeidet. Ám ha közben lélekben gyarapodsz, nem érhet veszteség, mert e csinosságok vonzatai - szeretet, szeretet, szeretet - megmaradnak, felkavarhatatlanná mélyülnek, más értelmet nyernek, és kiderül, sosem a külsőnek, hanem a teljes lényednek szóltak." *V.Fable*

,,A boldog élet titka az, hogy az embernek legyenek sikerei, amelyekre büszke lehet, és legyenek céljai, amelyek hajtják."
*Jeff Lindsay*

 

 

 

“Kozmikus törvény, emlékszel? A hasonszőrüek vonzzák egymást. Te csak legyél, aki vagy, csendes, egyenes, világosfejű. A dolog önműködő: ha azt adjuk, amik vagyunk, ha minden percben megkérdjük magunktól, valóban azt akarjuk-e tenni, amit tenni készülünk, és csak akkor tesszük, ha a válaszunk igen, akkor automatikusan el fognak kerülni bennünket azok, akiknek nincs mit tanulniuk az olyanoktól, amilyenek mi vagyunk, és vonzani fogjuk azokat, akiknek van, és akiktől nekünk is van tanulnivalónk.” *Richard Back*

"Az ember rájön, hogy amint megváltoztatja gondolatait a dolgokról és más emberekről, a dolgok és más emberek megváltoznak vele szemben... Az ember nem azt vonzza, amit szeretne, hanem ami rá hasonlít... Az istenség, amely sorsunkat alakítja, mi vagyunk. Saját magunk... Amit az ember elér, az gondolatai egyenes következménye... Csak akkor emelkedhetünk fel, győzhetünk és lehetünk sikeresek, ha gondolatainkat is felemeljük..." *Dale Carnegie*


"Nem kívánok ragyogást, pénzt, dicsőséget. Csak egy tűzhelyet kívánok. Hívó lámpa fényt, meleget azoknak, akiket szeretek. Egy darab kenyeret, csendet, pár halk szót, jó könyvet, és kevés embert. De az aztán Ember legyen!" *Fekete István* 

 

"Aki szeretetben él, nem büszke, nem akar másokon uralkodni, nem halljátok soha, hogy hibáztatna, vagy gúnyolna másokat. Nem kutat mások szándékai felől, nem hiszi azt, hogy ő jobban cselekszik, mint mások, és soha nem tartja többre magát embertársainál. Aki szeret, az amennyire csak lehet, elkerüli, hogy fájdalmat okozzon." *Vianney Szt.János*

"A halogatás egyszerűen ostobaság. Holnap ugyanúgy döntened kell, akkor miért ne tennéd meg már ma? Azt hiszed, holnap bölcsebb leszel, mint ma? Azt hiszed, holnap elevenebb leszel? Hogy holnap fiatalabb vagy frissebb leszel, mint ma? Holnap csak öregebb leszel, a bátorságod is kevesebb lesz, holnapra tapasztaltabb leszel, és még több kifogást találsz. Holnapra a halál egy nappal közelebb ér hozzád, és ettől csak még jobban megijedsz, még tétovább leszel. Soha ne halogass. Ki tudja? A holnapot talán meg sem éred." *Osho*

  

Ui.: Érdekes dolog ez a halogatás. Életem törvényszerűségeiből kiindulva úgy tapasztaltam,  hogy  a  legtöbb helyzetben a  legelső megérzésem volt a helyes. Az 'alszom rá még 1-et' döntéseimet, - ha előzőleg más volt, mint az első pillanatban - utólag mindig megbántam. *melba*

                            

 "A fiatalság mércéje nem (csak) az életkor,  hanem a szellem és a lélek állapota:  az akarat- és képzelőerő, az érzelmek intenzitása, a jókedv és a kalandvágy győzelme a lustaságon. Csak az öregszik meg, aki lemond eszményeiről. Az évek múlásával ráncossá lesz az arcod, de ha  kialszik benned a lelkesedés, akkor a lelked ráncosodik meg. Gondok, kétségek, az önbizalom hiánya, reménytelenség: mind hosszú évek, melyek nemcsak a testet húzzák le a föld porába, hanem a lelket is. Az ember - akár 16 éves, akár 66 - csodára szomjazik, elámul a csillagok örökkévalóságán, a gondolatok és dolgok szépségén: nem fél a kockázattól, gyermeki kíváncsisággal várja, mi lesz holnap, szabadon örül mindennek. Olyan fiatal vagy, mint a reményeid, olyan öreg, mint a kétségeid. Fiatal vagy, amíg befogadod a szépség, az öröm, a merészség, a nagyság,  az ember, a föld, a végtelenség hírnökeit. Csak akkor öregszel meg, ha már nem szárnyalsz, és hagyod, hogy a pesszimizmus és a cinizmus megdermessze a szívedet." 

       "A nagy titok: úgy járni végig életutunkat, hogy ne kopjunk el. Erre az olyan ember képes, aki nem az embereket és a tényeket veszi számításba, hanem minden élményét önmagára vetíti vissza, és a dolgok végső okát önmagában keresi."

"Néha kialszik bennünk a fény, de aztán ismét felgyúl, ha találkozunk egy másik emberi lénnyel. Mindannyian óriási hálával tartozunk azoknak, akik képesek újból felgyújtani ezt a belső fényt."

*Albert Schweitzer*

                                 

"Nem a külső dolgok tesznek minket boldoggá, hanem a dolgokhoz való hozzáállásunk. Ha nincs bennünk nyitottság, akkor a legvonzóbb társ szépsége is megfakul, és a legörömtelibb dolgok is unalmassá válnak." *Ole Nydahl*


          

A lényeg

A szépben az a legszebb,
ami leírhatatlan,
a vallomásban az,
ami kimondhatatlan,
csókban a búcsúzás
vagy nyíló szerelem,
egyetlen csillagban a végtelen.
Levélhullásban erdők bánata,
bújócskás völgy ölében a haza,
vetésben remény, moccanás a magban,
kottasorokban rabul ejtett dallam,
két összekulcsolt kézben az ima,
remekművekben a harmónia,
részekben álma az egésznek,
és mindenben a lényeg,
a rejtőzködő, ami sosem látszik,
de a lélekhez szelídült anyagban
tündöklőn ott sugárzik.

* Fésűs Éva*


Ahol még jelen vagyok

http://poet.hu/tag/Melba

 



Pedig vártam, nagyon vártam, hogy újra enyém legyen az életem! De kiről fogok ezután gondoskodni, kiért aggódom majd, kire főzök, és kivel veszekszem?
Ahol megtalálhattok
Megosztás
Látogatók

2012.07.10-

free counters

2012 július 22. 16:01

Névtelen nullák

(Előzmények: http://melba.blogger.hu/2012/04/10/a-kenyszer-nagy-ur
http://melba.blogger.hu/2012/05/10/requiem-szombatert-es-vasarnapert)


...., ami nem teljesen igaz, mert mind az ötnek van neve, és nagy örömünkre már egy ideje ((jún.22.) naponta BIO tojással ajándékoznak meg pipijeink. Egyelőre még a legkisebb méretet 'gyártják', de a napi három szinte mindig meg van. Az első tojásokat éppen túrógombóchoz használtam fel, de ilyen szép sárga színű még sosem volt. 

Tartásmód szerint vezetünk, a méret idővel remélem emeLkedni fog ....

 

Tartásmód

0 - biotojás, ökológiai tartásból;
1 - szabadtartás, kifutós tartási rendszerből;
2 - alternatív vagy mélyalmos tartási mód;
3 - ketreces tartásmód.

 

Méret

XL: 73g <
L: 63-73g
M: 53-63g
S: 53g >

 

2012 május 10. 18:07

Requiem Szombatért és Vasárnapért

Napra pontosan egy hónapja írtam nemrég alakult baromfi-projektünkről, és akik olvasták emlékezhetnek, hogy a pipiket tréfásan a hét napjairól neveztem el.
Tegnap délután hazaérkezvén borzalmas kép fogadott a hátsó kertben. A kertkapu eldeformálódva tárva-nyitva, a pipik sehol. A három kendermagosból egy kinyúlva, élettelenül terült el a fűvön, a másik eltűnt, a legkisebb magos, barna társaival az óljuk rúdján kuporogtak. Mindez fényes nappal. A döbbenettől hüledezve, tágra nyílt szemekkel néztem és először elképzelni sem tudtam, hogy mi történt. Aztán ahogy körbetekintettem, lassan kezdett összeállni a kép, és nyilvánvalóvá vált, hogy ki, vagyis kik voltak az elkövetők.......... A saját kutyáink. Akiket annak idején befogadtunk; a menhelyről, illetve az utcáról. Szeretettel neveltük őket és megkaptak mindent, amit csak adni tudtunk.
Első felindultságomban a megtorlás gondolatai borították el agyamat. A harag, a tehetetlenség, és a düh, amit akkor éreztem sötét gondolatokra sarkalt, de végül a fenyítésen és a vacsora megvonásán kívűl nem kaptak mást. Most nem tudom őket szeretni. Nem szólok hozzájuk...., csendben elmegyek mellettük, rájuk sem nézek. Elviselem őket, egyenlőre ennyi telik tőlem. Idővel biztos csillapodni fog a fájdalom, ami a veszteséget illeti.

Az eltűnt pipit sehol sem találtuk. Ha megették annak kellett volna, hogy nyoma legyen, de semmi. Egyedül két pici vércsepp árulkodott a terasz hátsó lépcsőjén a mészárlásról.
Készülő tavunk melletti földkupacok friss forgatásai nyilvánvalóvá tették, hogy amit meghagytak, azt oda temethették. Óvatosan ásva megpillantottuk a kis kendermagos szárnyát, majd előkerült a pipi teljes egészében. Tehát 'csak' vadászatból öltek.

Három hónap. Csak ennyit kaptak ettől az élettől. A mi kutyáink elintézték, hogy ne legyen nekik több. Szombat és Vasárnap már sohasem fog tojást tojni....

2012 április 10. 14:25

Örök a kérdés...., de a kényszer nagy úr!

...., hogy a tojás vagy a tyúk volt előbb? Az egyik tábor szerint a tojás, mivel az egysejtűek voltak hamarabb, a másik társaság viszont a tyúkra voksol. Feltételezem, hogy ebbe a táborba többen tartoznak, és magamat is ide sorolom. A rejtélyt megfejtettem! Ha tovább olvasod megtudhatod, hogy miért a tyúk volt előbb és nem pediglen a tojás.

Virágvasárnap volt, a húsvét előtti vasárnap. Már kora reggel kimentünk a helyi piacra, és nézelődésünk eredményeképpen, illetve hátsó kertünknek értelmet adva,  hét hasznos lakót vásároltunk. Ebből 4 barna,  ők a négy dolgos hétköznapot szimbolizálják, a 3 fekete-fehér kendermagos pedig a hétvégét.
Mellékesen megjegyzem, ez nem tévedés, mert bár a péntek igaz, hogy még munkanap, én akkor is a hétvégéhez sorolom, mert mégis csak rövidebb, mint a többi nap.


Már hetekkel ezelőtt nekiláttunk tervünk végrehajtásához, mivel a tojás ára idáig sosem látott méretekben kúszott egyre feljebb. Elhatározásunkat tettünk is követte, és ezzel legalább Nekik is létrehoztunk egy 'szép új világot', vagyis elkezdtük megépíteni új szálláshelyüket.

Az ólat újrahasznosuló hulladék anyagokból állítunk össze. Oly annyira hulladékokból, hogy a raklapokból kihúzigált szögeket kiegyenesítve, ezeket is felhasználtuk a padlásról lehordott, bontott szekrénylapok összeszerelésénél.

Tettünk alájuk több rétegben összehajtogatott papírdobozt, erre nejlonzsákot terítettünk, végül pedig szalmával borítottuk be az egészet, hogy időnként cserélni tudjuk, illetve könnyen lehessen a helyüket tisztán tartani. Még két ülőfát is tettünk be, ezt egyelőre még nem használják, mert kicsik és összebújva alszanak. Szerintem minden igényt - legalábbis az övékét - teljes mértékben kielégítettük...., és igazán büszke vagyok az elért eredményre, mely méltán tükrözi, hogy lehet összefogott munkával, kreatív ötletekkel a kevésből is sokat teremteni.
Fiam meg is jegyezte: "Szinte a 'semmiből' összehoztuk nekik  ezt a tök jó kecót!"

Nemsokára - talán már az igazi nyár elején - fejlődik bennük egy másfajta élet, és kakas hiányában, a család tojás szükségletét sikerül ily módon pótolnunk.


 

És még egy slusszpoén a történet végére.... Tovább»

2012 április 4. 17:01

Pihe-puha kísértés

Így pár nappal húsvét előtt több helyen láttam alkalmi nyusziárusokat.  A tündéri pici állatkák félve bújtak össze, mikor az árus kiemelt közülük egyet, és meggyőzően kínálta a nézelődőknek:

- "Ez törpenyúl, nem nő sokkal nagyobbra, és el van egy kis ketrecben, akár a lakásban is."

Következetes szülő legyen a talpán, aki ilyenkor ellent tud állni a kisgyerek könyörgésének. De, ha mégis elcsábul, akkor fel kell készülni a nyuszi tartására. A szívem ilyenkor összeszorul, vajon hova kerülnek ezek az édes kis szőrmókok, és mi lesz velük ünnep után, vagy amikor már kinőnek a nyuszika korból.

Jó esetben a gondos árus/tenyésztő tanácsokkal látja el az újdonsült tulajdonost a tartást és az etetést illetően, esetleg pár napra elegendő tápot is ad mellé, vagy elmondja, hogy hol szerezhet be ilyet. Mindenesetre otthon érdemes felkészülni az új jövevény fogadására és utána olvasni a neten.

Előző lakóhelyünkön - évekkel ezelőtt - közvetlen szomszédomék szereztek be ily módon kislányuknak egy pici tapsifülest, és hosszú évekig élt velük a lakásban 4.emeleten. Eleinte persze nem számoltak a váratlan helyzetekkel, és bizony sok kellemetlenséget okozott kis kedvencük. Mégis úgy döntött a család - a kezdeti kényelmetlenségek ellenére -, hogy megtartják. A loggián rendezték be a szállását és többnyire ott is élt, de rendszeresen levitték a közeli parkba futkározni. Ilyenkor hámot tettek rá és olyan pórázt, ami pár méter szabad mozgást biztosított neki. Ha elutaztak vitték magukkal ahova csak lehetett, amikor pedig határon túlra mentek kertes ismerőseik felügyeletére bízták.

Tőlük tudtam meg, hogy nagyon kedves kis háziállat, szelíd, hamar hozzászokik az emberhez, a gyerekekhez is,  és kedvességével feldobja nemcsak az ünnepet, de a szürke hétköznapokat is.