"A múltba vissza nézve valami fáj, valakit keresünk, aki nincsen már."

Most már tényleg kellemes, 'tavaszias' az idő, ezért  elültettem a téli álomból ébredező virághagymákat. Előkerültek a négylevelű lóhere hagymák is, amit pár éve, kedves szomszédnénimtől kaptam, melyek még tavaly is szépen kihajtottak, gyönyörű sötétrózsaszín virágokat bontva. Ezek a növények nagyon érzékenyek a hidegre, ezért késő ősszel - még a fagy beállta előtt - fel kell szedni, és a hagymákat száraz helyen kell átteleltetni. Akkor írtam Panninéniről is, ITT olvashatjátok a történetét.

A munka után gondoltam meglátogatom, és elújságolom, hogy ma földbe kerültek a szerencsehozó hagymák. Meglepődtem mikor csengetésemre nem a néni, hanem egy férfi jött elém. Kérdésemre elmondta, hogy a nagynénje a hónap elején rosszul lett, kórházba szállították, de útközben leállt a szive, és a mentősök már nem tudták visszahozni. A hír hallatán szinte a földbegyökeredztem és alig tudtam megszólalni. Elkéstem...., előbb kellett volna! Ha korábban el tudom ültetni, akkor már előbb is átmehettem volna, de az idő nem engedte, és a fejemben kőröztek az értelmetlen "ha"-mondatok. Nem olyan rég találkoztam vele, nem említette, hogy valami nincs rendben, igaz sosem panaszkodott....  És most elment, örökre, és vele ment az a temérdek tapasztalás és tudás....


"Megszűnt önmaga lenni, hogy "Minden" lehessen...."

 

 

{forrás: http://www.1000questions.net}