átékos előzménye volt e történetnek, amit egyik blogtársunk indított még február 9-én. Előtte nem tudtam, hogy létezik egy 'kis' patak, mely végig csordogál a Blogger területén, de szerencsémre a "Következő blog" lapozgatásával pont akkor bukkantam rá, mikor játékra invitált. A feladathoz a képzelőerődet kellett megmozgatni, és szavakba téve hozzászólásként megírni.
Kíváncsian vártam hányan fogunk játszani, és mi lesz  a   b e f e j e z é s.

Vagy nem jártak nála, ezért nem is olvashatták, vagy akik éppen olvasták nem volt kedvük játszani, ezt nem tudtam meg, de csak ketten vettünk részt. Örültem, hogy ide tévedtem és játszhattam, mert játszani nagyon jó dolog, felnőttként különösen, hisz a játéknak olyan stresszoldó szerepe van, amiben újra szabad lehetsz, és a hétköznapi kötöttségeket egy időre félre téve teljesen feloldódhatsz. Még akkor is, ha a szabályokat itt is be kell tartanod, a lépéseknek nincs tétje, csak a játék öröme. Az pedig külön ráadás, ha esetleg nyersz, és még jutalmat is kapsz. (ajándékom a képen)

Miután megkaptam elhatároztam, hogy interjút készítek a játék kitalálójával, ismerjék meg többen, és, - hogy kiváncsiságomat kielégítsem - megérdeklődöm, mi indította el, hogy szappanokat készítsen? Kérdéseimet megfogalmazva emailt váltottunk, de miután megkaptam a válaszokat rájöttem, nincs értelme szétszabdalnom az alábbi  szép és kerek történetet, egy pici szerkesztéssel, úgy adom tovább, ahogy kaptam.
Tehát ismerjétek meg "patak" bloggerina életének történetét.

 

 

"Müllerné Marcsi vagyok, 49 éves, 3 gyerek anyukája: 2 nagy fiú (23 és 22 évesek), 1 kislány (14 éves). Eredeti szakmám ápolónő és asszisztens, de a szakközépben igazán csak a gyógynövények érdekeltek, amikkel nem is foglalkoztunk. 3 év kórházi munka, 3 felvételi kísérlet az ELTE BTK-ra, az uccsó volt a sikeres, a másodiknak megvolt az a hozadéka, hogy az infósorban beálltam egy fiatalember mögé, megszólítottam, ő lett a férjem.
Magyar-töri szakon csak az érdekelt, hogy hogyan gondolkodtak a régiek, és milyen életet éltek, milyenek voltak a hétköznapjaik, az ünnepeik, a szokásaik…A töri szak túlpolitizált volt, de R.Várkonyi Ágnes professzorasszony fordított a mentalitástörténet felé, a magyaron pedig volt egyolyan tanáregyéniség, aki nem félt a konvenciókkal szembe menni, és azt állította, hogy a magyarballadakincs darabjai nem beszivárgott külföldi átvételek, hanem a magyar történelem, az úri és a népi élet eseményeiből sarjadtak ki. Ő Bóta László. Majd szintén az egyetemen ért Schmidt Éva hatása, az ő személyét „énekeltem meg” a patak.blogger.hu-n: http://patak.blogger.hu/cimke/schmidt%20%C3%A9va

A fent említett személyiségek emberi és tudományos attitűdje erősítette bennem a „régi emberek élete” iránti érdeklődést. Kutattam a régiek halálhoz, a haldokláshoz, temetéshez való viszonyát, az e körüli szokásrendet, de éppúgy érdekelt, hogy mit ettek, hogyan készítették el… Majd azon kezdtem el gondolkodni, hogy a mai szépítőszerek és mosószerek, gépek nélkül hogyan oldották meg mindezt?
Ez lassan szenvedéllyé vált. Az utolsó két csepp a pohárban az volt, hogy, mint annyian, én is tagja lettem egy MLM terjesztői hálózatnak, ahol sok olyat tanultam, aminek hasznát veszem, de ott durrant el az agyam, hogy felismertem:
••••
Külföldi gyártók zsebébe megy a magyar pénz. Külföldi, általam nem ismert alapanyagokat használnak fel. Géntechnológiát és nanotechnológiát használnak az öregedésgátló és hidratáló szerekben. Elképesztő áron vesszük meg a töméntelen mesterséges és káros anyagot, amik a bőrünkön keresztül teljesen felszívódnak.
Hát kell ez nekem? Az emberiség történelme alatt ezekkel a kérdésekkel már sokan szembenéztek, így ha valaki előttem már megoldotta ezeket a problémákat, akkor én megtalálom a kitaposott utat. Ez volt az alap elhatározásom. Nincsenek véletlenek.
Akkor találtam meg interneten a www.creativiky.hu weboldalt, ami mára Házikence Tanoda, azaz www. hazikence.hu lett.
Először kencézni tanultam, aztán szappanozni. Jó hangulat, pozitív légkör, egymás sikereinek együttörülünk, ötletdömping… kteativitás, állandó fejlődés, folyamatos segítség. Sok olyan kapcsolat alakultki ott, ami segítette a továbbfejlődésemet. Két kiváló hölgy alapította a céget: a kimeríthetetlen energiájú, szerteágazó érdeklődésű dr.Torma Viktória kutatóvegyész, anyuka és Csikós Vera, aki a vállalkozói agytröszt. Csodálatos természettel megáldott segítőik vannak: Emese, aki hallatlan türelemmel terelgeti a jónépet a kozmetika – szó szerint – csúszós talaján, és Rita, aki a webshop ügyeit intézi nagy figyelemmel.

Az első szappanom természetesen tanfolyami keretek között készült – dehogy mertem én egyedül lúggal babrálni! A tanodában az a jó, hogy nem csak egyféle szappankészítési eljárást tanulhat meg az ember, hanem sokat! Elég csak a honlapjukra kattintani. Az alapanyagaim túlnyomó részét innen rendelem meg, sőt saját szappanrecept írásához is azt a kalkulátort használom, amit Viki tett fel az internetre. Végtelenül alaposak, ha valami felmerül, mint probléma, tisztázatlan dolog, addig mennek, kísérleteznek, amíg kitisztul a kép.
A másik, ami hihetetlenül szimpatikussá tette őket nekem, az az üzleti koncepció, ami mentén működnek. Egyrészt anyaként alapították a vállalkozást, lettek önfoglalkoztatók, később adtak másoknak is munkát, tehát közterheket is viselnek, hozzájárulnak a munkaerőpiaci egyensúlyhoz, ami per pillanat még nincs…. de ez nem rajtuk múlik.
Nem panaszkodnak a válságra, hanem tanulnak, fejlődnek, pályáznak, alkalmassá teszik magukat arra, hogy más piaci szereplők támogassák őket, lefaragják a nem működő dolgokat.
Kiépítettek egy franchise-rendszert, amivel végül is passzív jövedelemhez jutnak, ezzel példát adnak másoknak arra, hogy nem feltétlenül csak énekesként vagy íróként, filmesként lehet jogdíjszerű jövedelemhez jutni.
Kiépítették a maguk piacát, ahol ők bizony szakértők. Hú, de jól esik, hogy ezeket elmondhattam róluk ebben a rinyálós korszakban.
Alapanyagaim: folyékony és szilárd zsiradékok, viaszok, gyógynövények, illóolajok; méz,virágpor, agyagok, más növényi és ásványi porok; tejek, sör…, lúgok…, zöldségek, gyümölcsök, selyem… Valójában nincs kedvenc alapanyagom, inkább a megírt receptnek, meg főként az elkészített szappannak van számomra hangulata.
Általában egyedül készítem a szap-pankáimat, ahogy egy nagyon kedves ismerősöm elnevezte őket.  Jó ez így.

Tudod, azt érzem, hogy szappanozás és kencézés közben valóban én vagyok. Ez egy csodálatos világ."