Creative Commons Licenc

Nevezd meg!

 Ne add el!

 Ne változtasd! 

 

Néha egy hang, egy íz, egy illat 
 fellebbenti  a múltnak fátylát, 
és bolyongok emlékeim
 útvesztőiben, ha
megérzem
 a kávé illatát. 

 Ahhoz, hogy Boldog légy nincs szükség semmi másra csak egy Őszinte, Megbízható Társra, egy Összetartó Családra, pár Igaz(i) Jóbarátra és Élj Önmagaddal Békében. Minél több Embert gyűjtögetsz magad köré és minél több Emberrel szeretnél kiegyensúlyozott életet élni, annál nagyobb kudarc vár rád, hisz mindenkinek szeretnél majd megfelelni, mindenkire odafigyelni és ez sajnos nem megy, felőrlődik benne az Ember. Egyszerűen csak SZERESS nagyon egy pár Embert, a Többieket meg NE BÁNTSD MEG. *melba*

    Amikor az ember átlépi az 5. X-et, addigra már sok mindenen túl van, rengeteget változik, jobban átlátja azokat az összefüggéseket, amelyektől megérti az életét, és azt, hogy mi, miért történt vagy történik vele. A lelkem még fiatal, de szellemem már érett, és ez bölcsebbé, nyugodtabbá tesz. Bár az igazi bölcsesség csak keveseknek adatik meg, az odavezető út jelentősége mégis felbecsülhetetlen. Őszintén azt is meg kell vallanom, ha egy nő elmúlt ötven, abban nincs sok öröm ...., ááá, csak viccelek. Ötvenen túl az a legjobb, hogy átlépsz a "nem is látszol annyinak!" kategóriából a "jól nézel ki a korodhoz képest!" táborba. Óriási nyomástól szabadulsz meg egyszerre, mert megengedheted magadnak, hogy ráncokat viselj vagy egy kis pocakot eressz. Egyetlen dolog rémiszt, így ötven felett, ez pedig az ösztönös előérzet. Ilyen korban már hálás lehetek a sorsnak, hogy egyáltalán megértem, és már éltem annyit, hogy elveszítettem olyanokat, akiket nagyon szerettem. Tudom, hogy az idő véges, hiszen kevesebb van előttem, mint mögöttem, és azt az időt amire még számíthatok szeretném úgy élni, hogy jól érezzem magam a bőrömben. *melba*

"Néha azért jusson eszedbe: az évek múlásával te is visszaadogatod a díszeidet. Ám ha közben lélekben gyarapodsz, nem érhet veszteség, mert e csinosságok vonzatai - szeretet, szeretet, szeretet - megmaradnak, felkavarhatatlanná mélyülnek, más értelmet nyernek, és kiderül, sosem a külsőnek, hanem a teljes lényednek szóltak." *V.Fable*

,,A boldog élet titka az, hogy az embernek legyenek sikerei, amelyekre büszke lehet, és legyenek céljai, amelyek hajtják."
*Jeff Lindsay*

 

 

 

“Kozmikus törvény, emlékszel? A hasonszőrüek vonzzák egymást. Te csak legyél, aki vagy, csendes, egyenes, világosfejű. A dolog önműködő: ha azt adjuk, amik vagyunk, ha minden percben megkérdjük magunktól, valóban azt akarjuk-e tenni, amit tenni készülünk, és csak akkor tesszük, ha a válaszunk igen, akkor automatikusan el fognak kerülni bennünket azok, akiknek nincs mit tanulniuk az olyanoktól, amilyenek mi vagyunk, és vonzani fogjuk azokat, akiknek van, és akiktől nekünk is van tanulnivalónk.” *Richard Back*

"Az ember rájön, hogy amint megváltoztatja gondolatait a dolgokról és más emberekről, a dolgok és más emberek megváltoznak vele szemben... Az ember nem azt vonzza, amit szeretne, hanem ami rá hasonlít... Az istenség, amely sorsunkat alakítja, mi vagyunk. Saját magunk... Amit az ember elér, az gondolatai egyenes következménye... Csak akkor emelkedhetünk fel, győzhetünk és lehetünk sikeresek, ha gondolatainkat is felemeljük..." *Dale Carnegie*


"Nem kívánok ragyogást, pénzt, dicsőséget. Csak egy tűzhelyet kívánok. Hívó lámpa fényt, meleget azoknak, akiket szeretek. Egy darab kenyeret, csendet, pár halk szót, jó könyvet, és kevés embert. De az aztán Ember legyen!" *Fekete István* 

 

"Aki szeretetben él, nem büszke, nem akar másokon uralkodni, nem halljátok soha, hogy hibáztatna, vagy gúnyolna másokat. Nem kutat mások szándékai felől, nem hiszi azt, hogy ő jobban cselekszik, mint mások, és soha nem tartja többre magát embertársainál. Aki szeret, az amennyire csak lehet, elkerüli, hogy fájdalmat okozzon." *Vianney Szt.János*

"A halogatás egyszerűen ostobaság. Holnap ugyanúgy döntened kell, akkor miért ne tennéd meg már ma? Azt hiszed, holnap bölcsebb leszel, mint ma? Azt hiszed, holnap elevenebb leszel? Hogy holnap fiatalabb vagy frissebb leszel, mint ma? Holnap csak öregebb leszel, a bátorságod is kevesebb lesz, holnapra tapasztaltabb leszel, és még több kifogást találsz. Holnapra a halál egy nappal közelebb ér hozzád, és ettől csak még jobban megijedsz, még tétovább leszel. Soha ne halogass. Ki tudja? A holnapot talán meg sem éred." *Osho*

  

Ui.: Érdekes dolog ez a halogatás. Életem törvényszerűségeiből kiindulva úgy tapasztaltam,  hogy  a  legtöbb helyzetben a  legelső megérzésem volt a helyes. Az 'alszom rá még 1-et' döntéseimet, - ha előzőleg más volt, mint az első pillanatban - utólag mindig megbántam. *melba*

                            

 "A fiatalság mércéje nem (csak) az életkor,  hanem a szellem és a lélek állapota:  az akarat- és képzelőerő, az érzelmek intenzitása, a jókedv és a kalandvágy győzelme a lustaságon. Csak az öregszik meg, aki lemond eszményeiről. Az évek múlásával ráncossá lesz az arcod, de ha  kialszik benned a lelkesedés, akkor a lelked ráncosodik meg. Gondok, kétségek, az önbizalom hiánya, reménytelenség: mind hosszú évek, melyek nemcsak a testet húzzák le a föld porába, hanem a lelket is. Az ember - akár 16 éves, akár 66 - csodára szomjazik, elámul a csillagok örökkévalóságán, a gondolatok és dolgok szépségén: nem fél a kockázattól, gyermeki kíváncsisággal várja, mi lesz holnap, szabadon örül mindennek. Olyan fiatal vagy, mint a reményeid, olyan öreg, mint a kétségeid. Fiatal vagy, amíg befogadod a szépség, az öröm, a merészség, a nagyság,  az ember, a föld, a végtelenség hírnökeit. Csak akkor öregszel meg, ha már nem szárnyalsz, és hagyod, hogy a pesszimizmus és a cinizmus megdermessze a szívedet." 

       "A nagy titok: úgy járni végig életutunkat, hogy ne kopjunk el. Erre az olyan ember képes, aki nem az embereket és a tényeket veszi számításba, hanem minden élményét önmagára vetíti vissza, és a dolgok végső okát önmagában keresi."

"Néha kialszik bennünk a fény, de aztán ismét felgyúl, ha találkozunk egy másik emberi lénnyel. Mindannyian óriási hálával tartozunk azoknak, akik képesek újból felgyújtani ezt a belső fényt."

*Albert Schweitzer*

                                 

"Nem a külső dolgok tesznek minket boldoggá, hanem a dolgokhoz való hozzáállásunk. Ha nincs bennünk nyitottság, akkor a legvonzóbb társ szépsége is megfakul, és a legörömtelibb dolgok is unalmassá válnak." *Ole Nydahl*


          

A lényeg

A szépben az a legszebb,
ami leírhatatlan,
a vallomásban az,
ami kimondhatatlan,
csókban a búcsúzás
vagy nyíló szerelem,
egyetlen csillagban a végtelen.
Levélhullásban erdők bánata,
bújócskás völgy ölében a haza,
vetésben remény, moccanás a magban,
kottasorokban rabul ejtett dallam,
két összekulcsolt kézben az ima,
remekművekben a harmónia,
részekben álma az egésznek,
és mindenben a lényeg,
a rejtőzködő, ami sosem látszik,
de a lélekhez szelídült anyagban
tündöklőn ott sugárzik.

* Fésűs Éva*


Ahol még jelen vagyok

http://poet.hu/tag/Melba

 



Pedig vártam, nagyon vártam, hogy újra enyém legyen az életem! De kiről fogok ezután gondoskodni, kiért aggódom majd, kire főzök, és kivel veszekszem?
Ahol megtalálhattok
Megosztás
Látogatók

2012.07.10-

free counters

2012 december 30. 00:01

A legparányibb remény is szárnyakat ad


Van aki a kudarcot nem tudja feldolgozni. Ők egy idő után véget vetnek mindennek. Aztán van olyan, akinek több idő kell, mert olyan rágódós fajta. Én pont ilyen vagyok. Viszonylag gyorsan, - de nem biztos, hogy jól - döntök, ha észérvek közül kell kiválasztani a legmegfelelőbbet. Ellenben, ha érzelmi sikertelenség ér azt újra és újra átélem, filózok, tapogatózok az útvesztőben, keresem a megoldást és a válaszokat a miértekre...., nem mindig, de a legtöbbször igen.

Hát eN nem ilyen, ellenkezőleg,  még mindig reménykedik, hogy állapota visszafordítható. Most -11 hónap után- jelentkezett az első tagadás; nem tud beletörődni, hogy cukorbeteg. Együtt érzek vele, és jó érzéssel tölt el, hogy nekem önti ki a szíve bánatát, megbízik bennem, és nagyon is megértem fájdalmát, mert enyhén szólva elég macerás egy cukorbeteg fiatal élete.
Bár már rutinosan végzi az ezzel járó feladatokat, csak időnként telik meg az 'elegem van pohár', és azzal az egy cseppel kibuggyan belőle minden. Ilyenkor hagyom, dühöngje ki magát, mert attól egy időre megkönnyebbül.
Barátjával szeretnének összebútorozni és elindítani közös életüket, de mindig beleütközik abba a falba, amit saját maga húz fel. Pedig el kellene fogadnia, hogy állapota visszafordíthatatlan, és ha betartja a 'diétát', ami belegondolva inkább egy egészséges táplálkozás, nem is tűnik annyira borzasztónak. Talán a kellemetlenségek közül ami igazán rossz, az a napi 4x-i inzulinbeadás, meg a vércsepp az ujjából, de oly pici a pentoll tűje, hogy nekem szemüveg kell, hogy lássam.
Naponta ötször kell ennie, de mindig csak annyit, amennyi kompatibilis az inzulinmennyiséggel, vagyis viszonylag keveset, összeválogatva a fehérjék, zöldségek és gyümölcsök arányát. Inni is kell és nem mindegy, hogy mit és mennyit. Pontosabban az alkoholra gondolok. Holnap egy olyan társasággal fog szilveszterezni, akik nem biztos, hogy tudnak a betegségéről, ezért felhívtam figyelmét, hogy a szesszel csak óvatosan! Az édes égetett italokat inkább ne, de ha mindenképp szeretné, akkor hígítva igya. Általában a fiatalok az édes borokat, pezsgőt, bólékat, likőröket és a vermutokat részesítik előnyben. Valószínűleg most is ezek lesznek, ezért javasoltam, hogy jobb, ha visznek magukkal 1-1 palack száraz minőségű bort vagy pezsgőt, nem árt, ha van náluk ásványvíz és rágcsálni való is. Ezek is megemelik a vér cukorszintjét, de még sem annyira, mint az édes változatok. Újra emlékeztettem eNt a cukrosok mumusára a hypoglikémiára is! Vagyis míg mértéket tart, addig az alkohol 'csak' emeli a vércukorszintjét, de ha átesik a másik oldalra és többet iszik a kelleténél, akkor nagyon könnyen behypózhat. 

Remélem minden baj nélkül, szerencsésen átmulatja magát 2013-ra, és nemsokára jelentkezik, hogy BUÉK-ot kívánjon.

2012 december 23. 16:43

Aki itt keresgél, valamit találjon . . . .

. . . . Jó kívánságomként kis versem ajánlom.
Érezze belőle ki-ki szívem vágyát,
Úgy adja Karácsony meg a boldogságát.

 

Eltelt ismét egy év. Még egy pici maradt
Ezt használjuk ki a „Karácsonyfa” alatt
Tegyél félre mindent, nézzél a szívedbe

Ha széjelséget látsz ott, tedd most azt is rendbe

Légy hálás mindenért, amid van, mid lesz még
Nem lehet több az, az igaz szeretetnél
Azért is érdemes jót látni mindenben
Érdemes eltelni igaz szeretetben

Amikor az ADVENT tölti be a házat
Mi az, mit az ember leginkább kívánhat
Egészség, boldogság, hit és a szerencse

Ezt adja meg nekünk a jövő SZENT- ESTE

Aki elvesztette karácsony csillagát,
Nézzen az égre fel, ott ragyog az, talán
S ha mégsem lelné meg az ég tengerében,
Meg kell, hogy találja családja körében

Nézzél szeretettel a másik szemébe
Sugallj szeretetet, s megterem a béke

Ezt a fényt lásd meg a szerető lelkeddel
Ezt a fényt sugározd tágra nyílt szemekkel

Tedd félre a gondot, és ami nem tetsző
Mi tegnap bánat volt, legyen örömtermő

Nézz a jövő elé reménnyel, és hittel
Boldog ÜNNEPED lesz úgy, neked is, hidd el.

 

* Pethő István *

2012 december 18. 17:09

Szívembe zártalak

 

Gyönyörű és tiszta, a legnemesebb érzések egyike, de csak akkor, ha Őszinte, Önzetlen és Érdeknélküli az Odaadás. Igen, a szeretetben odaadunk magunkból egy darabot, ami cseppet sem fájdalmas, sőt inkább nagyon is jóleső érzés. Örömmel tölt el, és létezése boldoggá tesz bennünket.

A szeretetcsíra minden emberben ott van, hiszen velünk együtt születik;  és nyíladozó lelkünkből indul fejlődésnek. Hogy mekkorára tud nőni függ, a körülöttünk lévő világtól, környezetünktől, személyes kapcsolatainktól,  és nem utoljára, hogy a bennünket ért kudarcokat és csalódásokat fel tudjuk maradéktalanul dolgozni, és tovább tudunk lépni. Szeretni bármit lehet, legyen az állat vagy tárgy, a legfontosabb mégis az emberi szeretet.

A szeretet Biztonságot és Erőt ad, mert akit szeretünk és viszont szeret az mellettünk áll, még akkor is, ha mindenki más elhagy. Fel tudunk belőle töltődni,  és könnyebben cipeljük a terhet, amit éppen hordozunk.

Szeretettel kívánok mindenkinek teljes és békés ünnepeket!

2012 december 8. 19:26

Ünnepi széljegyzet

 

zt hittem rohanó világunkban soha nem lesz elég időm, főképp így karácsony táján. Most van, mert akarom, hogy legyen, és hogy körülöttem tágasabb lett a tér, a lelkem is felszabadultabb lett. A csendben van időm gondolkodni és írni, elmélkedni múlton és jelenen. Régen is, de mostanában, az ünnepre készülődés időszakában a legmélyebb érzések törnek fel. Gyerekkoromban nem az ajándékok megvásárlása volt az elsődleges. A felnőttek és mi, gyerekek egyaránt az együttlétnek örültünk. A felöltöztetett fenyőfa elvarázsolt mindenkit, és az alatta megbújó kis csomagokat alig vettük észre, mert nem az volt a lényeg. A sütemények édes-fűszeres illata:  narancs, fahéj és vanília felhő lengte be a házat, és a mámoros érzés  mindenkit átjárt.

Fájó látnom, hogy az emberek nem tudnak méltóképp és szerényen ünnepelni. Az utcák, a kirakatok olyan fényárban úsznak, hogy a szemem résnyire szűkül, mert már képtelen befogadni, azt amit lát. Az üzletek zsúfolásig telve áruval, az ajándéktárgyak pedig roskadoznak a polcokon, és mind arra várnak, hogy megvegyétek és valakinek örömet szerezzetek vele. Mindegy, hogy az illető nem vágyik rá, esetleg van már neki hasonló, a lényeg, hogy ti adjatok, és lehetőleg többet, mint amit a másik adna. Nekik a karácsony nem egy bensőséges, meghitt ünnep, hanem egy vetélkedő. Túlszárnyalni a másikat; hogy ő szebbet és többet adjon. Uram bocsá', hogy felteszek ilyen kérdést, de kinek jó ez?...., annak aki adja, vagy aki kapja?

Lehet, hogy én sem lennék kivétel ez alól, ha megtehetném, de ajándékozási határaim igencsak beszűkültek. A nehézségek ellenére is adok a szegényeknek, és ha már nem tudok mit adni, akkor egy kedves, jó szót, mert nekik is jár.
Elképesztő, hogy mennyi családon kívül élő, segítségre szoruló és hajléktalan ember él körülöttünk. A főváros olyan pontján utazom át naponta a munkahelyemre, ahol elszörnyedve látom, hogy hosszú, kígyózó sorban állnak a rászorulók meleg ételért.

Az ünnep közeledtével az időjárás is egyre keményebb lesz, gondoljatok erre is. Hiszem, hogy a jó szó is képes egy ideig melengetni a didergő lelket.